Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-22 / 42-43. szám
8 MAGYAR EÖLDM1VEL0 TÉLI KIS MESÉK Hogy menekült meg a kis Jézuska ? Régen-régen, mikor én is olyan gyermek voltam, mint ti kedves gyermekeim, hallottam egy öreg bácsitól ezt a szép kis történetet. * A kegyetlen Heródes kiadta már a parancsolatot, hogy az ártatlan gyermekek megölessenek. Gondolta a vérszomjas király, hogy a kis Jézuska semmi körülmény közt ki nem kerülheti halálát. Azonban tudjátok, mi történt? Isten meghagyá Józsefnek, hogy azonnal fussanak Egyptomba. A szent család tehát neki indult a nagy és veszedelmes útnak. Karjaikon viszik a kis Jézuskát, s lassan haladnak a nagy kietlen pusztaságon. Az est csendesen reá borul a tájra, majd a sötét éjszaka is megérkezett. A szent család haladt csendesen. Egyszer csak két sötét képű ember áll eléjük. Mária összerezzent, mert ezek az emberek valóban úgy néztek ki, mintha rablók voltak volna. Azok is valának. Az ártatlan Jézuska olyan kedvesen mosolygott azokra a mogorva emberekre, hogy az egyiknek nyomban megesett szive és igy szólott cimborájához : — Hagyjuk őket a maguk útjára, hiszen olyan szegények és jámborok ezek, hogy nekünk még ha akarnának — sem adhatnának. A gonosz ember gondolkozóba esett és úgy vélekedett, hogy mégis csak jó lesz ezeket megmotozni. Hát hozzá is akart a munkához látni. De a kis Jézuska megint oly szelíden mosolygott, hogy a szelidebb lelkű zsiványnak egészen megesett a szive, megfogta társának karját. — Jöjj, hagyj fel szegényekkel, ők nem nekünk valók. A gonosz ember engedett, morogva hagyta ott az utazókat. A szent család könnyes szemekkel folytatja útját és hálát adott Istennek a szabadulásért. . . . Harminc és néhány év múlva, ott a magas Golgothán károm kereszt emelkedett. Kettőn függ ez a két gonosztevő, a ki a szent családot megakarta támadni. A középsőn pedig haldoklik Jézus. És megszólal ismét a sötétképü gonosztevő, hogy csúfolhassa a szenvedő Jézust. A másik pedig csen- desité őt, monván: — Mi megérdemeljük, hogy szenvedünk. De ő árlatlan. Aztán odafordult Jézushoz és kéri, hogy emlékezzék meg róla, ha majd a magas mennyországba jut. Jézus bizonyára hallotta a pusztai történetet anyjától, megakarta tehát jutalmazni az őt védő gonosztevőt és azt mondá neki: — Még ma velem leszesz a menyországban. * Ez a kis történet nincs meg ám a szent könyvekben. De a legenda fentartotta. Apáról fiúnak ajkaira száll. Fösvény légy a fillérekben, úgy lész gazdag koronákban. Apróságok — Gárdonyiról. Egy egri újságíró beszélte el a következő apróságot Gárdonyi Gézáról. Karácsony és husvét előtt nemcsak a fővárosi lapoknál, de a vidéken is lázas munka folyik. Manapság már a vidéki kis lapok is ki akarnak tenni magukért és igyekeznek tartalmasabb ünnepi számokat adni. Egerben az egyik lapnak szerkesztője gondol merészet és nagyot, feketébe öltözött a kiadóval együtt és beállítottak az ott lakó kiváló Íróhoz, Gárdonyihoz, és addig kérlelték, amig megígérte nekik, hogy küld a lapnak karácsonyra egy kis dolgozatot. Másnap reggel el is küldte Gárdonyi az ígért dolgozatot és a délutáni órákban benn lévén a városban, elment a lap szerkesztőségébe. A kis vidéki lapocska szerkesztőségében egyedül ült a kis városi számgyakornok, a lapnak legifjabb munkatársa, aki kisebb híreket irkáit az újságba. A kis számgyakornok még meglehetősen zöld legényke volt az irodalom terén, ő előtte az egyetlen, a legnagyobb magyar iró a saját szerkesztője volt. Csak igy történhetett meg, hogy a kis gyakornok nem tudta, hogy ki az a Gárdonyi. Mikor Gárdonyi belépett a szerkesztőségbe, odament a kis munkatárshoz és igy szólt: — Gárdonyi vagyok. Elküldtem maguknak a dolgozatot, megkapták? — Igen, igen, én vittem kézhez — felelte az ifjú. Itt van az asztalon, mert még nem volt itt a szerkesztő ur. Én olvastam, mondhatom, gyönyörű szép kis dolgozat! Gárdonyi mosolyogva felelte : — Igazán örülök, hogy tetszik önnek. — Nagyon tetszik! — mondta az ifjú lelkesedve. Annyira tetszik, — folytatta tovább — hogy hogy ajánlanék önnek valamit. — Nos? — Tessék megpróbálni Írni egy dolgozatot valamelyik fővárosi lapnak is. Biztosra veszem, hogy ott is szívesen elfogadják ! — Igazán köszönöm a jó tanácsot, majd megpróbálom! felelte Gárdonyi és jól mulatva a kis újságíró őszinte lelkesedésén, hagyta el a szerkesztőséget. Tüzesetek száz óv előtt. A »Magyar Kurír* 1811 október havában Írja: »A Pesti és Budai levelekben újabb gyuladá- soknak hírét olvassuk. Pesten a Király utcában egy egészen uj ház megégvén akkora füstöt támasztott, mintha az egész város gyuladásban lett volna. A Terésia városban egy nádfedelü kisded ház fala mellé kotorva az oltatlan meszet, a szabad ég alatt hagyták, melyben az eső kellő pezsgést és végre lángot gerjesztvén, ez a reá hányva lévő zsákokat és gyékényt, ezek pedig a házfedélt meggyujtották és az egész ház leégett. Nagyobb tűz volt ugyan ezen napokban ó-Budán valamint pálinkafőző zsidónak gondatlasága miatt. Estvéli 9 órakor támadt a veszedelem és két óra alatt 20 vagy 30 házak lettek hamuvá.«
