Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-25 / 25. szám
„agyar foldmivelő 3 szólta a grófnő, a gróf a báró Senynyei Mária czetésével tisztelgő küldöttnevében Schuster Györgyné it igazán szívhez szóló beszédet ezt nem csupán a munkaképtelenek u tartjuk fenn, hanem tanfolyamokkal, vállaló« létesítését előmozdító törekvéseinkkel a dolgozni akaróknak is alkalmat igyekszünk nyújtani arra, hogy kenyerüket itt is becsülettel megkereshessék s ne legyenek kénytelenek családjaik elhagyásával a vándorbothoz nyúlni.« A Királyhelmec —Perbenyik Gyermekvédelmi telep által felkarolt árva gyermekek 25 fehér és piros rózsát nyújtottak át jóltevőiknek. Bodrogköz 34 községe két-két gyermeket küldött szintén s a felköszöntőt csicsergő csöppségek ideálisan szép képet nyújtottak a galamblelkű Védnöknő körül, átnyújtva neki a földmives- népnek szokásos: tojásból, vajból, kalácsból kis csibéből, bárányból, gyümölcsből, borból, mézből galambból, házinyulból stb. álló apró ajádékait. Igazán felejthetetlen, megkapó képe tárult itt elénk a nép és földes ura közötti egyetértésnek. Ezeknek a gyermekeknek nevében az után még Bencsik Irén Írónő mondott tartalmas szép beszédet. A Bodrogközi Mezőgazdaságot, Ipart és Kereskedelmet Pártoló Szövetség (a grófék alapítása) küldöttségét derék elnöke Bencsik István járási főszolgabíró vezette a grófné elé. Talpraesett magvas beszéddel fűszerezte Mádi József volt nagyrozvágyi biró az ottani nép ajándékát, mely szerinte az Isten legnagyobb ajándéka is: egy remekbe sütőt kenyeret. A Siposs-féle perbenyiki harisnyakötő fiióktelp munkásnői hálateljes ragaszkodásának Csordás Borcsa kötőnő egy alkalmi verssel s egy diszcsokor átnyujtásával adott kifejezést. A Bodrogközi Lenkikészilő Szövetkezet munkásnői festői látványt nyújtottak szinpompás hépviseletök- ben. A kosárfonók üdvözlése után a falusi küldöttségeket és gyári munkásokat a kastély udvarában megvendégelték. A grófi család ezután fényes ünnepséget rendezett a vendégek tiszteletére, mely után Welter Katalin kisasszony által e napra irt hatásos színdarabnak az előadása következett, amelyben a szereplők a grófi család gyermekei voltak. Itt a szellemes szerzőnek s Dr. Hahn Sándornak biztos kezű rendezése szépen érvényesült. A fáklyásmenettel és az azt követő népmulatsággal befejezett s felejthetetlenül szép lefolyású ünnepély résztvevői annak érzésével távoztak, hogy ez a szép ünneplés igazi főúri erények fenkölt gondolkozás és a legnemesebb érzés alkotásai és eredményei előtt való hódolat volt. * * * A »Magyar. Foldmivelő« »Az ezüst menyegző« cimü allegóriával fejezte ki a maga őszinte érzelmeit a szép és kedvesen megragadó ünnepségben. A cikk lapunk múlt számában jelent meg. Nem az a valódi szegény, a ki minduntalan azt kiabálja, hogy szegény. A valódi szegény csendes és türelmes még a szegénységében is. A miért a magyar gyermekek . .. iskolázás nélkül felnőnek . . . Ennek a szomorú jelenségnek bizony sok — oka-foka van. De egyre mi is rájöttünk. Hogy miért maradnak a falusi gyermekek közül oly sokan még az irás és olvasás tudása nélkül is — nagykorukra. Szatmáron most lázas építkezések folynak. Régóta — és most. Az egy lovas talicskák üzletszerűen szállítják a kiásott, kiemelt földeket szerteszét a városba. Az utcák töltésére. Faluról tehát beözönölnek a 8—10 éves gyermekek — kis kocsisoknak. Talyigásokká lesznek, napi — nem is olyan — számbavehető bérért. Feltűnt nekünk ezeknek a gyerekeknek száma. Hát megkérdeztük egyiket-másikat: — Honnan jöttél a városba, fiam ? — A faluból. — Hány éves vagy ? — Nyolc, tiz, tizenegy. — Jártál iskolába? — Egy évig. — A másodikig. A harmadikig. — Aztán többé nem jársz? — Nem járunk. Hát ime, most már nem csak a felnőttek, a cselédeknek valók, a viceházmestereknek szegődök özönlenek a faluból vársokba . . . hanem a gyermekek is. Természetesen ezt csak úgy és azért tehetik, mert közigazgatásunk képtelen teljesíteni az ellenőrzést. És számon tartani a tanköteles gyermekeket. Hihetőleg a városi hatóságnál sem jelentkeznek. A vállalkozó sem törődik azzal, hogy a bejelentési hivatalnál megtegye kötelességét .. . Hát megy a dolog a maga módja szerint. És marad a beiskolázatlan gyermekek számának apadása — a papiroson. A statisztika legnagyobb biztonságára. íme, mennyi oka-foka van annak, hogy a mi magyar gyermekeink is — analfabétták maradnak. Pedagógus. A fonóból. — Hát az öreg Zsuzsi néniről mi hir, ugyancsak régen láttuk! — A szegény talán már meg is halt. — Ugyan hová gondol, akkor csak-megizente volna! ? Péntek. — Már az igaz, hogy a pénteki nap igen szerencsétlen. — Ugyan miért? — Hát előtte való kedden tűz volt a városban s az utána következő vasárnap beleütött a mennykő a házunkba Bölcs felelet. 1- ső diák: Milyen állatnak köszönhetjük a sonkákat ? 2- ik diák: A hentesnek. A tudományos gazember. Börtönigazgató: (az újonnan érkezett fegyenchez) Magának itt dolgozni kell, de képességének megfelelő munkát választhat. Mi a foglalkozása? Fegyenc: Léghajós vagyok.
