Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-07 / 1. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Zichy Nándor gróf meghalt. 1829—1911. A magyar katolicizmusnak nagy vesztesége van. Közéletünk egyik hatalmas alakja, a néppárt megteremtője: Zichy Nándor tárnokmester karácsony estéjén a fejérmegyei Adonyban, életének nyolcvanharmadik évében elhunyt. Betegsége hírére a legszélesebb körökben érdeklődtek az agg főur állapota iránt. A király kabinetirodája utján tudakozódott hogyléte felől, a pápa pedig Prohászka Ottokár püspök utján áldását küldötte a nagybetegnek. A szivgyengeség, mely az agg korához képest eléggé erőteljes főurat hirtelen támadta meg, nagyon gyorsan végzett vele. Karácsony szombatján még volt remény életben tartásához, de az éjszaka folyamán rosszabbodás állott be, szívműködése egyre gyengült és vasárnap este fél nyolc órakor bekövetkezett a halál. A halál hire hamar elterjedt az országban és a katolikus egyesületek és főúri paloták ormán karácsony ünnepén fekete zászlók jelezték a magyar katolikusok gyászát. * Zichy Nándor gróf nagytudásu, nagyhírű férfiú volt és erős katholikus, aki hitének élt és hitéért bármikor kész volt harcba szállani. Az országos magyar gazdasági egyesületben is szerepelt. Fejérmegyében minden nevezetesebb pénzügyi és gazdasági alkotásnak élén állott. 1861-ben Fejérmegye vaáli kerülete képviselővé jelölte, de ezt nem fogadta el; helyette Salamon Lajos lett képviselővé, mig ő maga alispánná választatott. 1863-ban cikket Írván a »Hon.-ba a jogföladás nélküli kiegyezésről, e lap szerkesztőjével, Jókai Mórral együtt börtönre Ítélték; egyutal kamarási méltóságától és grófi címétől is megfosztották. Az Ítélet egy évre szólt, de később néhány heti fogságra enyhítették és kamarási kulcsát és grófi címét is visszakapta. A kiegyezési és az azt követő országgyűlésen a rácalmási kerületet képviselte. A helytartótanács alelnöke volt. 1875-ben Székesfehérvár választotta meg országgyűlési képviselőjévé. A fúzió után a Sennyey-párt főtámasza volt. 1884-ben a keresztények és zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslat ellen tömörült főrendiházi ellenzék szervezésében Cziráky János gróf oldalán élénken résztvett. Tisza Kálmán miniszterelnök alatt az elkerülhetetlenné vált főrendiházi reform kérdésében a miniszteri javaslat átalakítása körül Andrássy Gyula gróf mellett sikeresen fáradozott. Kilenc évvel utóbb az egyházpolitikai reformok főrendiházi ellenzékének vezére volt, majd az országgyűlési néppártot alapította, melynek élete végéig vezére volt. Cs. és kir. kamarás, belső titkos tanácsos, az aranygyapjas-rend vitéze volt. Éveken át viselte a Szent István-társulat elnöki tisztét. 1906. május 24-én királyi tárnokmesterré nevezték ki. Nyolcvanadik születése napja alkalmából a magyar katolikusság részéről országos ünnepeltetésben volt része, 1910-ben kapta a pápai aranysarkantyús rendet, melynek kívüle csak hét lovagja van ezidőszerint a világon. Ekkor már teljesen visszavonult, gyengélkedett és ideje legnagyobb részét adonyi birtokán töltötte. * Az elhunyt koporsóját az adonyi kegyúri templomban tették ravatalra s apácák virrasztottak mellette. December 27-én délelőtt tizenegy órakor ünnepélyes gyászmise volt a templomban, amelyet Prohászka Ottokár püspök mondott. Gyászmise után a koporsót kivitték a templom előtt elhelyezett Szent Mihály-lovára és aztán a község lakosai felváltva vitték a vállukoL egészen a temetőig. A temetési menetet az elhunyt főur öreg szolgája nyitotta meg, kezében a temetési kereszttel. Utána haladtak a különféle egyesületek küldöttségei, az énekkar és a temetési szertartást végző papok. A koporsó mögött a gyászoló család tagjai haladtak a rokonsággal, végül a gyászoló közönség zárta be a menetet. A koporsó körül kivont karddal megyei hajdúk és lámpavivők haladtak. A temetési szertartást Csernoch János kalocsai érsek végezte. A temetőben a sírboltnál letették a koporsót, amelyet az érsek újból beszentelt, majd a szokásos szertartás után a magyar katolikus világ nevében Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a következő beszéddel búcsúztatta: — Azoknak a katolikus millióknak nevében veszek búcsút Tőled, akik élettel, halállal, sírral, enyészettel szemben ugyanazt hiszik, mit Te hittél, kik a nyílt sir szélén tiszteletük hitvallását imádkozzék le Rád: nagy volt h Te hited, nagy volt hazaszereteted, azzal világítottál nekünk. Ez a hit világitson most Neked, világítson fel az Isten szivéhez. Lángoló hited világított bele a magyar nép széles rétegeibe, elhatolt a palotákba és kunyhókba; a palotákban ugyan nem sokat értettek meg, de a kunyhókban megmozdult a nép szive s falun és tanyán Zichy Nándor gróf nevét úgy emlegették, mint egy hitvallóét. S most itt fekszel. Érezzük, hogy a mi halottunk, a mi nagy halottunk vagy. S mikor eltemetünk, szemfedőül lélekben Rád akarnék borítani a keresztes hadak zászlóját: mikor koporsódhoz ércet keresek, szét akarnám törni a magyar szabadságharcok és hitvédelmi harcok kardjait, hogy azokat olvasszam össze érckoporsóvá; mikor sirdombot hántolunk föl kedves adonyi földedből, a katholikus hívők millióinak térdeivel tapostatnám simára le azt. Sírkövedre ráírjuk a szót: Hive Istennek, hive a hazának, hive az egyháznak. Te élsz Istenben, szellemed pedig él Érted való lelkesülésünkben, Rád való hű emlékezésünkben. Isten Veled ! A néppárt nevében Molnár János prelátus, országgyűlési képviselő búcsúztatta a halottat és helyezett koszorút a koporsóra, amelyen a család koszorúin kívül a főrendiház koszorúja is ott volt. Végül az énekkar elénekelte a »Miért oly borús« és a »Ki ragyogni látod élted csillagát« kezdetű gyász-énekeket és eközben nyugalomra tették a lánglelkü hitvallót. Elhelyezték a koporsót a sírboltban, amelyet ideiglenesen elzártak. Kossuth legelső szónoklata. Érdekes epizódot beszélt el Kossuth ifjú. korából Nagy Mihály, volt tállyai lelkész, ki négy-öt évvel volt idősebb Kossuthnál és ugyanakkor az 5—6. osztályba járt. Egy vizsgálat alkalmával felszólították Kossuth Lajost, hogy beszéljen az erényről. Kossuth a padban mondá el beszédét, mire egy Okolicsányi nevű úri ember igy szó lt hozzá : — Fiam el tudnád-e ugyanezt az emelvényen is mondani 7 Kossuth igenlöleg válaszolt s midőn feleletét az emelvényen ismételte, Okolicsányi lelkesen felkiáltott : — Fiam, igy még nem hallottam beszélni az erényről. Ez az első szónoklatod olyan pompásan sikerült, hogy e téren szép jövő vár reád. Megjegyzendő, hogy Kossuth latinul beszélt.
