Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-21 / 16. szám
2. MAG YAK FÖLDMIVELO már itthon is szedi áldozatait — az ifjúságban. A népben. És arra is vállalkozik, hogy hamis, hazug képeivel megtévessze a békében élő falusi népet. És oly világba vezesse és olyan dolgokat hitessen el vele, a mely nem csak Amerikában, de még Eldorádó- ban is — mese. _________________ Mester_ Ga zdaszonyok — iskolája. Újságokban, tanügyi lapokban, a közéletben igen népszerű szólammá kezd lenni: — A gazdaszonyok iskolája! Mintha csak egyszerre megfogta volna a gondolat, a hiánynak keserves érzete, a kiábrándulás, a vágy az embernek, a tudások, az európai műveltség után sóvárgó lelkét, hogy hát: — Nincsenek jó gazdasszonyáink! Se fent, a koronában, se középén a gerincben, se lent a gyökérén. Se az intelligenciák palotáiban, se a közép- osztály kúriájában, se a nép tűzhelyein. Csakhogy már egyszer kezdik érezni! Csakhogy már annyira elromlott a modern gyomor és úgy megcsömörlöttek a kollektiv, közös konyhákban bizakodó és a közös konyhákért tüzelő emberek, hogy rájönnek arra, melyszerint . . . haladás, műveltség, ismeretek rengetege ide-oda, feminizmus ide-oda, de főzni, enni és jó izüt enni mégis csak kell. A manóba . . . mégis csak kell. És nincsenek . .. — Nincsenek gazdasszonvaink! Erre a szóbeszédre bizony ezer és ezer menyecske, asszony és leány ugrik elő csípőre tett kezekkel, hogy hát: — Vájjon nincsen-e? — Dehogyis nincs! Csak keresni kell és találnak még. Még ! Még ! Hála Istennek! Hát kell is, hogy legyen. Mert szép és dicső jelszó, hogy hát: — Gazdasszony iskola ! Csak addig is, mig erről-arról, a gazdasszony iskoláról egy kissé mélyebb' szántást és alaposabb da- gasztást végezhetünk a mi toliunkkal: egyet mondunk! Az a gazdasszony-iskola aztán a legyék ám! Gazdasszony iskola! És nem műételt készítő műterem. JA^ bizony.________________________________ Mé g van kigyelmednek esze! Bemegy a trafikba egy falusi atyafi és igy szól: — Tessen adni egy sorsjegyet. A trafikus kezeit dörzsöli és mosolygó képpel kérdezi: — Milyen sorsjegyet akar venni kigyelmed “? — Milyet ? Hát olyat, a mékkel körülbelül ezer forintot nyerhetek. — Hm, — feleli a trafikus — adok én kigyelmednek olyat, a melyikkel 100,000-et is nyerhet. — Nekem csak ezer kell. — No jól van, hát itt van. Ezzel nyer ezer forintot. — De biztosan! — Biztosan. — No akkor, trafikus ur, adjon nékem biztosítékot. — Milyen biztosítékot kíván ? — Fizessen ki trafikus ur elői-e 500 forintot. — Hm, még van kigyelmednek esze. — Hát hiszen annyi csak van a szegény embernek is, mint a trafikus urnák. Azzal ott hagyta az atyafi a sorsjegyet és tovább állott. A közbiztonság Amerikában. Egy amerikai biró érdekes cikket irt, amelyben elmondja, hogy az amerikai hatóságok milyen felületesen, gondtalanul és lelkiismeretlenül járnak el a bűnügyekben. Azt mondja: »Ahogy nálunk (már mint Amerikában) a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseit végrehajtják, a civilizáció örök szégyene«. A biró egy statisztikában kimutatja, hogy 1896- ban átlag egy millió lakosra Németországban öt, Angolországban kilenc, Kanadában tizenhárom, Olaszországban tizenöt, az Egyesült-Államokban száztizennyolc gyilkosság esett. — 1910-ben London hét millió lakosságára tizenkilenc gyilkosság esett, ezek közül négy esetben a tettes büntetlenül szabadult meg. Newyork öt millió lakosságára 1910 ben száztizenkilenc gyilkosság történt és az igazságszolgáltatás megtorló keze csak negyvenötöt ért utói közülök, a többi megmenekült. Még kedvezőtlenebbek a viszonyok Chicagóban, ahol két millió lakosra kétszázkét gyilkosság esett és a bűnösök közül csak tizenhat került a bíróság elé. Az egyesült-Államok- ban 1910-ben összesen nyolcezerkilencszáz gyilkosság történt, körülbelül kilencszázzal több, mint 1909-ben. Rettenetes számok. A közbiztonságnak ez a kétségbeejtő lazasága arra a körülményre vezethető vissza, hogy az egész világ salakja Amerikában találkozik és hogy a létért folyó harc itt sokkal elkeseredettebb, komiszabb mint bárhol a világon. Ennek dacára azonban a bűnösök méltó büntetésüket elvennék, ha a büntető törvénykönyv hézagossága és a rendőrhatóságoknak sokszor lelkiismeretlenség, sokszor gyámolatlansága nem játszana közbe. A bűnösök legnagyobb része az olaszok közül kerül ki. Itália parázsszemü leányai, hevesvérű fiai ugyancsak nagy számmal szerepelnek a gyilkosok között. Az olaszok nem tudnak vérüknek parancsolni. A szerelem, a féltékenység, a bosszú mindjárt tőrt, revolvert, bombát nyom az olasz kezébe és addig nem nyugszik, mig a vetélytárs halva nem fekszik. Alig van hét, hogy az olasz negyedben valamely véres gyilkosság ne hozná izgatottságba az embereket. Rém dolgok mennek ott végbe. Ugyancsak az olasz negyedben történik a legtöbb asszony- szöktetés, gyermekrablás, zsarolás. Nem régiben egy kereskedő a következő levelet kapta: Vagy küld ötezer dollárt, vagy egy napon megszöktetjük a feleségét. Erre a kereskedő igy válaszolt: — Pénzem nincs, de a másik dolog élénken érdekel. A cikk végül a milliomosok körében elfordult bűneseteket tárgyalja. Meglehetős számban szerepelnek ugyanis milliomosok mint gonosztevők. Érdekes apróságokat is ir a milliomosokról. Rockefeller, a megszámlálhatlan milliók ura, nem átallotta egy baptista prédikátort, a Meredit testvéreket bányáikból csalárd módon kiforgatni. Az öreg Rockefellernek különben mostanában rögeszméje az, hogy ő nemesi családból származott. Meg is bízott két tudóst, hogy keressék ki az ő családfáját. Az egyik tudós hamarosan kegyvesztett lett, mert kisütötte, hogy Rockefeller nem nemesi család
