Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-07-02 / 26. szám

Szemle.

Itt vagyunk ismét ! Kopogtatunk olvasóinknak tűzhelyén. Felvesszük a szálakat ott, hol letettük, hogy a nyári, nagy munka után újra összefűzzük olvasóinkat a mi kis újságunkkal. Másféltized óta hű baráttal, jó ismerőssel.

Két hónap óta hallgattunk. Két hónap óta úgyszólván ideje se’ volt volna a mi olvasóinknak arra, hogy velünk foglalkozhassanak.

Ám érezzük, hogy ezen, aránylag rövid idő alatt... bizony sokat mondhattunk, irhattunk volna. Mert bőségesen jutott a mi országunknak a nyár folyamán a csapásokból, a szomorú eseményekből. Az örvendetes dolgok csak úgy szerény szent János bogárkaként csillognak ki a leverő események borongó fellegeiből.

Mindjárt julius hó elején, az emlékezetes 8.-ának pirkadó hajnalán a nagy Alföld, az ország termő édesanyja, a vén föld háborodott meg. Megmozdult, megrázkódott a nyugodt nagy földterület és rengése nyomában különösen a magyarság szemefényét, a hirös várost, Kecskemétet mozditotta meg helyében. Olyan földrengés riasztotta fel az alvó várost, minőre Magyarországon nem is emlékeznek. Pár perc és a szép, a törekvő város csaknem romokba temetkezett. Megrepesz- tette a köcskeméti hirös, öreg templom- tornyát, büszkeségét szép városházát, iskoláit, középületeinek legtöbbjét. A temetőkben megmozdította a sírokat, félre csavarta a

sírköveket. Az élők városában pedig alig maradt ház, melyen kisebb-nagyobb repedéseket, omlásokat ne okozott volna. A hajnal még nem bontakozott ki az éjszakának sötét öléből, mikor a lakosság az utcákon bolyongva jajongott, kezeit tördelve, rémülten nézte a pusztulást és remegve várta a még bekövetkezhető újabb rengéseket.

A kár óriási. Millió és milliók. És a mi a legszomorubb... egy szinmagyar, törekvő, öntudatos városnak virágzó haladását akasztotta meg útjában.

A szerencsétlenül járt város nem vesztette fejét. Lélekjelenléte nagy és a magyar nép bátorságához, lelki erejéhez méltó... Kecskemét újra épül. De azért a honfitársak segedelmére van szüksége.

Bizony, be kell vallanunk, hogy a segítségre hajló lelkesedés nem éppen lélekemelő. Csudálatosán lagymatag. És éppen akkor, mikor szemünk fényéről, a hirös, nagy magyar városról Kecskemétről van szó. Tudnánk mi sereg számra elősorolni kisebb és jelentéktelenebb eseteket, mikor a sajtó, az újságok égbekiáltó lármát csaptak. A gyűjtésekre megnyitották hasábjaikat. Most, mintha csak megnémultak volna. Mintha csak befogná valaki és valami a szájukat.

A veres kakas is iszonyú pusztításokat tett az ország minden részében. Mintha csak a magyar földnek megrengése ijesztette, reb- bentette volna fel itt is, amott is az ország különböző részeiben. Nagy, óriási tüzek lobogtak fel, és hamvasztottak el városokban