Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-22 / 42-43. szám
14 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Karácsony és az otthon. A karácson} az otthonok édes, csöndes ünnepe. Még a legtávolabb tartózkodási helyről is sietnek haza a családtagok. Mert érezni akarják az otthonnak csöndes békéjét és emlékezetét. Fájdalom e tekintetben is változott a kép a mai időben. A korcsmák, vendéglők is telve vannak. A mi annak a szomorú valóságnak jelensége, hogy sok embernek nincs ma otthona. És egy másiknak, hogy t. i. a polgári összetartozás, a családi összejövetelek megritkulnak. Azt mondják erre: Hja! drága az élet. Ki-ki magának. Igen. A ki-ki magának való útja rendesen a korcsmába, a vendéglőkbe vezet. És ez még drágább. De mennyivel drágább. — Az uj üstökös. A kalocsai Haynald obszervatórium tudós vezetője. Fényi Gyula jézustársasági atya jelenti, hogy Nizzában uj üstököst fedeztek föl, mely december hónapban még az Arkturusz-csillag alatt tartózkodik, kissé délfelé mozog és csak február 5-én megy át napközeién. Nagy távolsága miatt fénye igen gyönge és csak a legnagyobb messzelátón vehető észre mint ködös folt. — Száz évig egy gazdánál. Zalaegerszegről jelentik: Ritka szép ünnepség készül a csabrendeki pusztán. Éppen holnap lesz százéves évfordulója annak, hogy Baráth Ferenc majoros-gazda öregapja megkezdte szolgálatát a Barcza-család csabrendeki birtokán és azóta száz évig megszakítás nélkül egyforma hűséggel és odaadásai szolgálták a Barátok a Barcza-családot. A százéves évforduló ünnepeltje is mint majoros-gazda évtizedes szol- gálatra-tekinthet vissza. Erre a ritka jubileumi alkalomra grf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter meleghangú leiratot intézett Barcza László földbirtokoshoz és Baráth Ferenc majoros-gazdához. Grf Serényi földmivelésügyi miniszter felkérte Balás Béla zalamegyei főispánt, hogy a kitüntető oklevelet személyesen nyújtsa át. — Hivatalvesztésre ítélték. Maros-Torda vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya mai ülésén egyhangúlag hivatalvesztésre Ítélte dr. Szász Károly árvaszéki ülnököt és Zongor Gyula községi jegyzőt. A súlyos Ítéletnek oka hivatali szsbálytalanság. Megmérgezett katona. Békéscsabáról jelentik : Frast közhuszár ma gyanús tünetek között a békéscsabai katonai kórházban meghalt. A boncolás mérgezést állapított meg. A mérget (ciánkálit) süteményben adta a közkatonának egy leány, aki után a csendőrség kutat. — Sípos Bálint kegyelmi kérvénye. Nagyváradról táviratozzák: Dr. Stocker József ügyvéd ma nyújtotta be a nagyváradi törvényszéken a halálra Ítélt Sipos Bálint kegyelmi kérvényét. A kérvény abból a szempontból bir érdekességgel, hogy a halálraitélt, ki az esküdtszéki tárgyalás folyamán állandóan tagadott, most beismerésben van. Kegyelmi kérvényében ezeket mondja: Bűnösségemet, melyet a tárgyalás folyamán sem tagadtam, nyíltan beismerem. Tettemnek szörnyű voltát csak most látom igazán, tudom, hogy azért szigorúan bűnhődnöm kell. Elismerem, hogy ítélkező biráim a törvényt helyesen alkalmazták reám, mégis kegyelemért esdekelek, tekintve három kis gyermekemet, akiket önhibájukon kívül egész életükön át sújtaná és gúnynak megvetésnek tenné ki felakasztásom. Kérem felséges uramat, változtassa át az Ítéletet. — Nincs béke és nem is lesz! Most már meg lehet állapítani, hogy minden vágy törekvés, kísérletezés, melyek oda irányultak,-hogy Törökország és Olaszország még ez évben békét kössenek, meghiúsult. És úgy látszik, végleg hajótörést szenvedett a békességre való törekvés. A baj most már nem annyira két hadviselő fél akaratában és hajthatatlanságában van, mint az erősen felpuska- porozott országos közvéleményben itt is, ott is. Ezen közvélemény hatása alatt aztán a kormányok is elvesztik a béke iránt való érzéküket, egymással ellenkező álláspontra helyezkednek. A nagyhatalmak igy képtelenek oly alapot találni, melyeken a béke gyökeret verjen. A nagyhatalmak közt vannak olyanok is, melyek örülnének, ha a Balkánon egy kis bonyodalom, vihar keletkeznék. Egyszóval számolnunk kell azzal, hogy ha a béke létre nem jő Olasz és Törökország közt, háború lesz a Balkánon is. A KANDALLÓNÁL. Itthon — otthon. — Eredeti regény. — Irta : Bodnár Gáspár. IX. Náncsi mama bár nyugtalankodott ... de mégis rávették szépen, csendesen, hogy maradjanak még pár napig. Az első zsurt, nagyobb vacsorát akar adni — az uj házaspár. Az ügyvédék, a fiatal pár ugyan nem sokat alkalmatlankodtak a város családjainál. De mégis volt már elég kötelezettségük. És szüleik látogatása is — indokolttá tették az elhatározást. Náncsi mamát ezzel a lépéssel valóságosan leláncolták. Lelkét hevesebb hullámzásba hozták. Büszke volt. Hiú volt leányára. Úgy lelkében . . . igazánba vejére is. Az anyák e jámbor hiúsága, ez a szent büszkesége . .. teljesen érthető és megbocsátható. Az atyus is örült az összejövetelnek . . . bár az utóbbi időben ellensége volt minden bankettnek és zajosabb összejöveteleknek. De a pújáért, a gyerekekért.. . mit meg nem tesz még az öreg ember is. Náncsi mama úgy neki öltözött a konyhának, hogy a konyha személyzete szinte remegve gondolt a bekövetkezhető zűrzavarra. Ilusnak finom tapintata, gyöngédsége, körültekintése elejét vette minden bekövetkezhető — katasztrófának. A tésztákat bízta mamájára. Hiszen mind — közönségesen tudva vagyon, hogy Náncsi mama világhírű tésztákat sütött. A legelső és udvari cukrász csudálattal bámulta meg süteményeit. ... A nagy ebédlő asztala körül sürü sorokban foglaltak helyet a vendégek. Nincs időnk és helyünk a névsort apróra leírni. Sem azt nem tehetjük, hogy a fogásokat egyenkint elsoroljuk. Inkább figyeljünk egy kissé magára a már javában folyó vacsorára. A mely vacsorának szóvivője, középpontja, közfigyelem tárgya egy fiatal házaspár. Te különösen Deliné, a kit már leány-korában a város mozgó-postájának nevezett a közvélemény. Deli ur maga elég szép hivatalt viselt, Gyors karriert csinált abban a brancsban, a hova a jó Isten gondviselése elhelyezte. Mikor feleségét megkérte, mindenki csudálkozott. . . mert őt magát, már mint Deli urat elég szélcsap, mulatós fiatal embernek ismerte a város. És a közvélemény nem tudott al- igazodní a fiatal ember élete során. Közudvarló számba ment. A leányos házak mindegyikében — otthon volt. Szerelmet vallani, házasságra célozni, reményeket támasztani itt is, ott is, nála annyi volt, mint itt is — ott is zálogosdit játszani és kiváltani. Felesége, Kompolti Fánika azonban nem csak kacér, de okos, modern leány volt. A ki miután tisztába jött azzal, hogy a még nőtlen fiskálisnál már minden néven nevezendő fogásai, hibái eredménytelennek bizonyosult, főleg mikor megtudta, hogy a