Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-06-18 / 24. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

8

A nő az arab közmondásban. Az arab embernek a nőről és a házasságról alkotott fogalma a miénkkel merőben ellentétes, fölötte érdekes az arab ember érzésvilágának a megismerése, a mely leginkább közmondásaiban tükröződik vissza. Egész sereg közmondás a nő örök témáival foglalkozik; legnagyobb részük a nők ellen irányul. íme mutatóba néhány belőlük:

— Három dologban nem szabad bízni: a szerencsében, az asszonyban és a lóban.

A házasságról tett kijelentések is keserűek:

— A házasság első korszaka édes, mint a méz; második korszaka olyan, mint a fűszerezett vaj; harmadik szakában ellenben olyan, mint a bűzös szurok.

Mindamellett azonban mégis szükségesnek tartja a házasságot a mozlim ember, a miről a következő közmondás tesz tanúságot:

— Jobb öregasszonyt elvenni, mint agglegénynek maradni.

— Végy el tisztességes családból származó leányt.

A hitves megválasztásánál különben mindig az anyát kell nézni:

— Válaszd a leányt az anyja szerint. (Teljesen azonos a magyar »Nézd meg az anyját, vedd el a lányát« közmondással.)

— Végy el egy bolondot, ha okos anyának a leánya.

Az egyes fajokra nézve a következő közmondás ad tanácsot:

— A ki szép nőt akar, válasszon georgiait; a ki ravaszt akar, vegyen el zsidó leányt; a ki nyugalomra vágyik, kereszténnyel kössön frigyet: büszkeség és fantázia jellemzi a török nőt, az arab nőt pedig nemes és előkelő gondolkozás.

A szépség általában igen fontos momentum az araboknál, a mit a következő mondások bizonyítanak :

— A szép nő szerencse, a csúnya szerencsétlenség.

— Három dolog hoz rád gyászt: a tehercepe- lés, a mezitlábjárás és a csúnya feleség.

Mivel azonban a szépség sokszor bajt okoz, azért egy másik közmondás ezt tartja:

— Inkább legyen rut a feleség, a ki békén hagy, mint gazellaszépségü, a ki romlást okoz.

A házasság gyakran a legjobb barátságot is megrontja; ugyanis :

— Semmi sem bontja meg olyan gyorsan a barátságot, mint a pénz és az asszony.

Mindamellett a férj mégse üsse a feleségét, mert »Csak a korhely ember veri a feleségét.«

ebi A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, aa

S 89 B

Előfizető. Igen köszönjük. Helyes gondolat, hogy a „Téli Esték“ terjesztésére már most gondolnak. A mutatványszámokat legalább a szünidőben megcímezhetjük. — Budapest. E hónapban lehetetlen, 27-én Sóstón szabadelőadást tartok (Nyíregyháza mellett) a zempléni és szabolcsi, illetőleg bodrogközi szövetkezetek gyűlésén; 29-én már Fehérgyarmatra utazom, hol az uj oltár és oltárkép első bu- csunapján sz. beszédet tartok szives meghívás folytán. Hát mikor tehetnék-mehetnék oda is? Hanem talán szept. havában sikerül, mert szünidőben pihennem kell. — Iparos Olvasó-kör Gőre. A lapot megindítjuk junius 1-étől. De a nagy munka idején szünetelvén, csak szept. első vasárnapján kapják majd a folytatását. Bő olvasmánnyal pótoljuk majd a nyári szünetet. — Jászoknak. A nagy szünidőben semmiesetre. Mire sem vállalkozhatunk. A »Téli Esték«-re kánikulában dolgozunk. Még nem tudom hova megyek. Hosz- szabb időre talán sehova. Legjobb — itthon-otthon. —- Felsőbánya. Áldoztunk annak idejében sokat, erőm felett a legényegyleteknek. Lesz idő talán mikor ismét áldozhatunk.

H OLVASÓKÖR. B

BOB

Késő bánat.

Elbeszélés.

— Irta: Bodnár Gáspár. —

(Folytatás.)

A mint a régi és változatos emlékeket felújító házban lépett szive sebeseben dobogott:

Mintha csak sejtette volna, hogy itt nagy lelki erőre lesz szüksége.

Mici kőnyes szemekkel fogadta Lacit.

Ott volt éppen Torontáli Miska agglegény úr is, ez az egyetlen emléke a régi jó időknek, ki hűségesen megmaradt Micike — udvarlójának.

Laci megjelenése után azonban, mintha csak előre ki volt volna csinálva, rögtön elhagyta a házat.

Most kezdetét vette a végső harc. Az anya is távozott a szobából.

Mici és Laci egyedül maradtak.

Egy pillanatig néma csend volt a szobában.

— Laci, — szakitá meg a csendet a leány, — mondja, miért kerüli a mi házunkat? Hát azt hiszi, hogy én sohasem szerettem önt?

— Azt kisasszony!

— No lássa, mennnyire téved. Szeretem önt ma is, lelkem egész hevével, szivem minden dobbanásával. Tehetek én róla, ha nem voltam képes mutatni, ha önnek ridegsége mindig visszatartotta szavamat. Laci, mondja csak, él-e benne még az irántam való szeretetnek csak egy szikrája is?

— Nem él, kisasszony!

— Tehát ön gyűlöl engem?

— Nem gyűlölöm, de sajnálom!

— Sajnál! Tehát ön sajnál engem és mást pedig szeret.

— Igen kisasszony.

— Szereti azt a leányt, a kit az egész város úgy ismer — —

— Mint egy nagy úrnak titkos szeretőjét, — szólott Sára mama, ki éppen e pillanatban lépett be.

— Ne többet, — szólott Laci erélylyel, — mert könnyen megbánhatják. Isten önökkel s figyelmeztetem, hogy az ártatlan leánynak becsületét kíméljék meg. Külömben lássák, mi fog következni.

Mintha villám sujtota volna őket, úgy állottak egymással szemben.

— Vége, vége mindennek, — szólót, Micike s alétlan hanyatlott a régi, kopott pamlagra.

Kevés szünet után lépett be Torontáli Miska úr.

— Na sikerült, — szólott kacsintva.

— Vége, vége mindennek, — fuldoklóit a leány.

— Csak tessenek nyugodtan lenni, — mondá ördögi mosolylyal az agglegény. — Itt nincs más mód, mint a leányt egyszerűen hírbe hozni. A kávéházban, a vendéglőben elég lesz két szó — egy kacsintás és készen leszünk.

Azzal vette kalapját és távozott.

(Vége következik.)