Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-18 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 A kocsányfertőzést nagyban előmozdítja a gerezdeken lehuzódó nedvesség, mely rendszerint pe- ranospora csirákat is hoz magával. A lefolyó viz azután az elágazásoknál meggyülemlik és csak pár óra múlva párolog el. Ez alatt pedig már az odajutott peranosporák kicsiráznak és befurakodnak a kocsányokba, innen az éredő bogyókba. A kocsányok utján a bogyókba jutott gombák felélik a bogyók tartalmát. A megürült bogyók zacskószerüen megráncosodnak, ólomszürkék lesznek, elszáradnak és lehullanak. Esős időben már a fürtökön szétesnek, elrothadnak. Egy másik alakja az éredő bogyók fertőzésének jégverés után áll elő, midőn a felsértett helyeken furakodik be a peranospora a bogyókba. Ez esetben a bogyók felületén is kitörnek fehér ágbo- gas szálai, melyek már gyümölcsöznek is: uj csírasejteket termelnek. A zöld hajtásokon mélyebb fekvésekben, nedves években ölt nagyobb arányokat kártétele. A pe- ranosporás hajtások barna foltokat kapnak, a gyengébb részek elszáradnak. A peranospora a fürtökön okozza a legérzékenyebb veszteséget, mert teljesen magsemmisitheli a termést. A levelek megbetegedése sem tekinthető azonban kisebb jelentőségűnek, mivel megfosztja a szőlőt fontos tápláló szerveitől. A leveleitől megfosztott tőkék pedig kevés, hig és zamat nélküli bort adnak. A hajtások peranosporája meg a venyigéket teszi tönkre, miáltal a jövő évi termésünket veszélyezteti. Mivel a peranosporát a szőlő leveleiből zöld részeiből már ki nem irthatjuk, csiráit kell elpusztítanunk, mielőtt még azok befurakodhatnának. A csirák megsemmisítésére különféle anyagok kipermetezését ajánlják szőlőinkre. Ez ideig azonban legjobbnak bizonyult és a legkevesebb költségbe is kerül, ha a rézgálic és oltott mész keverékének vizes oldatát használjuk. A rézgálic a peranosporára hatásos ölő méreg. Már igen hig oldata, Millardet szerint három millió rész higitásban is elöli a peranospora csiráit. A szőlő zöld részeit x/2—1%"0S oldatával szoktuk permetezni, azaz minden hl. vízben %, illetőleg 1 kg. rézgálicot oldunk fel. 2°/0-os oldatát a „vak“ permetezéshez használjuk, 'Hóidon a tőkéket rügyfaka- dás előtt permetezzük meg. Minthogy a rézgálic tisztán már igen hig oldatban is megmarja a szőlő leveleit, meszet adunk hozzá. A mész a rézgálic maró hatását elveszi azaz közönbösiti. A mésszel közönbösitett rézgálicos oldatot bordói lének nevezzük. A rézgálic vagy kékkő bármelyik kereskedésben, darabos alakban kapható. Ha azonban a kékkövet a kereskedő hosszabb ideig száraz helyen tartja súlyából vészit, mert vizének egy részét elpárologtatja és meglisztesedik. A lisztes rézgálic hatékonyabb lesz és valamivel kevesebb kell belőle mint a darabosból, de mivel tisztasága nehezebben ellenőrizhető, a darabos kékkövet szívesebben vásároljuk. (Vége következik.) Ismertessétek meg jó embereitekkel a „Magyar Földmivelő“-t! Tűzoltásunk ügye. Bár mily lelkes és szép volt a veszprémi tűzoltó ünnep, egészben véve szomorú tanulságot vonhatunk le belőle. Azt a szomorú bizonyságot, hogy nálunk a tűzoltás ügye csak pillanatnyi lelkesedést tud kiváltani. Az ország egész közvéleményét nem ragadja meg. Le kerül a napirendről, mint az olyan mindennapi, igazán kérész életű ügy, melynek az újságok hasábokat szentelnek. Egy-két napig. Aztán megint feledve van. Egészen addig, mig más hasonló esemény fel nem rázza a közvéleményt. Valóban úgy van a mi közönségünk magával a tűzoltás ügyével, mint a tűzzel. Ha vész nincs, rá sem gondolunk. Ha meg tudjuk, hogy messze van — nyugodtan pipázunk tovább. Pedig az ország minden részében veszedelmesen pusztított a veres kakas az elmúlt héten is. Rengeteg károkat okozott vagyonban és ember életben. Mintha csak a * tűzoltó ünnepségre szállott volna közénk. Pedig a tűzoltás ügye — a legkomolyabb, a legjelentősebb ügyeink közé kell hogy tartozzék. Ezt az ügyet országszerte, megyeszerie, város és községenként rendezni kell — okvetlenül. Most is jönnek a megdöbbentő hírek, hogy égő községeket a lakosság, a szomszéd faluk tétlenül, gyáván bámultak. Más felé pedig eszét veszti az egész község, sőt vidék. Pedig ha valamiről, úgy a tűzvészről lehet rámondani: — Mindnyájan leéghetünk ! A tűzoltás tehát a legteljesebb értelemben közügy. A mi magunk ügye. Tenni kell tehát már végre valahára valamit. Nekünk vannak eszméink e tekintetben. Ezek közül való az a gondolat, hogy a városoknak, a községeknek biztosítani kellene például halál és balesetekre az önkéntes tűzoltókat is. Egyáltalán rajta leszünk, hogy a tűzoltók kérdésével a télen lapunkban bőven és részletesebben foglalkozzunk. M—r. Vicinálison. Kulacsos Tamás (kopog az ablakon). Kérem szipen! Vasúti pénztáros: Mit akar már megint ? Kulcsos Tamás: áztosan lovakat is lehet ezen a vonaton szállítani ? Vasúti pénztáros: Még szamarakat is! Kulcsos Tamás: (visszaszól a feleségéhez). Látod anyjuk, mégis csak ez a mi vonatunk. Félreértés. U r: (a kocsishoz, a ki Szatmárra jött vásárra) Te Miska, itt van 20 krajcár és mikor Szatmárra mégy, vegyél egy v a k a r ó t. Kocsis: Igenis tekintetes ur. U r: (a haza érkező kocsishoz) Hát vettél vakarót 1 Kocsis: Igenis vettem. U r : Hát hol van *? Kocsis: Hát instálom mikor hazafele jöttem, nagyon éhes voltam és megettem! U r: Hát hogy ehetted te meg a lővakarót ?
