Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-03-05 / 9. szám

6 MAGYAR EÖLDMIVELO kező megfigyelést közli egy tanár: Egy vadász- társaságot az erdőben ért utói a zivatar. A vadászok egy hatalmas hársfa alá menekültek a zuhogó zápor elől. A kutyák azonban vonakodtak a fa alá menni és olyan lármát csaptak, hogy végre is az egyik vadász figyelmes lett s rábeszélte társait, hogy hagyják el helyüket. Alig tettek néhány lépést a fától, hatalmas villámsugár hasította ketté a fa törzsét: a kutyák megmentették az egész társaságot helyes ösztönükkel. Hasonló eset történt egy lóval, a mely gazdája unszolása ellenére sem akart egy ház előtt elmenni. A mig a gazda minden erejével azon fáradozott, hogy a makacs állatot kimozdítsa helyéből, iszonyú robajjal Összedőlt az előttük lévő ház. Ha a lova meg nem áll, eltemette volna őket a törmelék. Ebben az esetben is valami finom sister­gést, recsegést és ropogást hallhatott a ló, a mi megállásra késztette. Hány illatos virág van Európában. Európa- szerte körülbelül 4300 fajta virágot termesztenek s ezek közül alig 420-nak kellemes az illata. Egy növényismerő hosszú kísérletezés után most a virág színe szerint mutatta ki, hogy mennyi a kellemes vagy kellemetlen illatú virág s menyi az illattalan. Legtöbb kellemes illatú akad a fehér- és krémszinüek között, 1124 közül 187 az illatos, 951 sárga virág közül illatos 76, 825 piros közzül 64, 598 kék között csak 44 az illatos, 308 ibolyaszinü közt csak 13. többi 3880 között 1500 határozottan rossz szagu, 2300-nak pedig nincs semmi illata. Tövisek és virágok ... Sokan keresik ma is a boldogságot. Mint min­den időben. Ma talán sokkal többen, mint valaha. De rémitően kevesebben találják fel, mint egykor. Nem is oly régen. Vannak, a kik azt tartják, hogy az már rég elköltözött — a földről. Teljes boldogság nem is volt, nem is lesz a földön. Ez bizonyos, mint a halál. De emberileg véve mégis van boldogság. Egy bölcs ember ennek a földi boldogságnak a megtalására ad egy-két utasítást: — Azt kérdezed, hol terem a boldogság ? Nem a piacon. Nem a tolongásban. Nem is a mulatozá­sokban. Szivedben, hivatásodban keresd. Házadban, gyermekeid körében. Ott keresd és hidd el — meg­találod. * * * Tarsd a szivedet, a lelkiismeretedet rendben és meg lesz a boldogságod. Oh, a boldogságot űzte a nagy keresztény bölcs* Ágoston is. És annak megtalását jelzi, mikor hires felkiáltásában tör ki: — Nyugtalan az én szivem, mig benned meg nem nyugszik Istenem! * * * Nem is az a boldog ember a mi társadalmunk­ban sem, a kit annak tartanak. A modern szivet nem a külsőségekből kell a boldogság hőmérőjével mérni. Az a boldog, a ki annak érzi magát. Állandóan vagy legalább is nem pillanatra. Mert a pillanatnyi boldogság — forrása a folytonos boldogtalanságnak. Mester•. fim mi UJSA9? ii — Hát a politika? A delegáció tárgyalásai már-már közelednek a befejezéshez. így hát a buda­pesti politikai élet is megcsendesül. A farsang utolsó napjaiban a honatyák egy kis farsangi szünidőt biz­tosítottak maguknak. Azért a képviselőház a hét első napjain zárva volt. A farsang alatt különben egy igen heves küzdelmü képviselő választás zajlott le. A fehérgyarmati hatalmas, nagy kiterjedésű kerületé — Szatmárvármegyében. A választást megelőző he­teken történt zavargások, csendőrpuskák és lövések alkalmazása kissé komolyabbá tette a választási har­cot. Azért katonaság és csendőrség nagy számmal volt mozgósítva. A választás azonban a legnagyobb rendben folyt le. A győzelmet a Kossuth-párti Jármy Béla vitte el 742 szótöbbséggel. így Szunyogh Just- párti elhasalt. — Az apostoli király ő felsége több heti itthon való tartózkodás után Bécsbe utazott. A király igen jól érezte magát hű magyarjai közt és állandó egészségnek és fiatalos kedély hangulatnak örvendezett. — Gróf Apponyi Albert hazatérése. Gróf Apponyi Albert amerikai körútjáról e hónapban tér haza. Apponyi március 3-án szállt hajóra Newyorkban és március 15-ére már Budapesten lesz. Apponyi Albertnek chicagói fogadtatása is lelkes és impozáns volt. Négy szocialista megkisérlelt ugyan közbeszólást megkockáztatni, de ezeket sem bántották, mert gróf Apponyi Albert szót emelt az érdekükben és igy a négy szocialista Apponyi révén meg­menekült a biztos kidobástól. — Dr. Irinyi Tamás, teológiai tanár, Szatmár vármegye bizotlsági tagja, szentszéki tanácsos, rövid pár napi szenvedés után, 49 éves korában meghalt. A jeles képzettségű tanár ősnemesi családból származott. Tipikus magyar gondolkozásu, szittya vérü, de végtelen nemes, me­leg gondolkozásu ember volt. A nemzeti hagyományok em­lőin nevekedve azoknak vonásaival volt telve egész benseje külső megjelenése és való egyénisége. Atyai birtokán, Iriny községben még a legutolsó időben is fenntartotta a viszonyt, a legmeghittebb viszonyt a néppel, az egykori jobbágyság­gal s ha kőztök volt, úgy érezte magát, mint egy kis szi­getben a szárazon . . . egy régi-régi magyar földdarabon. Humora is az ős talajból, ős forrásból fakadt. S bár volt benne valami szittya nyakasság, magyar rátartiság, a dzsentri különleges vér. Általában derült életfilozófiával párosult rendkívüli jó szív, kedélyesség és uriemberség jellemezte Temetése szerdán volt Szatmáron, honnan Irinybe vitték a családi sírboltba. — Hétezer vendég egy keresztelőn. A yorkshirei Wentworth Woodhouse-kastélyban — mint Lon­donból Írják — szombaton pazar ünnepségek között keresz­telték meg Fitzwilliam earl elsőszülött fiuörökösét. A grófi csecsemő keresztelési szertartása a régi feudális időkre emlékeztetett. Az earl és gyönyörű, ifjú neje erre az alka­lomra az angol arisztokrácia szine-javát, valamint az ura­dalom összes lakosságát meghívták a kastélyba, ahol feje­delmi ellátásban és szórakoztatásokban részesítették a mint­egy hétezer vendéget. Az előkelő vendégek részére a kastély hatalmas termeiben terítettek, mig az alsóbbrendű vendé­gek részére a parkban ökröket sütöttek és sört és bort ve­rettek csapra. Este szemkápráztató tűzijáték fejezte be a családi örömünnepet. — Az idei sorozás. A hadügyi kormány úgy intézkedett, hogy a fősorozások áprilisban legyenek. Lehet­séges azonban, hogy csak májusban kerül rá a sor, mert a bankjavaslat ellen most már úgy látszik, határozottan obstrukció folyik az ellenzék részéről. — Veszedelmes robbantás. Déváról írják Petrifla községben Pópa Miklós erdősgazda egy fatönköt dinamittal akart felrobbantani, azonban a dinamittöltény korábban robbant fel, sem mint elhelyezhette volna. A rob­banás Pópának mindkét karját széttépte és fején borzasztó sebeket ejtett. A sebesültet a dévai közkórházba szállították.

Next

/
Thumbnails
Contents