Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-07 / 1. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 4 korona. Fél évre .... . . . 2 » Negyed évre . . . . . 1 Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. Vissza a faluba! (B. G.) Most egy esztendeje, uj év napján vette kezdetét a szokásos népszámlálás. Csak nem egy esztendőre volt szüksége annak a hatalmas hivatalnak, mely a számok tömkelegével foglalkozik, hogy az ország lakosságáról tiszta képet, adhasson. A népszámlálás fő eredményeit mi is közöltük csak a minapában. Abból a kis tükörből is láthatjuk, hogy fiz esztendő leforgása alatt megizmosodtak a magyar vidéki városok. Lakosságuk szinte megdöbbentő Dió­don szaporodott, felszökött. örvendjünk vájjon ezen nemzeti jelenségnek ? Hiszen a nemzet fejlődésének, izmosodásának, arány­ban kellene lenni a lakosságnak szaporodásával. Hát örömünk, nemzeti kriszkindlink nem teljes. Azok a városok nem benső erejükből fejlődtek, izmosodtak, mint a hogyan benső erejéből vastago­dik, hatalmasan növekedik a fa. Tagadnunk nem lehet, hogy a vidéki városok lakosságának többletét a falvakból, a magyar mezőkről szívták fel és vonták el. A városba való özönlést érzik más nagyobb nemzetek is. Megdöbbennek. Orvoslásáról gondol­koznak. Mert nyilván látják a veszedelmet. Hát hogy ne döbbentene meg minket, gazda­sági, földmivelő nemzetet a városba való özönlés már-már veszedelmes volta. A józan ész látja, hogy nagy részt a városba özönlő falusi nép növeli a városok munkátlan proletár népét. Sokszor nagy terhére, veszedelmére vannak a városoknak. Másrészt és különösen megfotszja a me­zőket, a gazdaságot a munkás kezektől. Pedig Ma­gyarország még ma is a föld termékéből táplálkozik. Az a föld lehet csak alapja, fundamentuma keres­kedelmünknek, iparunknak is. Ha a falvak elnéptelenednek, ha a föld népe elszakad a gazdasági munkától ... a föld termését nem csak hogy nem lehet fokozni, de alább kell szállítani. Ez a jelenség pedig nagy bonyodalmakat fog előidézni a nemzeti társadalom életében. Szomorú kihatással lesz a városokra, kereskedelemre, iparra, de magukra a munkásokra is. Sokkal megdöbbentőbb eredménye leszen, mint a tengeren túlra való kivándorlásoknak. Magyarországot a mezőgazdaság nyomorúságai veszedelembe dönthetik. Mikor tehát előttünk van a népszámlálás összes ereómenye, a lűkör, melyből hazánk uőpcssógCiieL. hullámzását tisztán láthatjuk; vonjuk le belőle a nagy tanulságot is . . . Vissza a faluba! — ma már nemcsak jelszó, nemzeti gondolat, nagy ország-mentés és a magyar fajnak megerősítése.* Meg kell tenni a falu elnéptelenedése ellen nem csak a kormányzatnak minden lehetőt, de a társa­dalomnak is. A szövetkezetek, a földmives, gazdasági inté­zetek, az okos és igazságos földparcellázások, a kis bérletek, a bérlőszövetkezetek mind-mind mentő gon­dolatokat foglalnak magukban. Csak fel kell váltani az élet számára. A nemzet, a magyar faj erősítésére. Négyszáz munkás öröme. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter rendeletére a karácsonyi ünnepek előtt mentek szét azok a kitüntető okleve­lek, melyeket a hűséges és odaadó szolgálat jutal­mául mezőgazdasági munkások és éves cselédek szoktak kapni. A jutalmazott munkások névsorát a vármegyei gazdasági egyletek állították össze és jellemző, hogy ebben a világban, amikor a hűség a ritkább erények közé tartozik, az olyan szolgálatot, mely egy gazdánál huszonöt éven alul maradt, nem is jutalmazták. Ez pedig azt jelenti, hogy bár lazult a munkaadó és munkás között való régi patriarká­lis viszony, de az még sem szűnt meg végképpen és ma is meg vannak a régi udvarházaknak öreg cselédjei és régi, őszbe csavarodott hűséges munkásai. I

Next

/
Thumbnails
Contents