Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-08-06 / 31. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A magyar gazdák és az időjárás. Féltő gonddal tekint ilyenkor gazdaközönségünk az égre. Onnan reméli kiolvashatni, vájjon mit rejteget számára a jövő. Nem támad-e szőlőt, gyümölcsöt és termést rontó jégverés, zivatar, szélvihar, avagy éjjeli fagy s nem dőlnek-e romba pillanatok alatt a mostani kedvező kilátásokon alapult ábrándképei? Az ember még ma sem tudja magát függetleníteni az időjárás látszólagos szeszélyeitől. Mint hajdan, úgy most is, jóléte, boldogsága, az idő kedvező vagy kedvezőtlen voltával szoros kapcsolatban áll. Ennek ellenére, amig valamennyi tudomány az utóbbi időkben nagyot fejlődött, addig az időjárás tudományával, a meteorológiával, csak 40—50 év előtt kezdettek komolyan foglalkozni. Természetesen ilyen körülmények közölt sokat tőle még nem is várhatunk, azt azonban, amit nyújtani képes, bátran elfogadhatjuk és igen nagy hasznát is vehetjük. Sokkal jobban megbízhatunk ezekben a hivatalos időjóslásokban, mint azokéban, akik állítólag már hetekkel, hónapokkal, sőt évekkel előre megmondják milyen idő lesz ekkor vagy akkor. Az ilyenféle időjóslásokat olvasva gondoljunk csak arra a régi jó ízű magyar közmondásra, amely azt mondja: »A vak tyuk is talál néha gyöngyöt.« Az időjóslással nálunk hivatalosan az országos meteorológiai intézet foglalkozik. Ez hazánk területén közel háromszáz időmegfigyelő állomást állított fel, amelyeken mindennap reggel, délben és este megfigyelik, milyen volt a hőmérséklet, a szél, borús volt-e vagy derült, esett-e eső stb. Ezek az állomások azután mindennap reggel megsürgönyözik az intézetnek megfigyeléseik eredményeit, amelyeket azután a külföldről érkező jelentésekkel együtt úgynevezett időjárási térképekbe rajzolnak s ezeknek a térképeknek alapján következtetnek arra, hogy vájjon a legközelebbi huszonnégy órában, vagy a legközelebbi napokon az ország területén milyen jellegű időjárás várható. Ezeket a következtetéseket (jóslásokat), hivatalos nyelven prognózisokat, a délelőtt folyamán megsürgönyözik minden falu postahivatalába is, ahol egy nagy fekete táblán mindenki el is olvashatja. Ha netalán akadna hely, ahol ezt ki nem függesztik, vagy csak rendszertelenül, azaz nem mindennap Írják ki, ott kérjük ezt és követeljük községi elöljáróságaink utján. Gazdaköreink eddig nem méltányolták eléggé ezeket a sürgönyöket, sőt néhol nem is tudnak róluk, pedig különösen olyankor, amikor időfordulás előtt állunk, nagy hasznukat vehetik. Egyáltalában azt kellene nálunk is tenni, amit Amerikában, Németországban s egyebütt, t. i. a téli hónapok alatt az időjóslásról s magáról az időjárásról előadásokat kellene tartatni a gazdakörökben, hogy igy megismerkedve egyes hasznos tudnivalókkal, ismereteinket ne csak gyarapitsuk, hanem azokat hasznunkra is fordíthassuk. Ha gazdaköreink ezt az eszmét felkarolják, lehetetlen, hogy ne legyen ennek foganatja s talán már a legközelebbi télen is alkalom nyílnék az ilyen előadások tartására. A tanyai ABC. Az itt közölt verses vagy tanyai ABC abból az időből való, mikor még az alföldi tanyák között csak elszórva, imitt-amott voltak iskolák, a miket leginkább a községek gazdanépe tartott fönn. Nem is rendes, iskolázott tanító oktatott benünket, hanem másféle emberek: a tanyákra kikerült iparosok vagy pedig kiszolgált katonák, a kik a seregnél hosz- szu évek alatt megtanulták a betűvetést. Ezek tanították az írást a verses ábécé segítségével a tanyai apróságoknak. A mikor a gyermek a táblánál vagy a papiroson irta a betűt, egyúttal éneklőhangon mondani kellet a betüsajátságait, a testálását. Azután együtt is énekelték. így mondja a versezet, a mely a makói tanyákról való: Kis igenyős, egy punktum van fölötte: i, i, i. Két i-ből összefoglalva. Két punktum van fölötte: ü, ü, ü. Fél kerek szöme van: e, e, e. Kerek mint a perec: o, o, o. Kerek mint a perec. Két punktum van fölötte: ö, ö, ö. Tarajos, mint a kakas: a, a, a. Fél kerek: cö, cö. cö. Kis bokrétás: rö, rö, rö, Két Iában van: nö, nö, nö. Háromlábú: mö, mö, mö. Nagy igenyös: lö, lö, lö. Pápaszömös: gö, gö, gö. Fölül kampós. Körösztül van rántva: fö, fö, fö. Kis kampós: kö, kö, kö. Olyan mint az orosz templom: hö, hö, hö. Alul kampós, egy punktum van fölötte: jö, jö, jö. Fölfelé a szára, jobbrul a pofája: bö, bö, bö. Lefelé a szára, jobbrul a pofája: pö, pö, pö. Fölfelé a szára balrul a pofája: dö, dö, dö, Kis körösztös: tö, tö, tö. Kétször kampós: sö, sö, sö. Kis szögletes: zö, zö, zö. Olyan mint a kút ágas: ip szi-lon. Fölül tágas, alul högyös: vő, vö, vö. Olyan mint az asztal lába: iks, iks, iks. A kettős betűket azután ugyanilyen formában könyü volt összeállítani. Ilyenformán: Félkerek a kis kampóssal: cső, cső, cső. Kis körösztös ipszilonnal: työ, työ, työ. Kétlábú az ipszilonnal: nyö, nyö, nyö. A drótos pártfogója. Drótos tót járt a faluban házról-házra s ugyancsak keservesen kiabálta: Drótoztassanak kend asszonyok ! Azonban hasztalan kiabált, mert nem kapott drótozni valót. Végre egy gazdához be ért és bekiálttotta : Nincs drótozni való ? Az asszony viszakiáltotta, hogy — Nincs. De a kislánya megsajnálta a drótosbácsit és igy szólt anyjához: — Édes anyám, ha nincs törött edény majd török én.
