Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-15 / 41. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 ■ ■ VASÁRNAP, an an ■ eb Csalódás. — Irta : Magyar Bálint. — Tél van. Az ut kemény. Hideg járja, — Megfagyasztó hideg — a világot Előttem a csapos eresz alján Két siralmas koldusra találok. Koldusapa, koldus leánygyermek . .. Szemeikben csak fájdalmat hittem. Gondoltam: ha kenyerük hiányzik, Szegényeknek már semmijük sincsen. S hogy elibém jött a kis leányka : Tűzvirágos kék szemébe’ láttam, Hogy benne az én meleg könnyemnél Százezerszer melegebb világ van. Mikor menjen férjhez a leány? Szinte látom Mosolygós bátyánk arcán a feleletet: — Mikor? Furcsa kérdés. Hát mikor kérik. — Kérik, kérik, aggódik a mama. De éppen az a kérdés ki kéri ? és mikor kéri ? Mert nem elég, hogy kérik. Tudni kell, hogy ki kéri. No de most nem erről van szó. * * * Egy angol folyóirat vetette föl ezt a kérdést, hogy hát: mikor menjen férjhez a leány? s fölszólította olvasóit, hogy feleljenek rá. Jelentkeztek is hozzászólók a társadalom minden rétegéből. Sok érdekes feleletet küldtek be a lapnak. Különösen érdekesek köztük a következők: — A jegyesek, ha szeretik egymást, sohasem nagyon fiatalok arra, hogy megtartsák az esküvőjüket. Hiszen nincs szebb látvány két fiatal lélek szerelménél. — Ha boldogok akarnak lenni leánykáim, ne várjanak a férjhezmenetellel addig, mig jellemük teljesen megállapodik. Minél fiatalabbak, annál könnyebben hozzászoknak majd férjük ízléséhez. De a mi a nőkre áll, a férfiakat is illeti. Minél fiatalabb a jövendőbeli, annál több a valószínűség, hogy jó férjet lehet nevelni belőle. — A tapasztalat azt bizonyítja, — mondja egy másik vélemény, — hogy minden fiatalember, mielőtt megtalálja szive érzésének az igazi talajt, előbb a bolondját járja. Veszedelmes dolog, ha az első érzést mindjárt olybá veszi, mintha egész életre szólna, mert csakhamar következik ám a kiábrándulás. Az első szerelem sohasem volt jó alapja a boldog házasságnak. Két dolog bizonyítja ezt. Az egyik az. hogy a válópörök fele olyanokból telik ki, a kik nagyon fiatalon keltek egybe. A másik, hogy nem találkoztam még asszonnyal, a ki első szerelmére gondolva, hozzá ne tette volna: — Mily csacsi voltam! * * * Az igazság pedig a mi józan, egyszerű magyar mivoltukban pedig középén van. Mit jelent ez? Azt, hogy elsőben is, nem mehet a leáng férjhez, mikor éppen — akar. Mert hogy hát ahhoz — mint mondani szokás — szerencse, az az férfi is kell. És még sok más minden. Mai világban különösen: pénz... Pénz és pénz... De ha már egyszer férfi is akad, szerencse is integet, hát minden bizonnyal jól teszi a leány, ha egg bizongos kort bevár. Vagy legalább is időt szerez arra, hogy a férfi és leány egymást jól megismerhessék. Az első szerelem sem a leányra, sem a férfira nézve nem oly veszedelmes, mint az anglus tartja. Sokszor boldog házasságuk alapja. Főleg, ha az elég korán keletkezett. És a gyermeki felfogástól — az érett, okos szerelemig jutott. A mi sokszor történik. Ilyenkor bizony és mily sokszor és mily jogosan mondják a házasfelek az ezüst, meg az aranylakodalmak elérkeztekor: »Mily okos voltam! Mily okosok voltunk!« A csak fellángolt szerelem ritkán ér igazi ezüst menyegzőt. Legfeljebb kínai ezüstöst. Azt ne akarjuk, hogy a leányok babaasszonyok, a fiuk babaférjek legyenek. Idő kell mindenhez. És főleg a házassághoz. De nem árt, sőt szerencsés dolog, ha — mikor ez az idő elérkezik — a házasság is bekövetkezik. Az idejében kötött házasságok rendszerint jó férjeket és jó asszonyokat nevelnek — egymásnak. Harc a hozomány ellen. Amerikában szövetkezet alakult, a mely azt tűzte zászlójára, hogy küzdeni fog a hozomány ellen. A szövetkezet alapelvei ezek: 1. Minden asszony, aki házasságra lép, olyan értéket visz magával, a mivel semmi hozomány nem ér föl. 2. Az asszony lelkében rengeteg a kincs: egy férfi élethossziglan erőt meríthet belőle. 3. Az asszony a világ gazdasága, aki az ég tisztaságát és a nap tüzét egyesíti magában. 4. A házasság küszöbén minden gazdag asszonynak félre kell löknie a pénzét, különben soha se tudhatja, hogy a csók nem a pénzének szól-e. 5. A hozomány eltörlése rendkívül emeli a nő erkölcsi értékét. 6. A kiválasztott élettársban a férfi csak ezután láthatja igazi értékét. 7. A hozomány minden jó visszaállítását és egyúttal az örök szerelem diadalát jelenti. Bőkezű házaspár. Két atyafi elindul faluzni, kéregettek egy templomra. Egyik faluban épen egy módosabb parasztgazdához mennek, hol csak az asszonyt találták otthon. Mikor az utcaajtón mennek kifelé, jön haza a gazda s kérdi: — Mi járatban voltak ? — Templomra kéregetünk. — Aztán mit adott a feleségem ? — Egy tojást. — Jöjjenek csak vissza! A két atyafi utána megy és a gazda egy másik tojást nyom a markukba e szavakkal: — Itt van ; ha templom, hát legyen templom!
