Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-07 / 14. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kára. Hát miért ne tértek légyen be. Mikor meghallotta és aztán meg is tapasztalta, hogy ott a városból való úri emberek is vannak: hát kissé megütődölt. Hanem hát a hiúság ő benne is dolgozott, mint minden magyar emberben . . . — Isten neki . . , hát ’iszen egy kis kvaterka nem a világ ... ... A kocsma külön helyiségében már gomo- lyodik a füstfelhő. A lámpákból kifogyott a petróleum. Gyertyák égnek az asztalon, mely körül a városbeli urak ugyancsak lázasan forgatják az ördög bibliáját. Ott ül Jóska gazda is. Mosolyogva, kipirulva. Borosabb, mint az urak. Első tekintetre meglátszik rajta, hogy többet ivott, mint szokott. A főmester Vilmos ur. Kever oszt, bankot ad. Dicsér, korhol, sürget, lármázik. Majd elnémul, mint a nagypénteki harahg. — Ez lehetetlenség — kiáltja. — No igazán, még a kártya se áll kezében. — Rettenetes. Már-már szürkülni kezd ... de azért csak hajtják. Jóska gazda roppant nyugtalan. Az ablakra néz, honnan már az ébredő hajnal szálai beszűrődnek. — Tovább nem maradhatok. A feleségem, a gyermekem. — Mit nekünk a felesége, a gyermeke — kiáltja egyik ur, a ki sokat vesztett, — Szemtelenség volna most plmenni, vágta szemébe a gazdának a másik ur, a ki szintén vesztett. — Mit mond az ur, forog a szeme a gazdának rettenetes módon. — Azt, hogy nyert. Mennyit nyert. — Olvassák meg. Én nem tudom. Nem is kellett biztatás. Vilmos ur fürge keze már ott járt a pénz közt, mely a gazda előtt feküdt. — Majdnem ezer koronát, mondotta elképedve Vilmos ur. — Tessék! Itt marad, ha becsületes ember... súgta a városi. — Nem maradok tovább. — De parancsolom, hogy maradjon . .. — No no. Lovagiasan kell ezt az ügyet elvégezni, mint minden kártya ügyet . .. szólott békitőleg Vilmos ur. És nagyot kacsintott a városi urakra. — Jól van hát . . . — Kökény ur becsület szavára fogadja, hogy a nyert összeget elhelyezi. És nyolc nap leforgása alatt kötelezi magát, hogy újra játszik . . . Kökény gazda kissé megütődik, de aztán a kezét nyújtja — és kimondja: — Kötelezem . . . — Férfi becsületére. — Férfi becsületemre. — Kezet reá. — Itt a kezem . .. A szó elhangzik. A kézfogás megtörténik. A becsület le van kötve. Zálogba téve. Kökény gazda úgyszólván kijózanodva ment haza. A kis pöszit sem merte megnézni, hát még megcsókolni. Szótlanul vetkezett le. A pénzt elrejtette, azzal a gondolattal, hogy majd beteszi, nyolc napig — a páncélos (Vertheim) szekrénybe ... Aztán lefeküdt. . . aludni kívánt. Hiszen olyan izgalmas éjszakája volt, mintha valami árvíz veszedelem ellen védekezett volna. Mintha gátokat tört volna keresztül vagy emelt volna ... a rohanó ár ellen . . . Asszony felesége szótlanul végezte kora reggel a dolgát. És mikor a kis pöszit felvette az ölébe, úgy magához szorította. Mintha érezte volna, hogy az ő árvaságuk már szövődik . . . kezdődik . . . De a másik pillanatban felvillant újra az életkedve. Ott ragyogott bizó szép kék szemeiben az egész lelke. Páratlanul erős — asszonylelke. Az aláírások. Egy falusi atyafinak meggyűlt a baja és a bíróság előtt, a tárgyalás befejeztével, a jegyzőkönyvet kellett volna aláirni. A biró kissé gúnyosan kérdi — Tud kend Írni1? Az atyafi a biró aláírására mutatva, mely igazán olvashatatlan volt, igy felelt. — No ha szebben nem kell Írni, mint a milyen ez itt la — hát akkor tudok én is. A SZERKESZTŐSÉG w'------TELEFONJA. Sz atmár. A kék még, hogy mi szálljunk perbe a Demeter apróságaival. Hiszen éldelettel olvassuk és látjuk, mily szépen közeledik Demeter... ahhoz a perspektívához, mely számára okvetlenül be fog következni. Két pappal kezdette a »Sz. V.« szerkesztését. Egyik a sírban, jómagam, mint a vasfa, melyről azt mondják, hogy félszázados korában kezd virágzani. O megmaradt annak a lapnak szerkesztőjéül. Csuda-e, hogy abban az apróságban nyilvánosan is kívánatosnak vallja, hogy a »H. Sz.« napi lappá legyen. Azt hisszük, hogy éppen, mert a Heti Szemle rendes olvasmánya : vállalta el és tölti be nagy buzgósággal az egyház- tanácsosságot, illetőleg iskolaszéki szép kitüntetést. Ha a H. Sz. napi lappá lesz (a mi biz’ istók rövidesen betalál következni), akkor napi olvasmányává lévén ... meg fog történni, a mi megtörtént egy helybeli magas állású nem kath. úrral "is. Neki is a Demeter értelme szerint való olvasmánya volt a »H. Sz.« Egyszer csak azt mondja az az ur: — Hallja, fele se’ tréfa ! — Micsoda nagyságos ur ? — Az a »H. Sz. ügyesen és szép nyelvezettel Írott lap. — Egy kissé talán szélsőséges és goromba, mondják sokan. Talán taktikásabb és kíméletesebb is lehetne. — De ne legyen! kiáltotta az én n. uram. Egyetlen lap, mely mindig hü magához. Köpenyeget nem cserél. Tudja... ilyen szókimondó bátor lapra ma égető szükség van. Ha brutálisak a másik világnézletüek ... kell hogy ó is brutális legyen a brutalizmussal szemben. Én azóta pozitív hitü vagyok, mióta olvasom. A templomomba is járok. És jól esik. így jártam én bizony. Szót se’ szólva váltam el az én emberemtől. Ez nem mese ... szószerint való valóság. Hát vigyázzon ... illetőleg már hiába vigyáz... mert ez talál történni Demeterrel is. 2.) A másik, a mire hivatkozik és kér, hogy reflektáljak rá. . . bizony azt sem teszem. Én nekem nagy örömöm van, mikor valamely eszme, valamely társadalmi munka, valami mindenkit egyformán érdeklő terv alulról, a gyökértől sar- jadzik. Az több ideig fog vajúdni, kezünkkel is segítjük türelmetlenül a szik kibújását... De aztán, ha egyszer előtör, ha egyszer növekedésbe kap... akkor nem boldogul vele vihar, jég, kánikula és földrengés. Higyje meg, hogy ha egyszerre, ha fáradalom és áldozat nélkül létesülne az, a miért most Demeter szent hevületében a tintatartó alkalmazását javalja: akkor talán éppen ő lenne, a ki a küzdelmeket pedig nagyon megtudja becsülni; 5 lenne az első, a ki mondaná : Könnyű igy! És mondanák sokan : Kitartott lap. Nagy urak lapja. így éppen úgy lesz a nagyuraké, mint a kicsinyeké. _______________________x, 7 ____________ MO Kmi JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA., SZATMÁBON.
