Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-21 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 sarja, sőt nem is amerikai, hanem német és nevét eredetileg Roggefeld-nek hívták. A másik tudós már óvatosabb és okosabb volt. Ez kinyomozta, hogy Rockefeller a clarenci hercegi család leszármazottja. Nem érdektelen a következő történet sem. Rotschild Dávidnak 1904-ben volt egy Federal nevű bankja, amely azonban megbukott. Rotschild azonban még kellő időben egy félmillió dollárt félre tett. A csaló bankárt a bíróság három évi börtönre Ítélte. Rotschild azonban a büntetés letelte előtt meghalt anélkül, hogy elárulta volna, hova dugta a pénzt. Ismét eltelt három év. Ekkor jelentkezett egy Batten Eugénia nevű nő és egy kulcsot adott át a bíróságnak azzal, hogy ez a kulcs nyitja azt a titkos helyet, a hol a kincs fekszik. De hogy hol van ez a hely, azt ő sem tudja. Képzelhető tehát, mily lázas érdeklődéssel keresik most a titokzatos helyet és mily remegve lesik a bank hitelezői a kutatások eredményét. Figyelmes szolga. — Nagyságos ur, kérem alássan, megérkezett a nagyságos asszony édes anyja ! — Hát miért nem mondod egyszerűen, hogy megjött az anyósom. — Nem akartam a nagyságos urat megijeszteni! Háziasszony. A tyúkok szerepe a kertben. Mindenki, aki kísérletet tett azzal, hogy tyúkjait a kertben futkosni hagyja, rövidesen arra a meggyőződésre fog jutni, hogy ez a tyúkok által okozott kár folytán hosszabb időre nem lehetséges. Azonban azoknak a kerttulajdonosoknak, akik szeretik a szárnyast és örülnek azok sürgösködésének a kertben, azt lehet ajánlani, hogy gyöngytyukokat alkalmazzanak, amelyek jó szolgálatot tesznek a kártevők pusztítása tekintetében. A gyöngytyuk nem kapar, csak akkor, ha fészket akar magának készíteni egy rejtett helyen, vagy itt-ott homokfürdőt akar venni. Fáradhatatlan azonban a kertben a fülbemászók, hernyók és egyéb rovarok pusztításában, különösen szeretik a sáskát. Feltéve természetesen azt, hogy a kertben találnak gyepes helyeket és bokrokat. Hangjuk tagadhatatlanul kellemetlen, azonban azt ritkán hallani, ha szabad kifutásuk van, mig az ólban kellemetlenekké válnak rikoltozásuk folytán. Egy gyakorlati gazda közli, hogy ő szabadon hagyja futni gyöngy- tyukjait, háromszor napjában kevés szemeseledelt szór nekik, azonban táplálékukat főként maguk keresik. Igen szelídekké válnak különösen az esetben, ha nyalánkságokkal pld. nyers hússal vagy almaszeletekkel is etetjük. Azt tartják róluk, hogy szeretik rejtett helyen tojni tojásaikat, azért az említett gazda azt a fészket, melyet gyöngytyukjai bokor alatt készítettek, nem zavarta meg és abban néhány megjelölt tojást hagyott. Április végétől augusztus végéig 75 tojást tojt egy gyöngytyuk. A fiatal gyöngytvukot nehezebb felnevelni, mint más csibét, mert az első két héten nagyon kényesek, későbben azonban gyorsan nőnek és csak a nedvesség iránt érzékenyek. ■ e vasárnap, an tiiSS fcHSI » Anyás versek. i. Annyi gondolathoz keresem a formát Annyi érzelemre nincs elég szavam, Csak ha róla zengek, édes jó anyámról, Találom a versben könnyedén magam. Egyszer gondolom és már Írom a szókat, Mint ahogy szivemben fakad a beszéd. Miért is javítsam, miért igazítsam 1... Jó anyámról mondtam : hogyne lenne szép!! II. öt éve lesz, hogy eltemettük, Ha nyílni kezd az orgona, De úgy kívánt a búcsúzáskor: Siratnom öt nem volt szabad soha. Nem volt szabad, de megsirattam. A könnyezés hibám volt, elhiszem. Bocsáss még édes jó anyácskám : Ha sírtam is, nem látta senkisem ... III. Mit a lelkem érez itt a temetőben, Hogyha kimondhatnám : mindent kimondottam. Első és utolsó igaz költeményem Ez volna s a tollat — letenném nyugodtan. Magyar Bálint. Napfogyatkozás. Emlékszem, hogy már gyermekkoromban is vártuk a napfogyatkozást. Üvegdarabokat kerestünk. Bekormoztuk és úgy lestük: mikor sötétedik el a — Nap. A sötétséget talán csak elképzeltük inkább. De sokáig dicsekedtünk és még most is emlékszünk reá, hogy napfogyatkozást láttunk. A mai kor gyermekének természetesen alig van fogalma, képzelme arról, hogy az emberek hajdanában, az ősi időben mennyire rá voltak szorulva — a Nap és Hold jó és pontos megfigyelésére. Napkeltére, nyugtára és delelőjére. A hold változataira. És fogyatkozására. Hiszen nem voltak ám kalendáriumok. Nem mondotta meg, jelölte ki előre a naptár, hogy hát most január, december vagy junius van. Órájuk sem volt. A Nap, a Hold, a csillagok járása mondotta, mutatta nekik, hogy reggel van, dél van, este van. És mily érzékük, képességük vala annak megérzésére, meglátására, hogy a napnak mily szakában vannak, vagy az esztendőnek melyik idejében. Ma a napórák csak emlékek, melyre a mi gyermekeink elgondolkodva tekintenek. Az öregek meg — sóhajtanak. Pedig az ősember egykor magamagának volt az órája, az időmutatója, a csillagásza. Azért a gyermekek már korán megfigyelték az eget. az égi testek mozgását. Ma is vannak pásztorgyermekek, a hegyeken különösen és föld- mivesek a nagy pusztaságokon, a kik a Nap, a Hold, a csillagok állását, mozgását talán szabadszemmel jobban látják, mint sok tudós — a pápaszemén keresztül. ❖
