Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 2. szám

4

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

lenni. A magyar táncnak tehát eredetinek kell lenni. Magyar léleknek kell benne élni. Magyar szívvel. Magyar, turáni plasztikának, mozdulatoknak.

Nagyon érdekes az a lélektani tanulmány, a melyet egyes nemzeti táncokról már megállapított a néplelkét vizsgáló lélektan.

A német sógor — például mindig kering szélesedő körökben. Vagy lomhán topog mindig ugyan azon táncosnőjével.

Nem úgy bezzeg a francia! Csapkodva lengi körül a kört. Udvariasan simul, olvad minden hölgyhöz. De alig várja be a viszonzást, már a másikhoz lebben. A francia csapodár, hűtelen, megbizhatlan még a táncban is. A francia négyest ez a csapodár- ság találhatta ki. Hogy minden nőnek szépet lehessen tenni. Minden nőnek súghasson valamit. És minden nőt elbolondithasson és megfordítva. A nő minden férfit meghódithasson.

Hát a spanyol ? No a spanyol ettikette! Még a táncban is elkülöniti magát. Ő csak hasonranguakkal táncol. Majd olvadoz, majd gőgösen, kihívólag feszesen jár, kél, pöffeszkedik.

Hát a magyar ? No majd meglátjuk.

Az elhagyott menyasszony.

»Leányok, tanuljatok meg jól főzni és mindenek- felett szeressétek az anyósotokat!...«

Egy angol anyós hirdeti ezt, aki hasonló kívánalmakat támasztott a menyével szemben, még pedig az eljegyzés felbontásának terhe alatt. A törvényszéken lejátszidott egy kis kedélyes pör melyben az elhagyott menyasszony kártérítést követelt a házassági Ígéret be nem váltása miatt. Csukló zokogás közepette tárta fel a leány a bíróságnak mátka- sága keserveit. A vőlegénye — beszélte a leány — az anyjánál lakik. Valahányszor elment hozzájuk, a leendő anyós az előszobában kezébe nyomta a söprűt, hogy takarítsa ki a konyhát és azután megparancsolta neki, hogy mutassa be a főzésbe való járatosságát. A leány egy ideig szótlanul tűrte ezt a háztartási leckéztetést, de egy napon megelégelte a zaklatást és az anyósnak egyszerűen felmondta a szolgálatott. Következtek erre nagy jelenetek a vőlegény és a menyasszony között és a viszálykodás vége a jegygyűrű visszaküldése lett. A tárgyaláson a férfi azzal védekezett, hogy menyasszonya igen gyöngének bizonyult a főzésben. Ezzel szemben a panaszosnő azt hangoztatta, hogy kifogástalanul tud főzni. Az elnöknek arra a kérdésre, hogy mint kell egy tojást megfőzni úgy, hogy ne legyen se túlságosan kemény, se túlságosan lágy, ezt felelte a leány :

— Ha én főzöm meg a tojást, akkor nem lesz sem túlságosan kemény, sem túlságosan lágy.

Zajos derültség fogadta ezt a választ. Tanúképpen kihalgatták az alperes anyját, aki aként nyilatkozott, hogy csalódott a fia menyasszonyában és hogy a leány kevés szeretetet tanúsított iránta.

— Már pedig — tette hozzá bántódva — az a nő, aki igazán szereti jegyesét, szereti a jegyese anyját is.

Ez a bölcsesség tanulságul szolgálhatott a leánynak, akinek külömben megitélt a bíróság nyolcszázötven korona kártérítést. A perköltségekben a hűtlen vőlegényt marasztalták el.

Szerencsés az olyan férfi, aki szép feleséget kap, de még szerencsésebb, ha olyat kap, ki nem csak szeretni, de dolgozni is tud. (B. G.)

B GAZDAK VILÁGA. B

ea n kb

Ha a ló elesik mit teszünk?

Fagyos-olvadó időben, őszkor és télen, síkos aszfalton s hasonló útburkolaton máskor is napirenden van a lovak elsikamodása, elesése és tudvalevő, hogy vajmi kevesen értik a módját annak, hogy hogyan is kell az ily lovat lábra állítani?

Első feladat a bajt megelőzni.

Síkos utak felhintése homokkal, szálas trágyával, törekkel, polyvával elég jól akadályozza a kicsuszamlást, de ki győzné azt költséggel, azért legjobb a lovaknak és igás marháknak úgynevezett éles — vagyis téli patkolása. Az ember azt hinné, hogy a kisikamodó és elbukó marha vagy ló, minden segítség nélkül, némi nógatásra fel tud kelni magától is. Síkos talaj esetén azonban nem igy, hanem úgy áll a dolog, hogy próbálkozik, de újra elsikamolva, ismét elterül a földön s félelembe, aggodalomba esve, meg se próbálkozik a felkeléssel. Különösen ügyetlen e tekintetben a ló. Ennek az a magyarázata s illetőleg oka, hogy egykörmü lábaival nem tud annyira kapaszkodni, mint például a marha a maga páros ujju lábaival. Különben is a marha mellső lábaival térdelve, a hátsókkal pedig testét lassan megemelve kél fel, a ló ellenben ezt nem teheti.

Talpra kell a lovat állítanunk és a felkelhetés- hez segélyt kell nyújtanunk.

Szem előtt tartva éppen az állat felkelési módját, először is feloldozzuk kötelékeiből, tudniillik elszabaditjuk a fejét, nyakát a rudtól és a másik lótól, istrángját a hámfától s aztán igyekszünk mellső és hátsó lábai alá valamely a kisikamolha- tást gátló anyagot, például a járműben levő szénát, szalmát, avagy aztán pokrócot tenni, mely télen rendszerint kéznél van. így nekikészitve az állatot a felkelhetésnek, mellső lábát ki- és előre nyújtjuk, patájának talpát a szalmára, pokrócra szorítjuk, fejét a kantárnál fogva megemeltetjük, rászólunk, farára rá is legyintünk, esetleg farkát tövében átmarkolva, emelni igyekszünk teste hátsó részét, eként korbácsolás, dorongálás nélkül sikerül simán

talpraállítanunk az állatot.

*

Nyugalom a fejőstehenek istállójában.

Számos istállóban tapasztalhatjuk, hogy a fejőstehenek ápolásának egyik lényeges feltételét teljesen elhanyagolják. E feltétel pedig: csend és nyugalom az istállóban. Mig a hizóállatoktól mindent távol tartanak, ami őket feltétlen nyugalmukban zavarhatná, a fejőstehenek helyes ápolásának követelményei pedig a következők:

1. hogy a napnak bizonyos óráiban a fejős állatok feltétlen nyugalmat élvezzenek, annyira, hogy ezidőben még rendes ápolójuknak is tiltva legyen az istállóban való belépés;

2. hogy hivatlan személyeknek általában tiltva legyen az istállóban való megjelenés;

3. hogy a nyugalom még az ápolószemélyek működése közben is lehetőleg meg ne zavartassák;