Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-08 / 40. szám
6 MAGYAR FÖLDM1VELÓ Gi mi OJSA9? iä sa saa E89 iá Szemle. A képviselő házban váltakozva folyik a véderő vita és a költségvetés tárgyalása. Közbe-közbe alig esik valami érdekesebb ügy. Egy-egy interpelláció vagy törvényjavaslat beterjesztése sem ver erősebb hullámokat. Sajnálatos azonban, hogy a pártok közt létrejött békés megállapodás alig fog valóra válni. Az év végéig aligha lesz a kormány költségvetéséből törvény. Sok, rengeteg még a tárgyalni való. És e rövid idő alatt t. i. a karácsonyi szünetig szinte lehetetlen azzal végezni. így biztosra vehető, hogy rövid indemnitással (felhatalmazással a múlt évi költségvetés szerint való háztartásra) kell élnie. A késedelemre más politikai nyomorúság is nehezedik, mint azt tudnivélik. Ennek feszegetését végezzék azonban a politikusok. * Két uj egyetem. Régi-régi törekvése az országnak, hogy a külföld példájára a vidéki nagyobb városokban is egyetemet (legfőbb iskolát) szervezzen. Sok kézzelfogható okból. A nagyobb, erre hivatott városok nemes, sőt lázas versengést fejlettek is ki, hogy egyetemhez jussanak. Most végre beterjesztette a vallás- és közoktatás-ügyi miniszter a törvényjavaslatot, hogy Debrecen és Pozsony kapja az uj egyetemet. Ámde Debrecennek nem tiszta az öröme. Sőt úgy véli, hogy csalódott. Csalódott akkor, ha nem kap teljes, orvosi fakultással (képesítéssel) ellátott egyetemet. Mi van ebben a dologban, az legközelebb elválik. Úgy látszik, hogy Debrecen újabb áldozatokat tud hozni, hogy teljes egyetemhez jusson. * Karácsonyi vásár. Bezzeg jó most a kereszténység. Kitűnő üzlet a kath. ünnep kegyeleti tárgyai. A szent, a dicső, az elmaradhatlan karácsony. A kereskedők és főleg a nem keresztény kereskedők arca reménységgel van kirózsázva. Karácsonyi vásár! Mily bűvös szó! — Megkezdődött a karácsonyi vásár! — Karácsonyi okkázio! Az okkáziók okkáziója! — Karácsonyi ár! És igy tovább! Hát nincs is kifogásunk ellene. Lám ők maguk bizonyítják, a kereskedők, hogy bizony a vallás nem magán ügy. Az emberiség, a társadalom, a nemzetek s benne az ipar, kereskedelem nagy, hatalmas élete. Amely odaviszi a lelkeket, az áldozatokat, a kegyeletet, a szereletet — a pud- likra. A kereskedésekbe is vért, mozgást, életet önt a nemzet üzleti vérkeringésébe is. Jól van ez igy. Csak az ellen kell állást foglalnunk, az ellen kell tiltakoznunk és minden megengedett eszközzel küz- denünk, hogy a kereskedelem, az ipar profanizálja, megsértse a kereszténység nagy ünnepét, eszméjét, tisztaságát meghamisítsa a maga lelketlen fantáziá jával, szédelgésével és ördögi ötleteivel. A keresztény hivők erkölcsi és vallási kötelessége, hogy az ilyen cikkektől elforduljanak, sőt megvetésüket fejezzék ki. Legyen az könyv, melyben malacságokat, a hitetlenség őrületeit csempészik be, még a gyermekeknek is. És meg kell mutatnunk azt is, hogy van fegyverünk a külföldről behozott, beözönlött cikkek, karácsonyi emléktárgyakkal szemben is. Hogy megtudjuk becsülni a nemzeti produktumot, ipart és kereskedelmet. Mindkét esetben pedig együttes felfogással, érzéssel és akarással kellene eljárnunk. Ez a birtokunk, ez az erőnk azonban — fájdalom — a leggyengébb. * — Mikulás-napja. Kedden este volt jó Miku. lásnak estéje. A családok ünnepe. Mikor gyermek cipők jelennek meg az ablakokban, hogy másnap reggel mohó kiváncsisággal lessék a még álmos gyermek-szemek : — Mi van a cipőben ? — Mit hozott Mikulás? Mikulás előtt pedig minden gyermek jó lesz. A virgács, a büntetés mindig csak a jövőnek szól, ha t. i. rosszak lesznek a gyermekek. De úgy látszik Mikulás-napra minden gyermek jó lesz. E szép, kedves emlékezetben sok kegyelet, családias vonás van. Kár, hogy mint minden szép e löldön már árnyakat is mutat. Itt-ott bizony eltért eredeti nemes vonásától. A keresztény felfogásnak kell a Mikulás-napját is eredeti formájába visszahelyezni. — A királyról ismét az a hir terjedt szét, hogy gyöngélkedik. Szerencsére csak egészen könnyű meghűlésről. nátháról van szó. A baj inkább abban van, hogy a király nem akar pihenni. Öreg ember létére is akadálytalanul igyekszik végezni minden egyes kötelességét. — Izgalmas medvevadászat. A szepesmegyei Szomolnok vadászterületén, amely gróf Keglevich Gyula tulajddna, izgalmas medve vadászat közben, majdnen végzetessé való baleset történt. A vadászaton, amelyen Prónay Mihály, Nógrád vármegye főispánja, is résztvett egy hatalmas medve megtámadta a hajtókát, akik segítségért kiáltoztak. A főispán vadásztársaival, gróf Széchenyi Viktorral és Reviczky tiborral azzonnal a hajtők segítségére sietett. A megsebesített medve nekirohant Széchenyinek, aki nem veszítve el hidegvérét állkapcson lőtte a medvét és félre- ugrot a támadás elől. A fenevad erre Reviczkyre vetette magát, akit a földre tepert és marcongolni kezdte. Prónay főispán közvetlen közelből két lövést intézett a medvére, amelyre összerogyott. Miközben azonban Reviczky nagy- nagynehezen talpruállolt, a í'enevad újra nekitámadt a megsérült és a küzdelemben teljesen kimerült vadászra. A végső pillanatban a főispán újra használta fegyverét és a medvét fején találta, mire az erejét veszítve, kiadta páráját. Nö mint városi tisztviselő. Makón Zsiga Margitot városi írnokká választották. A választást megföleb- bezték, a közigazgatási bíróság azonban helybenhagyta Zsiga Margitnak Írnokká történt megválasziását. Ezzel az ügy befejeződött s Makó az első város Magyarországon, a hol rendes női tisztviselő van — Tüzek a vidéken. Szuuyogd községben szerdán tűz támadt és 16 ház a melléképületekkel együtt teljesen leégett. A tűzben igen sok takarmány pusztult el. A kár- mintegy 150.000 korona. — Gróf Tisza Istvánnak Te- legd község határában lévő erdejéből 50 hold leégett. A kár több ezer korona. — Nyolcszázmillió cserebogár. Kassáról Írják: Abaujmegye székházéban most történt meg a végleges leszámolás a cserebogarak irtása dolgában. Az irtó művelet a megye területén kileucvenkétezer koronába került és hetvenkét waggon cserebogarat szállítottak be, ami körülbelül nyolcszázmillió cserebogárnak felel meg. — Veszett állatok garázdálkodása. Biharmegye több községében veszett macskák és kutyák garázdálkodnak. Nagyszalontán az utóbbi napokban öt embert, Mezőbottánban négy embert, Gyánta községben három gyermeket és egy csecsemői martak meg. A csecsemő meg is halt. A megmart embereket és gyermekeket a budapesti Pasteur-intézetbe szállították. A NAGY VILÁGBÓL. A tripoliszi háború. A vakmerő s talán inkább csalódásában vergődő talián már bejelentette a nagyhatalmaknak, hogy hadműveletét kénytelen kiterjeszteni az egész Törökországra is. Alig hihető elhatározás, de nem lehetetlen. A törökök sem tartják tréfának, vak lármának a dolgot, mert lázasan erősitik a tengerparti erődöket. Tripoliszból a már megszokott módon napról-napra ellentétes hirek érkeznek. A török újságok győzelemről Írnak. De az olasz sajtó is a maga nyert csatáiról ir. Hisz e’ szerint ott a tripoliszi harctéren vesztes nincs. Ugyan ki hiszi el ezt ?
