Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-14 / 2. szám
MAGYAR FÓLDMIVELŐ 5 4. hogy a fejes idején csend legyen és hogy a fejést végző alkalmazónak minden felesleges társalgástól óvakodjanak, különösen tartózkodjanak pedig attól, hogy az egész fej és alatt levő állatra mérgesen rárivaljanak ; 5. az etetés ideje pontosan betartassák. Mindez első tekintetre csekélységnek látszik, pedig nem úgy van a dolog. Nagyon is fontos dolgok ezek, melyet minden jó, rendezett tehenészetben megtartanak.___________________________________ A leánykérő. Kérőbe jött a legény az éppen mosással elfoglalt leányhoz. — Eljött a I-'erkó a kezedet megkérni; nekem nincs ellenvetésem, — szólt az anya. — Nekem sem — mondá a leány, — csakhogy jöjjön el vasárnap, mert hétköznap egyik kezem sem szabad. Nyuleleje vagdaiék. A nyúl elejét egész puhára megfőzzük, annyi lében, mely azt eltakarja, teszünk bele karikára vágott sárgarépát, petrezselymet, gyökeret, hagymát, ecetet, sót, borsot; ha már nagyon puha és kihűlt, lehet azt másnapra is hagyni elkészítésre. Minden csontot ki kell szedni és a húst finomra összevágva szitán áttörni. Ezt a masz- szát három egész tojással, két tejben áztatott zsemlyével jól összekeverjük, tegyünk még Ízlés szerint kevés borsot, reszelt citromhéjat, 5 deka kockára vágott szallonát belé és süssük meg hosszúkás, keskeny, zsírral kikent formában. Ha megsült, szeljük fel ujjnyi vastagságú szeletekre, díszítsük — mint a hogy a nyulpecsenyénél szokás — citromszeletekkel és adjuk körül a mártást. A mártás — már előzőleg — úgy készül, hogy azt a zöldséget, mely a nyúl elejével főtt, egy kanál zsírban egy darab cukorral sárgásbarnára hagyjuk sülni, azután hintsük rá a lisztet, azt is hagyjuk pirulni, azután eresszük fel azon lével, a melyben a nyúl eleje főtt s még jön hozzá 5—6 kanál tejfel. * A költésre szánt tojás eltartásáról. Minél frisebb a tojás, amikor a tyuk alá tesszük, vagy pedig a költőgépbe helyezzük: annál több a valószínűség, hogy erős és egészséges csirkét kapunk. Nem ajánlatos a 12 óránál nem idősebb tojást költetni, de ha 12 órás elmúlt, akkor minél előbb keltethetjük. Az ép egészséges tojás mindennap vészit valamit termékenységéből * Az éjjeli mécs. Ahol baba van a házban, éjjeli mécset égetnek éjszakánként. A legtöbb mécses kellemetlen szagot terjeszt, ami egészségtelen is. Ugyanilyen ártalmas az egészségre a félig lecsavart petroleum lámpa is. Teljesen szagtalan éjjeli mécsest nyerünk, ha egy vastag stearin-gyertyát leégetünk, mig a teteje egészen sima lesz. Ekkor a gyertyát eloltjuk és sűrűn sóval meghintjük, úgy, hogy köröskörül elzárja a belet. Az igy elkészített gyertya kicsiny, de azért elegendő lánggal ég, nem nagyon fogy, amellett szagtalan is. Ha a nem túlságosan magas gyertyái a tartójával együtt valami mélyebb edénybe tesszük, fénye nem vakítja az alvókat s mégis elegendő világosság lesz a szobában. TÉLI KIS MESÉK. A télizöld. (Virágrege.) Hinnétek, hogy a virágok, a természetnek eme szelíd, bájos alkotásai sem mindnyájan boldogok ? Némelyiknek szivét örökös elégedetlenség, örökös vágyakozás zaklatja. Az egyik dombtetőre vágyik, holott sorsa a sik vidéket jelölte ki lakásul; a másik ékesebb ruházatot kíván, a harmadik őszszel szeretne virítani kora tavasz helyett. De jaj nekik, ha balga kívánságaikat jóságos tündérük teljesiti; késő bánat epeszti ilyenkor szivüket. A télizöld sem volt megelégedve a sorsával. Bántotta szegénykét, hogy élete rövid, dísze, virágja oly múlandó, hervatag. »Miért örültök a tavasznak — igy szólott zúgolódva virágpompájuknak örvendő boldogabb társaihoz, — miért örültök a rövid ifjúságnak, hisz nemsokára ismét virágtalanul fog állani a rét, lombtalan lesz az ág, s ti elhervadva kora sírba fogtok szállani ?« Nem bírván többé szive bátorságával, a tündérhez fordult: »Tavasz mindenható tündére — igy kiálltott fel — vedd inkább életemet, hogy soha többé ne érjen virulás, vagy engedd meg, hogy az ősz derén, a tél fagyán is zöld köntösömben maradhassak! Mit ér nekem, hogy szép piros virággal ékeskedem, ha díszem oly hamar elhervad !< »Balgatag — felelt a tündér — nem tudod mit kívánsz ! Ha a hervadás szelíd halálát éltedtől elveszem: nem lesz többé tavaszszal vidám, boldog megújulásod. Lásd, mily rideg a sziklán élődő moh hosszú élete, s mily gyönyörrel teljes a liliom tavasza!« De a télizöld a tündér szelíd intései után is egyre zúgolódott. »Legyen kívánságod szerint« szólt végre türelmét vesztve a tündér. Zsibbasztó álmot bocsátott a télizöldre, s mikor a szegény virág álmából felébredt, úgy megváltozva talált maga körül mindent, hogy alig ismert a tájékra. Minden élet kihalt a földről, s rideg tél vette körül a télizöldet, ki ebben a kietlen holt világban csak egymaga volt élő, csak egymaga volt zöld. Eleintén örült a változásnok, de csakhamar bánat remegtette meg szivét. Ékes, pirosfürtü virágjai helyett kicsinyke kék virágok nyíltak rajta. »Majd meghozza a tavasz piros virágjaimat«, gondolá, mert nem tudta, hogy a kitől az ősz nem vett el, annak díszt a tavasz nem ád. Legjobban bántotta az, hogy oly nagyon egyedül volt. Kis társai, a kikkel máskor együtt örült az életnek, most mélyen aludtak ; nem zengett körülötte vig madárdal és nem csergedezett a patak. Lombját pedig egyre tépték, egyre szaggatták, hol bokrétának, hol halotti koszorúnak. Oly nagyon-nagyon szomorú volt mindez, s e rideg, kihalt világban úgy érezte, hogy ő a legbánatosabb, a legszomorubb. S az ő bánatát nem enyhítette meg a tavasz megérkezése sem. Látta, hogy a kikilet fagyolvasztó lehellete újra díszes ruhában öltözteté a halmot és mezőt; körülötte újra buzgott az élet, örült minden a feltámadásnak ; csak ő, a szegény télizöld nem tudott örülni, nem hozott a tavasz friss lombokat, nem adta vissza viros virágjait. »Remélj s tűrd békén sorsodat 1 — szólt a tündér vigasztalva a bánkódó virághoz. — Örökzöld vagy a mint kívántad. Elvesztetted ugyan piros virágjaidat, eldobtad magadtól a feltámadás őrömét, de a remény zöld színét az egész életen át s örömtelenül bár, de reménykedve töltheted életedet!« ______________________________ Tan ácsadó. A gyümölcsfák pusztítója. Az ön almatermését a legnagyobb valószínűséggel — a vértetü tette tönkre. A mi újságunk e veszedelem ellen való védekezéssel már bőven foglalkozott. De most az ön levele kapcsán üstökén fogjuk a csomóját és rüvidesen közöljük a következőket: Háziasszony.
