Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-07-02 / 26. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÓ házsorokat és egész nagy, szép virágzó községeket. A kár a pusztító tüzek nyomában is rettenetes. A szegény ország közgazdasági erejéből sok és nagy erőt vett ki a tűz- veszedelem pusztítása. Politikai életünk ege is elborult. Az országgyűlés munkája megakadt. A katona javaslat nyomában obstrukció (agyonbeszé- lés) fakadt fel. A törvényhozás a nagy nyári gazdasági munka ideje alatt tehetetlenül vergődik. Senki se’ tudja mi lesz? Mit hoz az idő és a szenvedelmek elmérgesedése. Mi nem politizálunk, de társadalmi és gazdasági szempontból végtelen szomorúsággal érezzük, hogy ezt a sajnálatos politikai meghasonlást csak az ország bánja meg. Mint az édes kesereg és érzi szivfájdalmasan és könnyezve, mikor gyermekei közt testvérharc dúl. ■* ★ ★ Gazdasági életünk sem mutat valami örvendetes képet. Az időjárás szeszélyes, kegyetlenül mostoha volt. S ha általában véve kalászos termésünk nem éppen rossz, sőt kiegyenlítődve talán jobb a rossznál: a tengeri, a hüvelyes vetemények bizony nagyon keserves eredményt mutatnak, a mi jelenség a mi országunkban, a mi népünkre nézve nagy csapás. A takarmányhiány is mély gondot szánt a gazdák homlokára. így láthatjuk, hogy bizony-bizony két hónap méhében sok csapás, csalódás fogam- zott. És a magyar népnek van oka aggodalommal tekinteni a jövőbe. S legyen, ereje takarékossággal, okossággal elviselni a csapásokat és gonddal teljes, nehéz, drága életet. Mester. A földművelés már nem foglalkozás, nem termelés .... parcellázó kufár üzletté kezd vállni, melynek áldozata a földre éhes földmives lesz. Uj agrár (gazda) bank megalakítása. Lelki- ismeretes előkészítés után végre megalakult az uj agrár, gazda bank — a Magyar Földhitelintézet Országos Szövetsége közgyűlésén. Annak idején ismertettük a bank célját és nagy jelentőségét. E banknak altruista, az az emberbaráti célja van. Nem nyereség- vágy az alapja, de közügy, a mely a törvényhozás szociális törekvéseit és célzatát a gyakorlati életben segít megoldani, megvalósítani. Nagy feladata van a birtok megosztás, földarabolás és vele összefüggő kérdések megoldásában, melyek immár aggodalmat keltenek. Az uj bank tehát éppen ellenkező célt tűz ki, mint milyen célnak szolgálatába sülyedtek a mai bankok, takarékpénztárak legeslegtöbbje. T. i. maguknak takarítanak, szereznek, harácsolnak iszonyú jövedelmeket és kövéritik részvényeiket a nép verejtékéből hallatlan magas értékűvé. Természetes, az uj banknál is sok fog függni a vezetés szellemétől, a mely most legalább a legszebb reményekre jogosít. X Ipari állammá Magyarországot holmi kormányrendeletekkel és gyűlések határozataival úgy csak kinevezni nem lehet. Az ötven éves ”gy“»ietGazda8isi (B. G.) Ötven esztendő! Az emberi élet java. Úgyszólván — egésze. Ötven esztendő egy egyesületnek életében — bizony tiszteletreméltó öregkor. Főleg az oly egyesületek, melyeket a kor viszonyai, a bekövetkezett nemzeti elnyomás, szenvedések, vagy a fel-felcsillámló reménység sugara, a*megszabadulás gondolata létesített. Mert van valami teremtő, alkotó erő ezekben a gondolatokban, ezekben az érzésekben. A munkásság, a tevékenység ereje is meg van. A lendület, az összetartozás érzetének hatalma, ösztöne, mely valóságos virtussá edződik. De aztán, ha a nap kisüt. Ha a fájdalmak enyhülnek. Az élet szétosztó természete belevágja a maga érdekeit: bizony-bizony az e talajokból kisarjadzott egyesületeket csak külön éberség, meglátás és egyesek munkássága szokta fenntartani. Csak imént olvastuk a holnaposok füzetében, a »NyugaW-nyugtalan lapjain, hogy például könnyű volt Széchenyinek teremteni, alkotni, tehát pl. a gazdasági egyesületek eszméjét is magyar földbe vetni: mikor ezen a magyar földön semmi sem volt. Semmi. Mintha csak gyermeki naivsággal, inkább talán múltat kicsinylő, szánandó gőggel azt mondaná valaki: — Könnyű volt Amerika felfedezése. ’Iszen még nem fedezte fel senki. Azt hitték, hogy ott a golyóbis másik oldalán nincs semmi. De semmi. Hát igy vagyunk azokkal az egyesületekkel is, miket a jövőbe látó bölcseség, a külföldi tapasztalatok, az ébredező nemzeti érzések alkottak, teremtettek. Azt hisszük, hogy egyleteket, társulatokat régen is olyan könnyen ... semmiből lehetett létrehozni. Könnyen. Mert még nem voltak. Vannak ma. Mint a gombák úgy nőnek az egyesületek. De nincs köszönet bennük. Úgy, hogy bizony visszakell fordulni ahhoz, azokhoz, amelyek a nemzet életéből, gondolatából, talajából nőttek ki. És bele kell önteni a mai kor egészséges, de nem külföldről ide lapátolt beteges szellemet. Azért pl. a gazdasági egyesületek is becsülésre méltók. És megértve hivatását, szükségét, bizonybizony ma is nélkülözhetlenek. Azért fordul tiszteletreméltó elismeréssel, köszöntéssel és jogosult reménységgel az egész ország közvéleménye, de különösen a gazdavilág az ötven éves és most is életet élő Szatmári Gazdasági Egyesülethez, melynek múltjáról és jelen életéről fognak e cikkek beszélni.
