Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-22 / 42-43. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ * \ 2 Ez a szeretet kiálthatja oda: „Nem csak a magad jólétét kell munkálnod, de embertársadét is!“ Ez a szeretet irthatja ki a kapzsiságot, az uzsorát, a lelketlenséget, mely embertársának kezéből könyörtelenül üti ki a kenyeret. Ez a hit fogja megtanítani a népet tűrni és remélni, ez fog minket mindnyájunkat egy nagy közösségbe gyűjteni, hogy testvérekként segítsünk egymáson! Igen, ez fog egy szebb és boldogabb időt hozni a mi számunkra is! Mert volt idő, mikor a magyar nemzet kebelében a mostanihoz hasonló módon pártok viszálya dúlt, mikor testvérharcok emész- ték a hazát. És akkor is igy szent Karácsony ünnepén megihlette a nemzet költőjét dalnokát az isteni kisded békéjének és szeretetének fenséges volta. Oda borult a templom elé és békét, szeretetet kért az isteni kisdedtől, mondván: Szép violácska, Kedves rózsácska, Szerelmes kisded szép Jézusom Te vagy a világom, Öröm fohászom. Szűztől virágzott én Krisztusom. Vigasztald meg nemzetünket, Foglald hozzád mi szivünket Kedvesen vedd e dicséretünket. Magyar nép ! Most te borulj le a templomok szent hajlékaiban az oltárok elé és énekeld a kis Jézuskához: „Vigasztald meg nemzetünket!“ Bodnár Gáspár. A hasznossági elv. Amikor az öreg Schwarc meghalt, egyetlen fia, aki ügyvédnek készült, ugyancsak rendezetlen viszonyokra ébredt. Egyedüli öröksége: egy Tiszamenti fürészmalom egészen a tönk szélén állt, csak mutatóba fűrészeltek benne néha redves fenyőtörzseket. A fiú nem értett ugyan a faüzlethez, de törhetetlen tetterővel rendbehozta a fűrészt. Uj gépeket hozatott és a legszebb fenyőtörzseket tutajoztatta le a máramarosi bércekből deszkának. Mindenütt maga volt jelen, minden érkező törzset maga mért fel és lassankint megismerte a szálegyenes, hófehér törzseken, hogy melyik a luc, melyik az erdei, melyik a feketefenyő. És az üzlet felvirágzott, a vagyon nőtt. A fiú rendbehozta a vallási viszonyait, sőt magyar nemességet is kapott Fenyvesi előnévvel. Egy télen aztán időt szakított magának arra, hogy ellátogasson a máramarosi bércek közé, amelyek az ő fenyőtörzseit növesztik. Az első hólepte örökzöld ősfenyves megpillantásakor önfeledten kiáltott fel. — Istenem, mennyi karácsonyfa. Egész erdő. Kár, hogy ily nagyra engedték megnőni. Ha idején kivágták volna, jó pénzen lehetett volna értékesíteni őket karácsonykor. * Hát ez kép a mai — csak a hasznot, az élvet, csak matériát, a pénzt, a kéjt kereső — »hasznossági elveken« utazó vigécek, hideg, fagyos lelkű emberek tüköré. Jövendölések — karácsonyra. Németország egyik városában, Nürnbergben egy iratot tettek újságba, mely 14 száz esztendős jövendölésekről szól. Ezek szerint, ha Krisztus Urunk születése vasárnapra esik, jó tél lesz, szeles tavasz — száraz nyárral. A termés mindenben jó. A birkának és méh- nek kedvező ez év. Békesség uralkodik ez évben mindenütt. Ha hétfőre esik Krisztus Urunk születése — mint most, — akkor homályos telünk, jó tavaszunk és zivataros nyarunk lesz bő terméssel. Az időjárások az ember egészségére kedvezők lesznek. Ha keddre esik Urunk születése, akkor gyenge telünk lesz, zivataros tavasz esős nyárral. Az időjárások a reményteljes asszonynép egészségére kedvezők lesznek. Királyok s császárokra veszedelmet hozó év — sok hajótöréssel a tengeren. Ha szerdára esik karácsony első napja, erős tél lesz kevés hóval. A tavasz szép, de a nyár és termése rossz leszen. A méhekre rossz esztendő. Az ipar és kereskedés pang. Ez évben a gyermekek közül sokat elragad a halál. Ha csütörtökre esik Krisztus Urunk születése : a tél rendes lesz; a tavasz szeles, a nyár jó és általán mindenben jó termés leend. Királyok és császárok halnak! Ha péntekre esik karácsony első napja. A tél állandó, a tavasz és nyár jó, sok betegség uralkodik az emberek és állatok között. A termés jó lesz itt-ott. Ha pedig szombatra esik karácsony első napja, zivataros tél lesz, sok hóval, a tavasz szeles jó nyárral s terméssel. Betegség leszen az emberek között, azért: ifjak rettegjetek, vének készüljetek. A birkákra is vigyázzon a gazda, mert dögé lészen. * Az idén hétfői napra esik karácsony. Meglátjuk — trefel-e a jövendölés. L. István. Karácsony-sziget. Az indiai oczeán (tenger) közepén egy magányos sziget emelkedik ki a tengerből. Ezt a szigetet elnevezték Karácsony szigetnek, valószínűleg azért, mert Karácsonykor fedezték fel. Az élelmes angolok kutatókat küldöttek e szigetre. Érdekes, hogy mit beszélnek erről a szigetről. Azt mondják, hogy ezt a szigetet földrengés vethette fel a tengerből. A sziget bensejét oly sürü erdőség borítja, hogy az a kevés benszülőtt (a sziget lakói) soha, még egy kilométernyi távolságra nem tudott előnyomulni. A szigetnek legfőbb nevezetessége a sok patkány. A patkányoktól ott az ember még a fákon sincs biztonságban, mert oda is utána másznak — és a gombjait is le rágják. Talán jobb volna akkor ezt a szigetet »Patkány szigetnek« nevezni.
