Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-25 / 25. szám
6 MAGYAR FÖLD-MI VELŐ Aratás előtt. A mit annyian és oly epekedéssel vártak — ime megérkezett, Az aratás. A miért annyit dolgoztak, amiben annyit reménykedtek, a miért napról napra aggódtak — végre előttünk, felénk integet. Az aratás. Aratnak az egész világon. Nincs időszaka ennek a földnek, hogy ne aratnának. Mikor nálunk nyugszik a föld egyik fele — a másik felén aranykalászok ringanak. Aratnak. De bár, mondjuk a föld minden részén van aratás, tehát mindenütt várják, lesik az Isten áldását, a kenyeret: alig van kerek e földön ország, melyben olyan főbenjáró, nagy életkérdés lenne az aratás, mint éppen nálunk, magyar földön. Magyar- országon. Iszen itt minden emberfia csak arra gondol, csak azt a kérdést hajtja : — Milyen lesz — az aratás 9 Akinek egy darab töldje sincs, de készpénzből él, aki kereskedő, iparos, aki szántó-vető mind-mind érdekelve van abban a kérdésben: — Milyen lesz az aratás? Akárhogy kiabálnak itt, vagy ott, hogy hát ez az ország kell, hogy kereskedő, vagy iparország legyen: végeredményében belátják, mely szerint se ipar, se kereskedés, se bank világ, se tőzsde nem mozoghat, nem élhet, ha ez az ország nem arat, ha ebben az országban a föld megtagadja a szolgálatot. Régi nóta, de mindig igaz nóta, hogy Magyar- ország fejőstehene a gazdaság. A föld. Az aratás. A búza ára. A termés. És ha e körül baj van ... bizony az egész országban . . . baj esik a kréta körül. * * * Milyen aratásunk lesz az idén ? Ki tudná azt most még biztosan megmondani ? A hivatalos jelentések nem panaszkodnak úgy, mint a gazdák óriási nagy része: A mostoha esztendő, időjárás, rósz telelés, egerek, szárazság, viharok, jég ... mind-mind közbejöttek, hogy bizony-bizony a jó aratástól távol essünk. Elmondhatjuk, hogy az ország nagy részében csüggedve mennek aratni. Sok-sok helyen úgyszólván — nincs is mit aratni. Vagy kiszántották, vagy aranykalász helyett — dudva nőtt, fejlődött buján a földeken. Talán mégis csak kiegyenlítődik a nagy ellentét, — mert itt-ott jó aratásra számítanak. * * * A munkás-nép egyes vidékeken már is sokat vesztett. Szőlőtermő helyeken pl. megakadt a munka. Tétlenül, csüggedten vártak az esőre. A korai fagy a tengerikben is nagy kárt tett. A tengeri munka is elmaradt több vidéken. Vagy nagyon késett Vagy el is maradt. Hát bizony ezek nem valami fényes kilátások. De nincs jobb az Istennél. Hiába fordulnak el sokan tőle. Ő soha se fordul el teljesen tőlünk. Egyik kezével talán büntet, mert megérdemeljük. Ám a másikkal áld, segít — és atyai szeretetét, irgalmát mutatja meg. .. . Menjetek tehát Magyarország munkásai. És arassatok. Ti vagytok a nemzet igazi bányászai. Ti hozzátok fel a nemzet kenyerét, életét .. . Védjen titeket a mezőkön az Isten oltalma, mikor az égő nap fakasztotta verejtékkel végzitek munkátokat. Védje meg otthon tűzhelyeteket, tieiteket. Gyermekeiteket és vagyonotokat. Az Isten legyen — mindnyájunkkal. Mester. BS HÁZIASSZONY fi 0 A libák kopasztásáról. A libákat évente csak egyszer tanácsos megkopasztani és pedig a vedléskor, mivel akkor az állatok ezen műtét alatt és után a legkevesebbet szenvednek, mivel ilyenkor a tollcsévék a tüszőktől hamar elválnak és a libák fejlődésükben sem fognak visszamaradni, mert tolláikat úgyis elvesztették volna, tehát ezen időben a takarmány legtetemesebb része úgyis a toliképződésre lett volna felhasználva, sőt némi előnnyel is fog az bírni, mivel ezáltal az állatok a vedlésen hamarább túlesnek. Ebből láthathó, hogy az évente 3—4-szeri megkopasztás egyike a legkiválogatottabb állatkínzásoknak és a libák fejlődésére is igen hátrányos, mivel ha a megkopasztás után csak kissé hűvösebb vagy esős időjárás köszönt be, akkor a megkopasztott ludak rendre hullanak el, ha pedig az időjárás kedvez nekik, akkor azok a legjobb takarmányozás mellett sem fognak fejlődni, mivel táplálékuk legnagyobb része a toll- és nem a hus- vagy zsirképződésre lesz felhasználva. Hogyan neveljük helyesen a pulykát ? Az elkülönített tiszta, sötét, meleg és nyirkos helyen megültetett kotlót naponta fél órán át a fészekről levesszük, mely idő alatt zöld és szemes eledelt, friss vizet továbbá hamu, mész és homok keverékéből álló porfürdőt kapjon. Ez alatt a tojásokat meleg ruhával letakarni célszerű, nehogy megzápul- janak. A pulykatojás 30—33 nap alatt kel ki. Ha a fészek alja elég nedves volt, a kelés könnyen megy és azt erőltetni nem célszerű. A pulyka egymásután kétszer is megültelhető, igen jó anya, de falánk és ingerlékeny. Hogy a kotló végig békében megüljön, a kikelt csibéket tüstént elszedjük alóla és meleg helyen ruhával kibélelt és letakart kosárba gyűjtjük. 12 óra múltán a kis pulykák lábait borszeszbe áztassuk, főtt tojást és kevés finomra vágott csalánt, kenyérmorzsát, később főtt és nyers darát kaphatnak, de túlsók csalán megárt nekik. Italul forralt frris tej a legelőnyösebb. Sokan előszörre 1 kis kocka szalonnát s 1 feketeborsszemet nyeletnek minden kis pulykával. A kis pulykák fejük kipat- togzásig (3 hóig) tulérzékenyek és esőben, csalánban vagy harmatos fűben járva, fejük lábuk megdagad. Milyen a Jó feleség? Gazda: Nekem olyan feleség kék, aki néma, vak és süket? — Mi a ménkű ? — No igen! Aki vakon követi urát! Némán egedel- meskedik néki, és a kinél a legyeskedö szószártyás hir- hordók siket fülekre találnak. Eltalálta. Fiatal góbé : Édes apám, hogyan csinálják az ágyukat? öreg góbé: Hát azt sem tudod te szamár! Fiatal góbé: Nem én, édes apám. öreg góbé: Hát úgy, hogy csinálnak egy nagy lyukat és oszt öntik vörösrézzel. Fiatal góbé : Annye, édes apám ! Ez is dicséret. Feri: Megdicsért a tanító ur! Géza : Mit mondott ? Feri: hozzám nem szólt semmit, de Eleknek azt mondta: »Te az iskola leghaszontalanabb növendéke vagy, még a Feri is jobb nálad»-
