Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-06-18 / 24. szám

6 MAGYAR FÖLDMIVEL Ő ■ B háziasszony, bb Hangyák irtása. Az olyan elhanyagolt ker­tekben, ahol keveset ásnak, kapálnak tulajdonosaik, a hangyák igen kellemetlen módon elsokasodnak. Természetes irtásuk tehát abban rejlik, hogy a föl­det minél többször forgassuk, mert a hangya nem szereti, ha fészkében háborgatják és a háborgatott otthonból hamarosan kivándorol. Sűrűn beültetett virág- vagy zöldséges ágyakban és gyeppázsitokon azonban nem forgathatjuk fel minduntalan a talajt s azért itt az irtásnak más módját alkalmazzuk, amely abból áll, hogy egy virágcserepet a szájával lefelé ráboritunk a fészekre, kissé belemélyesztjük a talajba és körülötte némileg elkaparjuk a földet. Ekkor a talajt a cserép körül erősen és ismételten megöntözzük, hogy a viz a hangyák fészkébe beha­toljon, mire azok tojásaikkal együtt csakhamar a cserép alá menekülnek s onnan az egész fészket forró vízbe fojthatjuk. A házban elszaporodott han­gyától, ha azok a közelben, konyhában vagy élés­tárban egyéb alkalmas eledelre nem találnak, leg­könnyebben úgy szabadulhatunk, hogy csontot vagy csukorral meghintett szivacsot dobunk a fészek elé s ha arra a hangyák rámásznak, csontostól vagy szivacsostól forró vízbe dobjuk őket. Ha azonban a hangya a csontra vagy szivacsra nem megy, akkor fészkükbe terpetint, petróleumot vagy némi benzint öntünk és pedig annyiszor, ahányszor még a fészek körül élő hangyát látunk. De mert nem lehetünk felőle bizonyosak, hogy a folyadék mindig behatol-e a fészek zugaiba, azért ha látjuk, hogy a hangyák igy sem pusztulnak el vagy más fészekbe, olyan helyre, ahol már nem alkalmatlanok, át nem ván­dorolnak, helyesen cselekszünk, ha a fészekbe a lyukon vagy hasadékon át egy Jds kanálnyi forró zsírt öntünk, mely benn megszilárdul s a hangyák rajta áttörni nem tudnak, mert ha testük zsíros lesz, azonnal megfuladnak. Ha az igy megszorult hangyák uj lyukat törnek, azt is beöntjük. Árpa-pótkávé. 10 kiló árpát egy tized kiló rozspálinkában oldott szalmiákkal elkeverünk, aztán nagyon kevés szénsavas nátron hozzáadásával meg­pörkölünk. Mikor megpörköltük, még egy kis barna cukrot, tannintartalmu vörösbort és őrlött makkot adva hozzá, az egészet megőröljük. Huszárpecsenye. Szép hosszúkás szelet mar­hahúst zsírban megsütünk, a tálalás előtt egy negyed­órával kivesszük, a húsvágó deszkára teszünk egy kanál zsirt, két kanál morzsát, késhegynyi paprikát, sót, egy kevés vöröshagymát, a szelet húst rézsuton vékony darabokra vágjuk s minden szelet közé eb­ből a töltelékből teszünk, azután ismét visszatesszük egészben, zsírjával megöntözzük s a tálalásig sülni hagyjuk. Megjegyzem, hogy a felszeletelés úgy tör­ténjék, hogy az alján nem kell tökéletesen elvágni, csak tálalás előtt. Nagy igények. Hej ha én király lehetnék — sóhajtott föl a liba­pásztor. — Ugyan mit csinálnál ? — Akkor lóháton őrizném a libákat. Vizbefulás. Sok gyermek, embernek halálát okozza: a viz­befulás. Különösen jégvágások, fürdések, tutajozá­sok, hidkészitések stb. olyan alkalmak, melyek közt e szerencsétlenség bekövetkezhetik. A legtöbb helyen a nép abban a hídelemben van, hogy a vizbefultak tele vannak vízzel. Hát arra is gondolnak mindjárt, hogy a bennük levő vizet el kell távolítani; különben meg nem menthető a sze­rencsétlen. Fejtetőre állítják hát a vizbefultat, hasra fekte­tik és nyomkodják, dömöckölik, csakhogy a vizet kihozhasák a gyomrából és tüdőjéből! Hát atyám fiai ez tévesvélekedés! A vizbefultban sokszor egy csöpp vizet sem ta­lálunk. Mert vagy guttaütés következtében, különösen ha nagyon hideg a viz) vagy levegő hijján haltak el, fulladtak meg. Hiszen térdig érő vízbe is fulladtak már embe­rek. A viz csak később járja át az áldozatnak tüde­jét, gyomrát. A fő dolog tehát, hogy előidézzük a megfulladt- ban a lélegzést, hogy levegőt juttassunk a tüdejébe. Fektessük tehát a vizbefultat hátára és pedig úgy, hogy feje valamivel magasabban feküdjék. Mos­suk, tisztítsuk meg orrát szemeit, füleit, száját a sárpiszoktól, bontsuk fel minden ruháját. És ekkor veszi kezdetét tulajdonképpen a men­tés, mely abban áll, hogy két kezünkkel két másod­percenként lasacskán benyomjuk testét a melkas alatt, mint a hogy lélegzés alkalmával történik. Ily módon csakhamar mesterséges lélegzést idézünk elé a vizbefultban. Nagyon helyesen cselekszünk, ha a vizbefultnak mellét, hasát, ágyékát melegített ruhával takarjuk be; lábaira meleg rongyot még jobb ha melegített tég­lát teszünk; szive tájékát, altestét és karjait száraz meleg rongyokkal dörzsöljük. Ha e kísérlet után élet­jelt ád a beteg, adjunk neki egy kevés mályos vagy székfü teát vagy egy csepp ecettel vegyitett citrom­savat. Adja Isten, hogy e tanácsra soha se legyen szükség, de jó, ha készA vagyunk tudásunkkal és segítségünkkel. Beszélgetés egy kiszolgált katonával. — Katona uram, volt e háborúban ? — Akárhányszor födi. — Hát osztég ellenséget is látott? — Akárhányat! — Csatában is vót? — Akármennyiben! — Sebet is kapott? y — Akármennyit! — De kend is lőtt le eleget ? ' — Egyetlen egyet sem! — Vagy úgy vágta le ? — Egyetlen egyet sem! — Ugyan katona uram, hogy tudta megállni ? — Könnyen! — De hát mégis, hogyan ? — Mert én dobos voltam. KÖZEGÉSZSÉG.

Next

/
Thumbnails
Contents