Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-10-15 / 41. szám

6

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

BK MI UJSAa? KB

BSB üäl BS

Szemle.

A gazdák gyűlése. Az Országos Magyar Gazdák Egyesületének közgyűlését jelentős figyelemre méltatja az egész nemzet. Mert abban az ország leghatalmasabb ereje, munkája, gondolkodásának iránya nyilvánul meg. Az idei közgyűlés is népes, tartalmas és országra szóló volt. A gazda gyűlésen különösen két hatalmas megnyilatkozás szőkéit fel. Az egyik, hogy a drágaság kérdésében nem csak tiltakoztak azon felfogás ellen, mely a drágaság okait a gazdatársadalomban keresi, hanem hatalmas bizonyítékkal mutatták ki, melyszerint a kereskedő világ vádja nem csak igaztalan, de rosszindulatú is. A közvetítő kereskedelem minden téren, ügy a nyerstermények, mint az ipari produktumok terén. Ez a közvetítés ezreknek kitűnő, dusalkotó életmódot biztosit, de milliókat és milliókat a drágaság körmei közé dob. A közvetítésnek ma oly mérhetlen uralma van, hogy ha szövetkezetekkel, védelemmel nem állunk útjába, a legválságosabb, sőt lehetetlen időkbe rohanunk. A másik megnyilatkozás Apponyi Albert gróf beszédében lelte alapját. Apponyi a Károlyi Sándor lakomán hatalmas szavakban adott kifejezést annak, hogy a magyar gazdák szentül őrzik Károlyi Sándor hagyományait. Hogy a magyar gazdák abban az irányban, azon az utón fognak haladni, melyet az a hatalmas szellem megjelölt. Ennek az iránynak pedig középponti törekvése, hogy a magyar föld a magyaré legyen.

Izgalmas tanitó-gyülések. A fővárosban az ország minden részéből összegyűltek a tanítók, hogy a folyton nehezebb életviszonyok közt a tanítóság érdekeinek, sérelmeinek és életkérdésének kifejezést adjanak. Ls ehhez joguk van. Hiszen a tanítóság a nemzet első munkása. A tanítóságtól várjuk a nemzet uj életét az ifjúság révén. A nemzet nagy erőkifejtéseket is tesz, hogy a tanítóság munkáját legalább lehelő mértékben becsülje és jutalmazza. A múltnak kiáltó mulasztásait egy csapásra helyrehozni szinte lehetetlen. Ki nem óhajtja, hogy a tanítóság mentesen az élet nyomorától egész erejét az ifjúság nevelésére szentelje. Kell is segíteni rajtuk. Egész a nemzet megerőltetéséig is. De viszont a tanítóságtól elvárhatja a nemzet, hogy fellépésükben nyugodtak, jogaik érzetében inkább inpónálók, mint demagógok legyenek. A sztrájkoló tanítók inkább elvesztik a nemzet bizodalmát, mint megnyerik. Azok a törekvések, melyek a nemzetet magát, ezt a szegény anyát akarnák ütni, tépni... nem fogják megnyerni soha a közvélemény rokonszenvét. A nemzetnek tenni kell a tanítóságért. Ez bizonyos. De az is szent igaz, hogy ez a nemzet nagyon sok tanítónak már előlegezte a jutalmat, az anyagi erőt. Mert sok tanító nagyon is ismeri jogait, kiabál is érte tele torokból. Azonban a kötelességteljesitésében, az önmaga kiképzésében, a tanítói kvalitások megszerzésében hanyagok, tehetetlenek és a szégyenle- tességig elmaradottak. Vannak kitűnő, szorgalmas tanítóink. Ezek nyugalommal, becsülendő komolysággal léphetnek fel a maguk érdekében. És nem hiába lépnek fel. De ha olyan anarhista erőszakoskodással, a tanítói méltósághoz éppen nem illő demagógiával és fenyegetésekkel akarnak hatni... erőszakosságuk túl lő a célon. És éppen abban a körben támaszt gondolatokat és bírálatokat, melytől legjobban várhatják a segedelmet. Imponáló komolyság, hatalmas munka eredmény, törhetlen hűség jobb barátjai a tanítóknak, mint — bármi más e világon.

Az országgyűlés. A költségvetési tárgyalásban (a mely most folyik) kétségtelenül nagy érdekkel viseltetik az ország a földmivelésügyi tárca iránt. Ez alkalommal azonban e tárcánál sem időzhet a Ház valami huzamosabb ideig, mert az idő eljár. De különben is abban minden politikus és az ország egész közvéleménye egyetért, hogy ezt a türhetlen drágaságot a mezőgazdaság beusőséges fejlesztésével és gyümölcsözővé tevésével kell ellensúlyozni. Szó nem kell ehhez. Cselekedni, munkálkodni kell.

&

— Egy derék tanár halála. Régen nem borult olyan részvétbe Szatmár városa és messze vidéke, mint a múlt héten, mikor megdöbbenve hallotta, hogy Orosz Alajos gimnáziumi tanár, férfikorának javában, 52 esztendős korában váratlanul elhunyt. Az elhunyt paptanár ritka emberi, egyéni kvalitásokkal megáldva... igazán képzett fejet hordozott vállain, az ifjúságra szerető szív dobogott nemes mellében és lelkét tartalmas szép ideák vezették munkára, cselekedetre, az élet és emberek megértésére. A mi kis újságunknak nagy barátja volt. Szabadkai tanár korában úgyszólván benépesitette vele Szabadkát és vidékét. Itt Szat- máron is mindig nyilvánította a jeles magyar irodalmi tanár, hogy kedvére való módon szerkesztett kis lap. Hát csuda-e, ha úgy is mint jó barátnak, úgy is mint lapunk pártfogójának sírjára mi is ráhullaljuk igaz, ősszinte hönye- inket. És kérjük a jó Istent, adjon számára csendes, békés nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki.

Meggyilkolt plébános. A Rimaszombat mellett fekvő Nyustva községben ismeretlen tettesek meggyilkolták és kirabolták Komora István szentszéki ülnököt, a község plébánosát. A saját lakásán találták halva, iszonyúan összevérezve. A plébános valóságos jótevője volt a községnek és a szegényeknek különösen. A tetteseket ez ideig nem sikerült elfogni. Hálát akarsz: ültess virágot és nevelj — ebet — mondja a lörök közmondás.

— Szerencsétlenség a vadászaton. Tragikus

eset hire érkezik Kassáról. Az ott állomásozó 34. számú gyalogezred tizennégy tisztje pénteken a zemplémegyei Lasztócz község határában vadászott. Vadászat közben ösz- szeálltak a vadászat megbeszélésére, amikor Zsedényi József kapitány vadászfegyvere véletlenül elsült és a golyó Rainer Guidó főhadnagy lágyékába fúródott. A sebesült katonatisztet nyomban beszállították Lasztócra, ahová Sátoraljaújhelyről orvost hívtak. Délután vasúton Kassára szállították. Az egész utón eszméleténél volt Reiner és beszélgetett kisérő tiszt- társaival, hasonlóképen beszélgetett Kassán az állomáson a rokonaival. Itt mentőkocsiba helyezték, amely a helyőrségi kórházba vitte, hogy ott megoperálják, de útközben hirtelen meghalt. A tragikus eset mély részvétet keltett az egész városban, ahol jól ismerték a szimpatikus fiatal tisztet.

— Járványok Biharmegyében. Nagyszalontán járványszerüleg lépett fel a kanyaró, vörheny és roncsoló toroklob. Eddig harminchét megbetegedés történt, nyolc halálesettel. Cséffa községben a járvány még egyre tart és újabban ötvenegy megbetegedés történt, tizennyolc halálesettel.

— A bank csalók. Alig van hét Magyarországon, hogy egy-egy bankcsalás fel ne szisszentené az embereket. De csak éppen felsziszenti, hogy aztán a másik héten uj sikkasztás izgassa idegeit. A múlt heteken Ítélte el a budapesti bíróság Neumann Miklóst és társait 23 rendbeli csalás bűntettében. Ülnek és fizetnek (ha lesz miből tehát, de ebből ugyan egy fillér sem térül vissza azon száz és száz szegény ember részére, kiket tönkre tettek. Most újra bankcsalókat lepleznek le, kik a budapesti Kereskedelmi Bankban negyedmilliós sikkasztást végeztek. A csaló egyike öngyilkos akart lenni, hogy igy hitesse el ártatlanságát. De rajta vesztett. A pénz egy része már megkerült, a másik részét hajkurásszák.

— Sziklaomlás. Breznóbányáról írják. A földmives iskola mellett levő kőfejtőben egy emeletes ház nagyságú sziklatömb leszakadt s irtózatos robajjal indult lefelé