Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-15 / 41. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 5 ges gyermeket a kanyarós beteg mellé fektetik. Ezt azzal magyarázzák, hogy jobb, ha mind megkapja egyidőben és ha mind egyszerre esik át rajta. Ez nagyon hibás, rossz szokás. Az egészséges gyermeket nem szabad a kanyarós beteg mellé fektetni. Ugyanannak a családnak a gyermekei sem mind egyformán erősek. Mig az egyik gyermek kibírja a kanyarót, a másik belepusztulhat Éppen ezért arra kell törekedni, hogy a betegség semmiképpen se ragadjon át másra. * Védekezni kell ez ellen a betegség ellen. Be kell tartani az előirt és törvényes rendelkezéseket, amelyekkel nemcsak az elterjedést akadályozzuk meg, hanem a baj visszatéritését is. A törvényes rendelkezés szerint tehát az ajtóra a vörös cédulát ki kell függeszteni, nehogy a beteghez mások is járjanak. Aki kanyarós beteggel érintkezik, az ne menjen más gyermekek közé. A kanyarós beteggel egy lakásban lakó gyermeket az iskolába vagy óvodába járástól el kell tiltani. Nem szabad a kanyarós beteget társaskocsin, villamos vasúton vagy bármily más kocsin vagy hajón szállítani. Ha a beteget hazulról el kell vinni- akkor az orvos a városokban meg nagyobb községekben intézkedik, hogy a hatósági betegszállító kocsi végezze a szállítást. Nem szabad a betegszobában levő ruhanemüe- ket olyan helyen porolni, tisztogatni, szellőztetni, ahol mások is járnak, vagy ahol mások ruhái is lógnak. Nem szabad a betegszobában használt portörlőt az ablakon kirázni. Nem szabad a betegszoba szemetjét a többi szeméthez önteni, hanem el kell égetni. Nem szabad a beteg szennyes fehérneműit másokéhoz keverni. Külön kell a beteg holmiját kimosni és eközben két óra hosszat lúgos vízben kifőzni. Ha a hatóság emberei a fertőtlenítést végzik, a rendelkezéseknek mindenben tegyünk eleget. A becsület tovább tart a hazugságnál. Kappanok hizlalása. A kappanok kövérek és húsosak lesznek, ha szabadon tartjuk őket; ha a hízást azonban siettetni akarjuk, úgy tartsuk őket kis kalitkában, melyek ürülékáteresztő fenékkel vannak felszerelve. Ha a kalitkákat csendes helyen tartjuk, úgy a kappanok többnyire aludni fognak. A tartózkodási hely legyen sötét és mérsékelten meleg, az állatoknak nem szabad, hogy lássák egymást. Kukoricadara, tatárkadara, zabdara és árpakásakeverék meleg vízzel, avagy sovány tejjel morzsálé- kony tésztává feldolgozva, képezi a hizlaló táplálékot. Ebből készítünk metéltet és igy adjuk azt kevés olajjal kevert meleg vízbe helyezve a kappanoknak, előre meghatározott napszakokban. így marad a metélt a kivétel után is síkos és csúszós. A hizlalótáplálék készletre nem állítható elő, hanem naponta újra készítendő. ■ GAZDÁK VILÁGA. H Az istállók téli szellőztetése. Gyakran halljuk a gazdát panaszkodni, hogy istállóját télen át nem tudja kellőleg szellőztetni. Ennek oka rendszerint az, hogy szellőztetés céljából vágott ablakok az istállónak egy és ugyanazon a falán vannak alkalmazva s nem úgy, hogy az oldalvagy átellenes falon is legyen nyílás. Az istálló azonban gyakran jobbról-balról tűzfallal van a szomszédos épületektől elválasztva, hátsó falával pedig a szomszéd házhoz támaszkodik, úgy hogy ablaknyilást rajta csak az előrészben vághatunk. Ilyenkor csakis szellőztető kéménnyel segíthetünk a bajon, amelyet lehetőleg a bejáró ajtóval szemben, a hátsó fal közelében alkalmazunk s amely rendszerint egész éven át kitünően működik és csak igen hideg téli napokon tagadja meg némely istállóban a szolgálatot, holott éppen ilyenkor legfülledtebb az istálló levegője. Ennek oka nagyon egyszerű, ugyanis ilyen helyen a szellőztető kémény hideg, üres padláson vezet keresztül s rendszerint túlságos magasan nyúlik ki a tető fölött. A hideg padláson keresztülvezető és a tető fölé nyúló kéményrészben ugyan is, kivált, ha a kémény fala csak vékony deszkából vagy vaslemezből készült, a betóduló és felfelé törekvő meleg levegő hamarosan lehűl és úgy megül a kéményben, hogy onnan erőszakkal kell eltávolitanunk. Ügyelnünk kell tehát mindenféle szellőztető kéménynél arra, hogy ne legyen sokkal magasabb a tetőnél s legalább is tömör deszkából készüljön, vagy pedig védjük egyébként a padláson keresztülhuzódó részt a hideg ellen és pedig a legalkalmasabban úgy, hogy télre szalmába burkoljuk, mint a kutat, vagy pedig szénát, szalmát halmozzunk fel mellette a padláson. Megfelel a célnak az is, ha szellőztető kémény alsó nyílására kis szélkereket alkalmazunk s ha a kéményben a légáramlat télen megáll, akkor a kereket mesterségesen megforgatjuk, s megindítjuk vele a légáramlatot. * A sertések étvágyának fokozása. Megtöltünk egy edényt rétegenként zabbal és sóval akként, hogy körülbelül minden liter zabra egy kis marék só essék. Azután a zabra meleg vizet öntünk és pedig annyit, hogy a felső réteget elborítsa, mire az edényt befedjük. Rö rid idő múlva a só a vízben faloldódik, a zab magába szivja a folyadékot és az emésztőszer használatra készen áll. Ha a sertések a vályúban ételmaradékot hagytak, csak egy-két maréknyi sós zabot kell arra hinteni s a sertések a vályút azonnal kiürítik. Hogy a sertések étvágyát általában fokozzuk, naponként lehetőleg ugyanazon órában egy kis adagot adunk nekik a sós zabból. Ez a szer nem kerül sokba, minden gazdaságban könnyen elkészíthető s nemcsak étvágygerjesztő, hanem egyúttal valódi táplálószer is. Beteg sertéseknél, melyeknek kevés hajlandóságuk van az evésre, ez a sós zab szintén hatékonynak bizonyult. Koplalj és nyomorogj, de búzádat szárán el ne add. Háziasszony.
