Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-31 / 13. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ És ez az anyaság, a föld legszebb, legelraga- dóbb és legjelentősebb iény^ Tini asszonynak még nagyobb erőt, még nagyobb bizalmat, még hatalmasabb önfeláldozásig menő áldozatkészséget hozott. Szüksége is volt erre. Mert már meghallotta az első sziszegést. Háza tájékára ért az első szellő. Az első1 nóta ... az ördög bibliájáról . .. Jóska nem csak tisztes vagyont örökölt apósától, az öreg Kender Pétertől, de tekintélyt is. Az elköltöződnek tekintélye nem szállott vele sírba. Sőt láthatólag olt maradt ... a házban. Köriilfonta, övezte ... a vőm-uramat. Örökösét. Hagyományosát. Már mint birójelöltet emlegették a faluban és városban egyaránt .. . Kökény Jóskát. A hitelszövetkezetben meg pénztárosnak választották. Nagy bizalom, szép kitüntetése az a polgárnak, mikor megbízhatóságát, tiszfa-kezüségét igy külsőképpen. formában is megpecsételik. Ezen a réven, ezen a soron Jóska gazda már nem lehetett napról-napra otthon, mint ennek előtte. Ki-kimaradt bizony. De nem élt vissza a kimaradással. Felesége nem is szólt. Természetesnek találta kimaradását. Csak mikor egyszer nagyon mentegette magát a férje-ura, mikor szükség nélkül bizonyítgatta, hogy itt és itt volt, akkor szólott a felesége szelíd angyal módra. De úgy, hogy az a beszéd a férfi lelkének burját rezgette meg. — Nekem ne számolj be fiam, hol voltál és meddig voltál. Én megbízom benned. Egészen addig, mig erre a bizaldmra érdemes vagy. De mikor én szólani fogok, akkor már vigyázz! Akkor már baj van. A baj előtt állsz. És akkor hallgass ream . .. édes férj-uram. Apám emlékére és ennek a kis ártatlannak a jövőjére kérlek: ne fordítsd el lelkedet tőlünk. Hiszen senkink se lesz akkor e világon, Magunkra maradunk. És árvábbak leszünk az árvánál. A férfi szinte összerázkódott. Érezte, hogy az asszony többet tud már, mint ő szeretné hogy tudjon. Nem is birt magával. Ivönye kicsordult. Megölelte, megsimogatta feleségét. Aztán odahajlott a kis pöszi fiához. Azt is, az alvó, a szendergő kis pöszit összecsókolta. És az a gyermek úgy mosolygott. Úgy mosolygott. . . mint egy angyal. De az apjának arca szinte elborult. Mert úgy érezte, hogy abban a mosolygásban . . . olyan fájdalmas, olyan sejtelmes érzés lappang. Az asszony észrevette férje elbomlását. Megfogta a férfi kezét és úgy a szemébe nézett. Dje olyan mélyen ... de olyan nagyon, mintha csak lelkét akarná leikébe önteni. .. — Az ingovány. Szegedről írják: Volford József ötömösi gazda névnapja alkalmából a Szeged-alsó- tanyán lakó édesapját látogatta meg, majd kocsin ment haza. A gazda kissé ittas volt és eltévedett a tanyák között, az átokházi ingoványok közé került, ahol szekerestül és lovastul együtt elmerült és megfult. Lovai szintén megfultak s úgy akadtak rájuk, hogy az egyik ló kínlódásában csikót hozott a világra, kiszabadult az ingoványra és a tanyai emberek elé került. Ezen a nyomon aztán kihalászták Volford holttestét és a szegedi morguéba szállították. ;.S| A SZERKESZTŐSÉG 'W '4r------TELEFONJA. W' 'W Bu dapest. Z—í. Jól emlékszik. Az Uj Lap megindulásának mindjárt a kezdetén egy nagyobb elbeszélésem jött hosSzu időn át. »A varró-leány.« Régen volt az, bizony. Tizenegy esztendeje. A btíllesztrika ma is nagy, sőt rettentően nagy szerepet visz az ujságtrodalomban. Onnan is látható, hogy — mint meggyőződtem, szándékosan megfigyeltem, több városban, községben : az Uj Lap olvasói is apróbb-nagyobb elbeszélésekért ácsingóznak. Egyre emlegetik. Ám, ezzel szemben a szerkesztőségnek abban van igaza, hogy aZ adott területen és a lap árát illetőleg alig bir a napi események (mondhatjuk, hogy igen ügyes és élénk) elhelyezésével. Mert ha ebben elmaradna és szükös- ködnék: akkor meg az lenne baj. A magam szerény vőlc- /ményei hogy egy kisebb, befejezett elbeszélést a vasárnapi számnak hoznia kellene mégis. A lap napról-napra élénkebb, ügyesebb, a népnek pedig az a kívánsága, hogy elbeszélés is legyen csak azt bizonyítja, hogy — szereti, érdeklődik iránta. — Előfizető. A tanácsadó rovatban megtalálhatta volna. Olvasni kell ám azt a rovatot is: akkor nem fogunk kérdezősködni ilyen ügyben. — Gazda. Jó lesz ám azt az illetéket befizetni, mert megkővéredik. Akkor aztán rnegcsö- mölhet tőle. — L—os. E. Nem érünk most rá. Van bizony a felolvasásból, szabad — előadásokból akár száz számra. Mondd Valamit, hogy egy kötetre valót ki kellene adni. Csakhogy! és a többi... — Olvasó-kör. Kassán is társadalmi előadásnak nevezik. És nem indokolatlanul. Hiszen a célzata) az értelme olyan szembeszökő, hogy csak egy kis jóakarat kell a teljes megértésére. Mert társadalmi és nem iskolai előadás. A társadalmi, a szociális körök rendezik, irányítják és tartják fenn. A társadalomra óhajiunk velük tudatos hatással lenni. A szociális irányzatot, a társadalomról alkotott történeti és fejlődési világnézetet akarjuk velük tisztázni, kialakítani. Azért még a tisztán szakszerűséggel bevont történeti és természeüani előadásokat is kapcsolatba keil hozni a társadalmi, a hit élettel, mint pl. tette több előadó a szatmári Irodalmi kör egyháztörté- ncti előadásaiban. Az egyháztörténeti képek is egy-egy darab társadalmi kép, mint egyáltalán a tudományos kutatásoknak, ismereteknek mindig középontja az ember, a ki társadalomban él és kinek intellektuális vágya a világnézetek harca. Az ismeretek kapcsolásával egységbe hozzuk a tudományt. A történeti, a természettudományi a socialis tendenciákat igy alapjában a társadalomra értékesítjük. Az az elmélet, az az ismeret, mely az élettel, társadalommal nem hozható kapcsolatba, az bizony ma kihull a közönség érdeklődésének köréből. És a közérthetőségből. Pedig ez a fő. A történelem például a legnagyobb tanítómestere az egyházi társadalomnak is. A kettőt mintegy összefogja, a kölcsönhatásokba belevilágít. Ezeket a nagy tanulságokat azonban úgy kelt előadni, feldolgozni, apró pénzre váltani, hogy a mit mondunk, tanítunk a társadalom egészére és nem csak elszigetelt részeire legyen érthető. Nekünk kiválóan szükségünk van a lélektani utakra, az az arra a módszerre, mellyel nem csak első osztályú kupékban szállíthatjuk a lelkekbe az ismereteket és eszméket, hanem a közhasználati, polgáriakban is. Végre ez az elnevezés azért is jogosult, mert ne majmoljuk mi a túloldalnak divatos elnevezéseit : »szabad előadás, szabad líceum stb..« Ezekbe mindig van egy-egy cseppenés abból a tendenciából, mely arrogálj a magának, hogy nem marad a keresztény világnézet bilincseiben, A majmolás már annyira megy, hogy beszélnek, írnak kath. feminizmusokról is. Pedig a feminiz- ban már benne van az a törekvés, mely nem csak katholi- kus, de keresztény sem lehet. Már elérjük, hogy lesz kath. szabadkőmivesség is ___ — B. B. Hát igen! Úgy látszik, má r egy esztendőre is jubilálnak. De ehhez püspökség kell. Kultúra ez nagy kultusz ? Mi Selmecbánya. Köszönöm, addig is mig válaszolhatok. A kutnál. — Ennye koma, hát éhomra is olyan nagyot iszik ? — Nem éhomra iszom én koprám. Az éjjel álmomba lakodalomba vótam, oaíTán mostimomVÍ!or 1 áagftát. mokv&i jAnos könyvnyomdája, szatmábön.
