Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-03-05 / 9. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

7

— Vizbefult diák. Kassáról írják, szomorú véget ért Tóth Imre elemi iskolai tanuló. A befagyott Her- nád folyóra ment csúszkálni, miközben a jég beszakadt alatta és elmerült. A szerencsétlenséget többen látták, de senkinek sem volt bátorsága a szegény fiú mentésére sietni, aki igy az emberek szemeláttára pusztult el a jég alatt.

— A 110 éves kisasszony temetése. Budapest legidősebb lakosa, Bencsik Amália, a 110 éves kisasz- szony a felsőerdősori szegényházban vasárnap meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy mivel földbirtokos családból származik, ne ingyenes temetést adjanak neki, de fizetett temetést, mivel pedig senkije sem volt, megkérte a halálos ágya körül álló szegényháziakat, hogy forduljanak özv. Zsák Józsefnéhez, a Mensa Akadémika vállalkozójához és nevében kérjék meg ezt, hogy temettesse el saját költségén. Özv. Zsák Józsefné kedden eleget tett a halott utolsó kívánságának és fényes temetést rendelt Bencsik Amáliának. Szép élővirág koszorú, szép koporsó, fizetett temetés, tehát megvolt özv. Zsák Józsefné a Mensa Akadémika vállalkozója áldozatkészségéből.

— Az izgága csizmadia. Nagyváradról írják : Hosszupályi községnek hírhedt alakja egy foltozó csizmadia, akinek az a bogara, hogy minden kaputos embert leszid. A napokban Bernáth Lajos szolgabiró kocsizott át a községen, ami ismét jó alkalom volt az izgága csizmadia mesternek arra, hogy jól leszidjon egy előtte ismeretlen úriembert. Bejnáth szolgabiró azonban beperelte a szabadszáju csizmadiát, akit a főszolgabíró 50 korona pénzbüntetésre Ítélt. A kis lecke bizonyára elveszi kedvét a csizmadiamesternek a további szidalmazástól.

— .Hivatásának áldozata. Dr. Aáron Sándor

Szatmár vármegye főorvosa, rövid pár napi szenvedés után meghalt. A főorvos orvosi hivatásának áldozata. Dr. Aáron néhány nappal ezelőtt a Nagybánya környékén dúló kiütéses tifuszben szenvedő betegeket látogatta meg. Az egyik beteg vizsgálata közben inficiálta az önfeláldozó főorvost, aki ennek következtében megkapta a vészes betegséget. Három napig szenvedett, mig vasárnap megváltotta szenvedéseitől a halál. Holttestét azonnal eltemették. A vármegyeszerte megnyilvánuló részvét csak távolról kisérhette koporsóját, melyhez közel senkit sem engedtek. A mélyen sújtott család és rokonság iránt általános a részvét. Az elhunyt egyike volt a vármegye legkiválóbb orvosainak és mint vármegyei tiszti főorvos általános közbecsülésben állott.

— Meghalt a színpadon. A nyitrai katholikus kör vasárnapi estéjén tragikus módon halt meg Rózsa Lajos mérnök. A kör vasárnap ugyanis kabaréval egybekötött táncmulatságot rendezett a mérnök vezetésével. Színre került Molnár Ferenc egyik kis darabja : Disznótor a Lipótvárosban. Az egyik szereplő Rózsa Lajos volt. Amint rózsa a színpadra lépett, hirtelen összeesett és pár percnyi szenvedés után meghalt. A közönség rémülten hagyta el a helyiséget.

Kivágták az erdőt, mint a bedői oláhok.

Biharban van Bedő nevezetű oláh falu, melynek határában nagy erdőség van, melyen néha roppant seregei tanyáznak a varjuknak.

Megijedtek az oláhok egyszer, hogy a varjuk megeszik az erdőt, levágták; máig is rajtuk maradván az eszteleneken, hogy: »kivágták az erdőt, mint a bedői oláhok.«

Hogy lehet egy üveget „szóval“ szétrepeszteni ?

Egy tiszta hangú poharat keresztbe tartsunk szájunkhoz, miután előbb megvizsgáltuk e pohár hangját, körülbelül 8 hanggal magasabb hangon kiáltsunk belé s a pohár szét fog repedni.

Hogy milyen értéke van a hallgatásnak, azt csak akkor érezzük igazán, ha sokáig fecsegő emberek társaságában kellett tartózkodnunk.

H OLVASÓ-KŐK. ■

■ no

A Tiszaparti menyecske.

Elbeszélés.

— Irta: Bodnár Gáspár. —

I.

A kanyargós Tisza melletti városok egyikében, a régi, félemeletesen recsegő fabid helyett pompás vashid építéséhez fogtak.

Mérnökök, munkások és más idegenek érkeztek a különben is élénk városba, nem kis örömére a »Tiszaparti« vendéglősnek. A ki ezen pillanattól kezdve csak vashídon jár álmaiban, messzeszálló reményeivel — a szerencse országába.

A vendéglősnek különben becsületes neve Sinkovics Vendel. Nem magyar tőről sarjadzott. Vendéglősnek sem született. De mesterségét, a kesz- tyü-készités művészetét, a magyarok közt tanulván meg, beszélt már magyarul is.

A kesztyü-készités mesterségét azonban csakhamar megunta. Nagyobbra vágyott. Először a vámot bérelte ki. Aztán a sorompó mellett szatócs- üzletet nyitott. Mikor pedig meghallotta, hogy a kanyargós Tisza hátára vashidat húznak, házat vett a parton. És arra világba kiáltó betűkkel pingáltatta rá: »Sinkovics Vendel vendéglője a Vasúti Hídhoz«.

Sinkovics uram polgártársainak vélekedése szerint is nagy fába vágta a fejszéjét. Hisz’ a jó Háni asszonyt, életének hosszú időn keresztül hűséges oldalbordáját éppen akkor vesztette el. Leánya pedig — a szép kis Hánika, — éppen virradóban, akár egy szép májusi rózsa.

Mi lesz a vendéglőben a szép Hánikából?

— Hej Hánika, Hánika, te sem tudod bizony, hogy mi sors vár reád. — Mondogatták az asszonyok, mikor a leányt naponkint mulatozó férfiak társaságában látták.

Hánika meg olyan ártatlan teremtés volt, hogy bizony távolról sem gondolt arra, milyen veszély környezi. Mit mindent beszélnek róla a kávés nénikék. Vidám és eleven mint a tavaszi nap. Kedélye derűt hozott a vendégek közé. A kik mikor meglátták Hánikát, csak úgy nyilazták, falták tekintetükkel a csinos kis teremtést.

— Ugyan hogy is lehet ennek a pöfök darabos embernek ilyen kedves angyal leánya ? így kötekedtek nem egyszer a vendégek Sinkovics urammal. Szemtől — szembe.

Nem haragudott érte!

Nagy képe mosolyra nyílt. Szemei kidüledtek erre a szóbeszédre. Nagyon szerette a leányt. Hát bánta is, ha őt gyalázzák is, a Hánika — dicsőségére.

Hánika egyebekben kifogástalan buzgalommal hozta a vendégeknek a sört, bort, uzsonnát. Kis kezei olyan ügyesen bántak az üvegekkel, meg a poharakkal, hogy megszégyelhette volna magát mellette akármilyen kitanult lótó-futó — (»kellner« is.)

Mikor aztán komolyan hozzá fogtak a hídépítéshez, Sinkovics Vendel gondolt egyet és kettő lett belőle. De még milyen »kettős«. Megvette a szomszéd lelket is. És nagy tágas nyári-mulatót épített reá. A parton ütötten, kopottan guggoló vendéglőt