Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-28 / 17. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 aztán a straszburgi ludmáj a legkeresettebb csemege, amely nemcsak szép fehér, hanem nem ritkán másfél kilogram súlyú is. Igaz, hogy tömésre a jó fajtájú hamburgi ludakat használják. * A csibécskék nagymérvű halandóságáról. A kis csibék elhullását sok mindenféle körülmény idézheti elő; de mivel a legtöbb elhullásnak oka a lágyeleségben keresendő, azért nem tudjuk eléggé figyelmeztetni a tenyésztőt, hogy különösen a korai keltetésü csibécskéinek semmi szin alatt se adjon lágyeleséget, mivel tudvalevőleg a lágyeleség még a legnagyobb gondosság mellett is könnyen megsavanyodik, már pedig ha ilyen eleség- ből esznek a kis csibék, akkor azok hasmenésbe esnek, a korai keltetésüeknél ezen bántalom meg azért veszélyesebb, mint a későbbieknél, mivel a hasmenésbe esett állatkáknak hőmérsékletük a rendes testhőmérsékleténél lejebb száll, igy tehát azok ezen hidegebb hónapokban még kevésbbé lesznek képesek ezen betegségből felépülni, mint a későbbi keltetésüek. Egyben megjegyezzük, hogy a száraz baromfieleség alatt nem kizárólagosan a szemeseledelek értendők, hanem a különböző keveréktakarmányok is. amelyek száraz állopotban étettetnek. A szárazeleségek közzé soroljuk az alábbi eledeleket: marhahushulladékot, nyers csontot, az időbbi nyersen és főzve is' adagolható, továbbá a másodosztályú búzát, árpát, zabot, a hús- és hallisztet, kölest, cirokmagot, rizstörmeléket, napraforgómagot kendermagot stb. B GA3DAK VILÁG-A. O ESS EB BS8 A község legfontosabb tennivalója. I. Ősi magyar szokás szerint, Szent György napkor kihajtják a jószágot a legelőre. Nehezen várja ezt a gazda. Hiszen még ott is, ahol takarmány bőven termett, fogytán van az már. De a jószágnak amúgy is szüksége van az éltető levegőre. Embernek, állatnak, virágnak, Isten minden teremtményének szüksége van a levegőre és a napsugárra. Levegőhöz, napsugárhoz csak hozzájut a jószág, de vájjon mindenütt, ahol legelőre kihajtott jószág van, hozzájut-e a földhöz? Bizony nagyon gyatrán állunk sokfelé. A közlegelőt jóformán bitag jószágnak tartják. Nem törődik azzal senki, ez az oka, hogy közlegelőink legnagyobb része értéktelen. Giz- gaz, burján tövis nő azon s a jószág naplementkor éhesen vadul rohanva száguldoz haza, mig a jókarban tartott legelőről lassan, méltósággal, tele tőggyel bandukol haza a jószág és elégedetten bőg be a kiskapun, miniha csak jó estét kívánna a gazd- asszonynak, aki már tiszta fejővel várja. Pedig nincsen az az elhanyagolt legelő, amit — lehet, hogy évekre terjedő munkával, — helyre ne lehetne hozni. Persze az az első teendő, hogy a legelőről az oda nem tartozó giz-gazt, burjántövist ki kell irtani; ahol emiatt a fű megrongálódott, ott fűmaggal kell bevetni. Mielőtt a jószágot kihajtanák a legelőre, fogasboronával a legelőt meg kell jártatni, hogy kissé a talajt meglazítsa és a napsugárnak a növénynek gyökereihez való hatolását elérjük. A közöslegelőt is időnként trágyázással csak úgy fel kell javítani, mint a szántóföldet. De ha erre nincs tehetségünk, legalább annyit meg kell tenni, hogy a legelőn elhullott trágyalepényeket, miután azok megszáradlak, porrá kell törni és a legelőn elszórni, Ha ott hagyjuk ahol az állatok elhullajtották, ott ugyan dusabban nő a fű, de ezt a füvet a jószág nem eszi. Néhol az e tilalmas szokás van, hogy a pásztor összeszedi ugyan a trágyalepényeket, de ezt szöszön, boron eladja. Ezt tűrni nem szabad az ilyen pásztort el kell csapni. * A vetések állapotáról a töldmivelésügyi miniszter a múlt hét végén bocsátotta ki jelentését, mely nagyjából kedvezőnek mondja a mezőgazdaság helyzetét. Az ősziek jól fejlődtek és nem ártott nekik a kedvezőtlen időjárás. A tavasziak elmaradtak, sok helyen nem is lehetett elvetni az esőzések, illetve áradmányok miatt. A takarmány, illetve a rétek jól fejlődtek. A gyümölcsösökben ellenben sok kárt tett a télies tavaszi időjárás. A hivatalos jelentés óta bizony ismét nagy kár esett a vetésekben. A tartós fagy, vízállás, hideg nem kedvez a fejlődésnek. * Kora tavaszi zöldtakarmány. Ilyen a rozs- zsal kevert biborhere. Ennek vetése ideje augusztus hónapja. Rendesen egy szántásba vetjük, de noha a bíbor here, valamint a rozs igénytelen növény, mégis dús fejlődést csak úgy várhatunk tőle ha is- tálótrágyás földbe, vagy ennek hiányában szuperfoszfátba, illetőleg káliszuperfoszfátba vetjük. Miután pedig nyáron nem igen ér rá gazda istálótrágyával ellátni a földjét, akkor kötött talajon legtöbnyire 150 kilogram szuperfoszfátot, homokos talajon ugyanannyi vagy valamivel több káliszuperfoszfátot szór ki kataszteri holdanként a szántás előtt. Felszántott talaját keresztülkasul jól meg boronálja, s ekkor, de legkésőbb szeptember 1-ig veti el biborheréjét, amelyet előzetesen egy negyedrész rozzsal kevert. A másik kora tavaszi takarmány az őszi bükköny rozzsal és borsóval kevertem Ezt a keveréket különbözőképpen alkalmazzák; de leghelyesebb, ha mindegyik magból egyharmadrészt vesz, s igy veti el géppel avagy szórva, Szórva vetésnél ebből a keverékből egy kataszteri holdra 1%—2 hektoliter szükséges, géppel jóval kevesebbb. Ez a keverék is a szuperfoszfát iránt hálás, már május elején haszál- ható, s még több takarmányt szolgáltat, mint az előbb említett, de az előbb említett a hideggel szemben ellenállób, s még kedvezőtlen tél esetén is biztosabban számíthatunk nagy termésre. A kora tavaszi zöldtakarmányok termelője hazánkban még kevés, pedig minden gazdának át kell látnia, hogy ezt termelni kell. Az orvosnál. Panaszkodik az öreg az orvosnak, hogy meghűlt. — Bizonyosan kevesebb volt rajta a ruha, mint máskor, — mond a doktor. — Az bizony meg lehet, tán megint kihullott egy szál hajam, — válaszol a kopasz öreg.
