Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-07 / 14. szám

MAGYAR FÖLDMIYELO 7 — Havazás. Az elmúlt hét második felében az ország nagy részében hóeső és havazás volt. A levegő lehűlt, egészen téli idő van. Máramarosszigetről Írják: Va­sárnap nagy szélvihar után havazni kezdett. A hegyek mind hóval vannak borítva. Rahó és Kőrösmező felé, a Vercho- vinán szánkázni lehet. — E hét elején pedig öreg halászok nem látta, tapasztalta vihart jeleztek az Adria tengerről. A szélit, havát, viharát mi is éreztük. Viharos, havas, novem­beri napok jöttek. A vonatok is késedelmeziek, mert a vi­har a táviró póznákat a sínekre döntötte. — Közelgő hold- és napfogyatkozás. Az április 17-iki napfogyatkozás némely hetekben az eddigi számítás szerint teljes lesz (a Hold árnyéka elfődi a nap­korongot) Európa északi és nyugati államaiban gyűrűs fo­gyatkozás lesz látható, hazánkban azonban csak mint rész­leges fog mutatkozni. Kezdődik 17-én délben 12 óra 13 perc­kor s végződik 2 óra 25 perckor. Egészen jól lehet majd e tüneményt kormozott üvegen át észlelünk; a Nap déli fé­nyessége el fog tompulni s a hömérsék érezhetően le fog szállni. — Engedjétek hozzám a gyermekeket! Valami szép, valami fönséges jelenet volt az, mikor a múlt héten négy ezer gyermekei fogadott a pápa 5 szentsége. Négy ezer első áldozó vonult fel az ősz pápához, hogy lássa őt, hogy mint egykor az Üdvözítő, úgy földi helytar­tója is kitárja karjait és örvendve mondhassa : »Engedjé­tek hozzám a kisdedeket.« Azt a csendet, melyben a fo­goly pápa él, egy egész világ, milliók és milliók szive do­bogását hallgatja, küzdelmeit látja és életét irányozza: most édes, ártatlan gyermek-zsibbongás váltotta fel. Az élet leg­boldogabb napján — Napoleon is élete legboldogabb nap­jának mondotta ezt a napot — fogadta a pápa a négy ezer gyermeket, kiknek meghallgatta konfesszióját és kik szinte tulvilági elragadtatással és ártatlan angyal-hangon kiálták: — Éljen a pápa, éljen a szent atya... a pápa! — Egy öreg gulyás kitüntetése. Kolmár József már ötvenedik esztendejét szolgálja a győri püspök­ség fertőrákosi uradalmában. Az öreg gulyás ez alatt az idő alatt mindig igazi példaképe volt a környéknek józan­ságával, hűséges és odaadó munkájával. A kötelességét csen­desen végző mezei embert most nagy tisztesség érte. A hosszú évek hűséges és odaadó munkájának elismeréséül ezüst érdemkereszttel tüntette ki a király. — 116 éveB asszony. Gyergyóbékás község legidősebb asszonya, özvegy Kosa Istvánná szül. Kolumbán Magdolna folyó hó 19-én 116 éves korában meghalt. Az elhunytnak néhai férje 1848 előtt még mint ellenőr a vám­hivatalnál sokáig szolgálta az államot s mint ilyen után özvegye három korona havi nyugdijat »élvezett«. — Halál a bíróságon. Megrendítő eset tör­tént, a mátészalkai járásbíróságon, ahol Fischer Jakab mészáros tanúvallomást tett és erre meg is eskették. Mikor a tárgyalási teremből eltávozott, az ellenfél, akire terhelőén vallott, azt kiáltotta utána: — Hamisan esküdtél kutya! Alig tett Fischer néhány lépést amikor hirtelen ösz- szeesett és meghalt. Szivszélhüdés ölte meg. A hirtelen halál a jelenlevők között nagy megdöbbentést keltett. — A bankók viszontagságai. Debrecenből Írják: Hodosi András hajdúnánási gazda feljelentést tett az itteni rendőrségen, hogy pénzét ellopták. Hodosi a hajdú- dorogi vásáron ökröket és búzát adott el és az ezekért ka­pott pár ezer koronát otthon egy bőrtárcában a magtárban búza között rejtette el. Mikor aztán pénzre volt szüksége, kikaparta mindig a tárcát. Egy ilyen alkalommal rálesett Kurik Lajos 20 éves legény, aki öcscsével együtt éjnek ide­jén felnyitotta a magtárt és a pénzt ellopta. A legény az összeg egy részét ferblin elvesztette és elmulatta, a megma­radt 2000 koronát pedig tárcástul együtt disznóóljának fa­lába rejtette el. A disznók kikaparták a tárcát a falból és a bankókat részben összerágták. Kurik a sertések szájából szedte ki a bankókat és most már az eresz alá rejtette el, ahol a tulajdonos feljelentésére megindított nyomozás so­rán rájuk akadtak. A két legényt tartóztatták. n a olvasó kör, a a Asszony, a kinek párja ninos .. . Eredeti népregény. — Irta : Bodnár Gáspár, — (6) VI. Egy napon Égerháti Vilmos ur lépett a Jóskáék házába. Este volt már. Szinte nyugovóra gondolt a család. De az érkező ur sürgette Jóskát, hogy a biró- választás ügyében, a hitelszövetkezeti tagok gyűlést tartanak. Ezen neki is ott kell lenni. A gazda asszonyfeleségére nézett. A kinek arcán egyetlen izom sem mozdult. A kinek ajkáról egyetlen szó sem hangzott. És a gazda hiába nézett kérdőleg a feleségére ... az ugyan néma maradt. Végre is a gazda szólalt meg: — Mit mondasz asszony. — Azt te tudod lelkem, hogy mit kelljen tenned. Én nem állok útjába a te sorsodnak. Vilmos ur, már mint Égerháti Vilmos ur sok­sok nagyobb világfi és tapasztaltabb férj lévén, mintsem ezeknek a szavaknak súlyát, gondolatát és jelentőségét ki ne érezné ... hát izegni-mozogni kezdett . . . — No még az lenne szép! Ilyen nagy tisztes­ségnek elejébe állni . . . — Hát ’iszen látja, hogy nem állok . . . — De nagysád kérem .. . nagysád lelkem. Tini asszony erre a megszólításra ölő guny­nyal, megvető mosollyal nézett végig Vilmos uron. Ez a tekintet, ez az ölő, gúnyos mosoly a nyílnak sebességével és szúrásával röpült és nem a világfit sebezte ... oh annak lelkét már az ilyen tisztességes nyíl nem sebezhette meg .. . hanem a férj-uramat találta ... Az irult-pirult. Az érezte magát megse­bezve. Hebegve mondotta . . . — Hát ha muszáj, elmegyek. És mentek is . .. Útközben azonban alig várta a gazda, hogy úri barátjának megmondja: — Ne titulálja a tekintetes ur a feleségemet olyan úri rangon, mert attól tartok, hogy nagyon kikapunk. Vilmos ur csak hebegett: — Heheheh! Majd megszelídül az ifjasszony; erre a titulusra is ráformálódik, akár a frakk a kend ködmöne helyére .. . Jóskának is rosszul esett ez a beszéd. Hiszen ő még eszénél volt. Nem esett a feje lágyára. Csak egy kicsit megcsípte az úri mámor. Mikor aztán egy kissé tovább mentek, hát akkor vallották be egymásnak, hogy bizony gyűlés ide, gyűlés oda-------az a gyűlés bizony nem igen lesz meg, Mert igy, mert úgy. Hanem ha már kinn vannak a fogházból . . . akkor térjenek be a vendéglőféle kocsmába egy­két kvatra. Már mint kvaterkára. Olyan ártatlan dolognak tűnt fel Jóska előtt ez a betérés. Egy kis kvaterkára. Egy pohár borocs-

Next

/
Thumbnails
Contents