Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-07 / 14. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELO Himes tojások. Hej a fiatalságé most az élet! Husvét első napjának délutánján, már készíti az üveget; — fogy a »rózsa-víz« a patikából; a leányok meg kíváncsian találgatják: — Vájjon eljön-e ez, meg az, locsolódni ön- tözködni, már mint másnapra. Sok helyen úgy is hívják a hétfőt, hogy hát »vizbehányó.« Mert e nap aztán járja ám az öntözködés. Az apró fiuk verseket mondanak. A legények csapatostul járják végig a falukat s vödörrel, kupával öntözik a leányokat, kik — nézzétek már — még büszkélkednek vele, hogy többször váltottak szárazt. Hja, azt tartják, hogy a sok viz — kapósság jele. Azonban nem egyszer tulságba is mennek. Hideg időben könnyen meghűlhetnek, vagy mint nem egyszer történt a kupák, edények véres fejeket is okoznak. Azért a tisztes faluban az öntözködés is tisztességesen menjen ám! Az igazi »hadd-el-hadd« azonban az ünnep keddjén lesz, Ekkor majd a lányok járnak visszaönteni — a legényeket. Persze, hogy a legény uramék közt már akadt nem egy »kapatos« is. Nem is hagyja magát egykönnyen, hanem utánna iramodik a leányseregnek és amelyiket eléri, vályúba fekteti és nem egyszer halálra öntözi a jég-hideg vízzel. No hát ezért mondottam, hogy csak lassan és tisztességgel. * No de bizony, hogy majd elfeledtem! Hát a piros tojás? A leányok szép piros tojásokkal kedveskednek. Meg aztán a tavasz első virágaival. Egy-egy legény büszkén olvasgatja a szép himeseket. A mellen meg annyi szép virágcsokor diszlik, hogy megszámlálhatatlan. Mindez nagyon szép és nemzeti szokás, csak az a kár, hogy sokan nem is törik a fejüket azon, hogy miért is divatozik az öntözködés husvétkor és mit jelképez a piros tojás? Pedig hát tanulni nem szégyen, főleg mikor a játszáson kívül olyan szép tanulságot szerezhetünk belőle. Az öntözködés magyarázata ez. Régen, nagyon régen, a kereszténység első századaiban, sokan a keresztény vallásra tértek, igy husvét táján. Rendesen nagyszombaton keresztelték meg, vagyis öntötték le őket vízzel. A katholikusoknál ennek emlékére szentelik meg e napon a vizet. És e régi szokás emlékére maradt reánk aztán a húsvéti öntözködés is, mely — mint mondám, szép dolog, ha annak rendje és módja szerint megy végbe. (Babik.) A piros tojás meg szépen jelenti a feltámadás feletti örömöt. A tojás ugyanis mozdulatlan testnek látszik, pedig élet szendereg bensejében és igy nagyon alkalmas arra, hogy a népnek eszébe juttassa a Megváltót, ki mozdulatlanul, meghalva feküdt a sírboltban, de harmadnapon dicsőségesen feltámadt, azaz kilépett sírjából. A piros szin meg az örömet jelenti. Mester. | mm EE TIT S "'s7~ É T «a> m | ^j^***-»*1***-»»■T G-épmadár. Átnézek a fénysugaras égen. Ép’ felettem száll a gépmadár. A tüzes nap felé veszi útját... Olyan büszkén bizakodva jár! És megejt a nagyságod, nagy ember ! Kis eszeddel mennyi sokra mégy! A danolő pacsirta is mintha Gondolkozva nézne már feléd. A felhőkbe — elmelángot vittél, Fölgyujtád az állatlelkeket, És az állat helyét hogy betöltsed : Teremtettél — állatgépeket. Csak te maradsz embernek tovább is, Uralkodjál bár többek fölött, Mert a mindig változatlan Istent Ott találod — a felhők között. Magyar Bálint. * A falu „szentelt“-je. — Bodnár Gáspár eredeti elbeszélése. — Régebben történt, de a jó hollófalusiak igazat fognak nekem adni, hogy betüről-betüre úgy történt, Talán már hallottátok, olvastátok — de a jót, a felemelőt szívesen hallja, ismétli az ember. * Hollófalva ugyanis ritka derék magyar község ám. A falut a »Szilaj« vize választja két egyenlő részre, azért nevezik az egyik részét »vizen innen“-i- nek, a másikat pedig »vizen tuli«-nak. A szép fehérre meszelt házak közül két hatalmas torony emelkedik. Mind a két templom méltó, hogy a jó Isten lakóháza lehessen. A vizen inneni tornyon hatalmas arany kereszt ragyog. A vizen túlin pedig nagy, széles gombon hatalmas vitorla áll. Hát már ebből is sejteni fogja az olvasó, hogy hogy a falu egyik felét katholikusok, a másikat pedig kálvinisták lakják. Mindezt pedig nem azért beszélem ám el, mintha a jó hollófalusiakat a vallás különbözet lélekben is elválasztaná. Oh világért sem ! A vizen inneniek, meg a túliak — régi-régi testvéries viszonyban vannak ám. És hogy ez mindig igy volt, mutatja az a szép szokás, a mi igy a húsvéti szent ünnepen Hollófalván az öreg apáktól fenmaradt. A katholikus hívek szép szokása, hogy husvét első napján a jó Isten házába »szentelni valót« — pászkát (kalácsot, husnemüt) küldenek. Isten szolgája megszenteli a húsvéti pászkát. Aztán a hívők haza viszik és nagy kegyelettel fogyasztják el. Szomszédok, komák, jó emberek meglátogatják egymást és »szentelt«-tel kínálják meg a látogatókat. Miután pedig mondom, hogy a hollófalusiak a vizen innen és túl egymással nemcsak szomszédságban, de testvéries egyetértésben élnek, nem fog rajta az olvasó csudálkozni, hogy a vizentuli kálvinista hollófalusi gazdát is nagy szívesen látják a vizen inneniek »szentedre«.
