Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-07 / 14. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 április 7. 14-ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. ÉELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árakEgész évre..............................4 korona. Fél évre ...................................2 Ne gyed évre........................1 » * V“ A feltámadás ünnepén. (B—r) A kereszténység legnagyobb családja a művelt világnak. Olyan, mint egy óriási ősi fa, melynek mindig megújuló, generációról-generációra virágba fakadt ágai alatt szinte elképzelhetlen milliók élnek, búcsúznak és újra jőnek e bús földön. És ez óriási ősi fa alatt minden nemzetnek, minden országnak van husvélja. Van feltámadás ünnepe. A franciának, az angolnak, a németnek, az orosznak, az olasznak, a dánnak, a svájciaknak — egyszóval minden nemzetnek De olyan mélységesen, de olyan csudá- san, de olyan természetesen, mint a magyar szivében, mint ennek a mi búval harmato- zott, kevés, de tiszta, igaz örömmel, napsugárral övezett földünkben nem terem, nem él a feltámadás ünnepe sehol kerek a nagy világban. Hiszen tudom én azt, hogy minden anyának a maga gyermeke a legszebb. Minden családnak a maga ünnepe, az ünnepben kifejezett érzése — a legcsudásabb, a legmélyebb, a legszebb. De azért mégis! A magyar nép feltámadásának virradó hasadása az égből szövődött le a földre. De gyökere, de ragyogása, de mélységes átér- zése itt a mi földünkben, itt a mi népünk lelkében bontotta ki igazán szárnyait. Itt vert legerősebb gyökeret. Itt talált legfogékonyabb keblekre. A’ már egyszer bizonyos. Hát ki nem tudja, hogy ennek a magyar népnek első, legtisztább szerelme a föld vala. És az is marad. Ki nem tudja, hogy a földdel úgy bánni, úgy beszélni, a földet úgy megérteni egy nép sem tudja, mint — a magyar. S ha ez igy volt és igy is van: akkor bizony az alvó, a szendergő földnek feltámadását, ébredését, uj életét sem értheti jobban, mélységesebben senki sem. egyetlen nép sem, mint — a magyar. A magyar földmivelő, a nemzet nagy zöme, maga a nép tehát a tavasz ébredő idejébe eső husvétban, feltámadás ünnepében az örök életnek, a feltámadásba való nagy, mélységes hitnek... az élet újra kezdődő tavaszának ünnepét üli... Azért oly szép, azért oly mélységes, azért olyan nemzeties és jellegzetes nálunk... a feltámadás ünnepe. ... Lehet, hogy egy egy időre, mint minden érzés e földön ... kissé elhalványul, talán gyengül egyesek lelkében, egyesek hitében. Lehet, hogy a nyugatról jövő idegen szellők, áramlatok itt a mi földünkön is megérintik a hitnek, a nemzeti érzésnek virágait... De gyökereit nem téphetik ki, nem pusztíthatják el. A magyar nép élete úgy össze van forrva a keresztény hittel, a Krisztusban való újra és újra való feltámadással, hogy magának a nemzeti életnek gyökerét tépi, szakgatja az, aki a kereszténységet bántalmazza és szakgatja. Ez a hit... a Krisztussal és Krisztusban való megújhodás, újra való feltámadás a nemzet élete fáján most gyönyörű hajtásokat hoz... reménységgel teljes virágokat fakaszt. Ez kétségtelen. Kérjük hát a magyarok Istenét, hogy a virágból gyümölcs legyen! Az ébredésből igazi feltámadás következzék ... ■r v*
