Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-01-22 / 3. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Az ablak párkányán egy kis madár csevegett. Olyan kedvesen csevegett. — Szeretem, Eszti. És nem tudok nélküle élni... A leány mosolyog. Mosolygásába csodálkozás vegyül. — Mondja Eszti, csak egyetlen szóval mondja hogy szeret. De Eszti kecsesen rázza a fejét. — Oh nem, nem ! Őszintén megmondhatom. Én nem szeretem magát. Szólott és újra megrázza gyönyörű fejét tagadóra. De milyen tagadóra. És a pesti ur erre a rázásra úgy ugrik fel, mint a kit a villám érintett meg. — Hát kit szeret? — Tartozom-e önnek felelettel ? Szól a leány egy férfiú méltóságával. — Tudom, hogy azt a paraszt fickót szereti. ’Iszen már be is vallotta neki. — Vallomás? Az én ajkamról ő vallomást nem hallott. És nem is fog hallani. Én sem hallottam. Az igaz szerelmet nem kell vallani. Megérzi azt, aki szeret — Ön érzi ? ' — Hát aztán kinek mi köze van hozzá, hogy én mit és hogyan érzek. Ön, aki a szabadságot prédikálja. ön aki a fehér rabszolgákat akarja a zsarnokságtól megmenteni, igen ön, aki itt a népnek a szabad szerelmet hirdeti... ön igen tisztelhetné az én szivem szabadságát, szabad választását is. — De Eszti ... — Igen, ön mást papol és máskép cselekszik. Ön maga se hisz abban, a miből él, a minek urizá- lását köszöni. A leány kérdőleg tekint vissza ... — Tessék . .. — Megbánja még. Nagyon megbánja. Eljön az idő s talán nemsokára, mikor máskép fog velem beszélni. Sírva. Könyörögve. Összeteszi majd a kis kezeit. És esedezve kér, hogy mentsem meg. Elhagyja mindenki. Nem lesz senkije. — Csak az Isten! Kiáltott vissza a leány, ezüst hangján. Büszke, nemes homlokát felemeli. És arcán újra kigyulnak azok a tűzrózsák. Szemében újra világit a parázs. Haja, az a csudás szép lágy haj önmagától bomlik ki és omlik a vállaira. Most már egész sarkáig ér... Olyan e pillanatban ez a leány, mint a mártirságra készülő szüzek voltak, mikor a vadállatok vártak liliom, szűz testükre, .... E percben lép be a nábobné, Zsuzsa asz- szony. Bizony, fehér hajú asszony már. De jóságos arcú, mosolygós szemű, sima homloku. Csak az ajka két sarkán vehető észye, hogy szivében szenvedés szánt. Ez a szántás őszitette, érlelte meg fején a dús hajzatot. Most is mosolyog. Mikor azonban leányára néz ... megdöbben. — Valami bajod van Eszti ? — Oh nincs, nincs semmi... vágta el Eszti feleletét a pesti ur. Eszti végigmérte tekintetével a fiatal embert. Mi’csa tekintés volt az. Aztán karonfogta az anyját. — Menjünk mondta és — magára hagyták a pesti urat. (Folytatjuk.) Hogy lehet egy gyűrűt a fonal hamuján függve tartani ? — De kérem . .. kérem kisasszony. — Eh, kisasszony! Ne haragudjék, ha őszinte vagyok. ’Iszen önnek még vizsgálatai sincsenek. Ön még nem jogosult arra, hogy házasságra gondoljon. A pesti ur arca egyszerre megszélesedett. — Hát csak ez a baj ? Ez olyan baj, amelyiken segíteni lehet. — De a másikon — nem segíthet... — És ha mégis ? — Oh nem, nem. Utolsó szavam, hogy nem szeretem magát. Nem szerethetem soha. Iszen egy egész világ választ el minket. — Bizony rosszul teszi. Bolond leányka az, akinek csak szive van. És esze nincs ... — Oh, ne higyje. A leánynak is van esze, aki veréb után nyúl, mikor stiglinc röpdes utána. Eszti csengő kacajban tör ki. Aztán csillagszemei villognak. Egyre csillogóbbak lesznek. — Oh uram! A stiglinceket ismerem. Az emberek közt is. Meg a madarak közt is. Az emberi stiglincek ... de ne, ne beszéljünk erről tovább ... Eszti dacosan lép tova... büszke nemes lépésekkel tart az ajtó felé ... Eszter, csak még egy szóra ... ____________ Kö zépvastagságu fonalat néhány percig sóvizbe áztassuk, könnyű gyűrűt akasszunk rá s gyújtsuk meg a fonalat. A gyűrű, csak ha megmozdittatik, fog leesni. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. a a Kis gazda. Az uj perrend szerint a kereskedő csak akkor perelhet majd lakóhelyén, ha a rendelést és átvételt okirat bizonyítja. A kereskedő ilyen okiratot persze nehezebben fog szerezhetni. Az otthonról való perelés tehát nehezebbé válik. De nem lehetettlenné. Majd találnak erre is módot — a vigécek. Tehát... első sorban mégis, a gazdák óvatosságára, tisztánlátására, okosságára, műveltségére lészen nagy szükség. Már az iskolában kellene ezt az érzéket, ezt a tisztánlátást nevelni. De hát e nép iskolákban még mindig a határozókkal, meg a jelzőkkel és — a többivel vesződünk. — Többeknek. Nagyon kérjük megrendelőinket, hogy hátralékukat postafordultával szíveskedjenek beküldeni. — Keresztényolvasó. A mi elveink, mint látom, sokban eltérnek. Igaz. De van egy tér, a hol együtt érthetünk, együtt küzdhetünk. A keresztény világnézet szép, nagy tere. És hisszük, hogy a ki e térnek tiszta levegőjéből táplálkozik, a ki ezen a téren tiszta, messzelátást szerez: az találkozni fog a keresztutján is — velünk. 2. A ki leül — marad. A ki megy — halad. — Figyelő. Nyavalyás agyból ered az. A rá érkezett nyilatkozat valójában képentörfllte. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde.. .-. ......... ményezői forduljanak útbaigazításért a------------ --------------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, B TT m> _A_ B E S T. Kötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek edménynyel műkődnek. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA. SZATMÁRI
