Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-06-25 / 25. szám

MAGYAR FÖLDM1VELÖ 5 B GAZDÁK VILÁGA. B o es m Védekezés a szőlő peranosporája ellen. Irta: Máté László kir. gazdasági szaktanár Szatmáron. (Vége.) A bordói léhez mindég földes és köves részek­ből ment »kövér« égetett meszet használjunk. Az égetett mészből oltott meszet készítünk. Megoltás végett a meszet edénybe helyezvén, annyi vizet ön­tünk rá, hogy a mészdarabok a vízből még félig ki­áltanak. Midőn a leöntött mész felmelegszik és kezd szétesni, még vízzel tejsürüségüvé hígítjuk fel. Eb­ből ha kihűl, szalonnás oltott mész lesz, melyet azonnal is felhasználhatunk, de jobb lesz akkor, ha már pár napig állott. Ha a szallonnás meszet hosz- szabb ideig el akarjuk megromlás nélkül tartani, víz alá helyezzük és a vízre olajat rétegezünk. A bordói léhez mindig lágy kutvizet, esetleg tiszta folyó vagy patak vizet használjunk. Kemény és tisztátalan viz nem lesz jó. A permetező levet a következőkép készítsük el: Mérjünk le egy tiszta hordóba vagy kádba 70 liter vizet, melyhez azután ha l°/0-os oldatot aka­runk készíteni, 1 kg. rézgálicot veszünk. Tegyük a rézgálicot vászon-zacskóba és függesszük fel zsineg­gel a hordón keresztül fektetett rúdra úgy, hogy a zacskó a viz alá merüljön. A viz estétől reggelig kioldja a rézgálicot, még az idegen anyagok, melyek esetleg a rézgálicban voltak, a zacskóban maradnak. Most tegyünk egy másik edénybe 1 kg. szalon­nás meszet, melyből 30 liter vízzel mésztejet ké szitünk. Az elkészített mésztejet, hogy összecsomóso­dott vagy köves részei az oldatba ne kerüljenek, szűrjük át egy használt szitán és úgy csorgassuk folytonos keverés közben a rézgálic vízhez. Midőn még 5 — 6 liter mésztej van az edényben, a beön­téssel szünetelünk és megvizsgáljuk az oldatot piros lakmuszpapírral. Lakmuszpapír a gyógyszertárban kapható piros vagy kék színben. Ha a bordói lében már elég mész van, a piros lakmusz gyengén kék színűre festődik. Ellenkező esetben még annyi mész­tejet kell hozzáadnunk, hogy a piros lakmuszon a gyengén kék elszinesedés előálljon. így kapunk 1 hl. bordói levet. Természetes, ha többre lenne szükségünk, azt is ilyen eljárással ké­szíthetjük el. A jól elkészített bordói lében pelyhes válmány keletkezik, mely hosszabb ideig lebeg a folyadék­ban. Ha rossz volt a mész a válmány szemkés lesz és hamar leülepszik az edény fenekére. A kipermetezett bordói lé leszáradás után rá­tapad a levelekre és az eső egykönnyen le nem mossa. A beszáradt bordói lének peranospora ölő hatása onnét van, hogy a levelekre hulló harmat vagy esőcseppekben mindég oldódik fel belőle egy szemernyi, mely azután az odakerült peranospora csirákat elpusztítja. Ölő hatását azonban 3 hét alatt elveszti, mert akkorra a levelekből kiáramló cser­savval, rézgálic tartalma csersavas rézzé változik át, mely eső vagy harmat vízben már nem oldódik fel. Jobb lesz tehát gyengébb oldattal gyakrabban, 3—4 hetenként, mint erős oldattal nagyobb időkö­zökben permetezni. A gyengébb oldat jobban és tartósabban is ta­pad a lombozatra, mint a keményebb mely köny- nyebben lepattog A fürtökön a peranospora ellen a bordói lé­vel nem érhetünk el teljes hatást, mert a permeteg a fürtöknek csak a külső részét éri, még a kocsá- nyokhoz, melyek fészkei lehetnek a peranosporának, nem hatol be. A fürtök kezelésére jobb lesz a rézkénpor, melyet erre alkalmas fuj tatókkal befúj tatnak a bo­gyók közé a kocsányokra. Különösen peranosporára kedvező időben és jégverés után el nem mulasz­tandó a fürtök beporozása. Szárazabb időjárás mellett rendszerint három­szor permetezünk és egyszer kénporozunk. Először fél százalékos bordói lével permete­zünk, korán, midőn még a hajtások arasznyi hosz- szuak. Mikor a fürtök már szétbomlottak és virágzás­hoz készülnek porozzunk rézkénporral. Másodszor permetezünk virágzás után egy szá­zalékos bordói lével. Végül a zsendülés idején, mikor a bogyók már nem nőnek, de még zöldek és kemények, ismét permetezzünk egy százalékos bordói lével. Peranosporára kedvező időjárás esetén a per­metezés ismétlésére szabályt felállítani nem lehet; ilyenkor minden nagyobb esőzés után újra perme­tezni és porozni kell. A permetezés keresztülvitelével a következőket tartsuk szemelőtt: 1, Mindég kifogástalanul működő permetező- gépet használjunk. 2, A permetező lé mindég frissen készített le­gyen és használat előtt fel kell keverni. 3, Meredek lejtőn lefelé ne permetezzünk. 4, Két lépés távolságra tartsuk a permetező dióját a tőkétől és ne egyenes irányban löveljük a permetező levet a lombozatra, mert lepattog róla, hanem felülről hulló permeteg alakjában érje a tőkét. 5, A sorok között haladva a tőkéket két oldal­ról is mindenütt egyenletesen permetezzük meg. A jól végzett permetezésnél a lé nem csorog a lombozatról, a permetcseppek nem folynak össze, hanem a szőlő zöld részeit apró, legfeljebb mák- szemnyi foltocskában lepik el. Egy hold szőlő egyszeri permetezésére 3—5 hl. bordói lé szükséges. Biztosítás. Jön haza a palóc a szántásból késő este. — Van-e vacsora hékás? kérdi a menyecskétől, ki összedugott kézzel ül a pádon. — Egy csepp sincs ott, felelt ez röviden. — De hát miért nincs ? — Messze van a kút, nem mehettem vizért; egész nap szakadt az eső, féltem, hogy megázom. Az ember egy szót sem szól, fogja a kannát, elmegy a kútra, tele meríti a kannát s szépen haza jővén vele, az egész kanna vizet az asszony nyakába önti. — No már most, hékás, nem félhetsz, hogy megázol az esőtől, hát eredj a kútra.

Next

/
Thumbnails
Contents