Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-18 / 24. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELÓ Tövisek és virágok... Azt kezdik irogatni, hogy a magyar ember nem szeret dolgozni. Csoda, hogy azt nem írják, mert nem tud dolgozni. Pedig tud is. Akar is. Hogy tud — azt nem a pesti firkászok, se’ a liberálisok döntik el. Hanem azok, a kik ismerik a magyar munkást a mezőn, a buzakalászok közt izzó, tikkasztó fáradalmai közt. Hajnalhasadásától késő estig. Mikor még az első remegő sugár csak fényszálakat sző az ébredő természetben — egész öreg estig. Harangszóig, És nem reggel 6 órától, mikor a régi mondás szerint a sánta koldus is a hatodik határban van. A munkátlanságra, az amerikázásra nem a magyar munkás jött rá. Tanítják, tanították rá, éppen azok, kik ma másokra kiabálják, hogy mun- kátlanok. Azok tanították rá, a kik leleményes módon tudják kikeresni, felkeresni és — megtalálni a nagyobb erőt, munkát és verejtéket nem okozó pályákat. És mert itt boldogulnak, most aztán példának hozzák fel, hogy hát ime milyen szorgalmasak l A lelketlen élelmesség, a könyen élés, az uzsoráskodás és a munka, az igazi munka és tisztességes megélhetés közt óriási a különbség. Ezt a különbséget összetéveszteni — nagy szerencsétlensége a társadalomnak. A nemzetnek. * * * Hát iszen persze, hogy a magyar is munká- sabb, szorgalmasabb lehetne. És élelmesebbnek is kellene lennie. Csakhogy, mihelyt a magyar élel- meskedik. akkor már féltékenyek, irigyek reá éppen azok, a kik azt Írják, azt kiabálják, hogy a magyar tunya, gyáva. Nincs benne kereskedő szellem. Csat- tanós példa reá a szövetkezetek. A korcsmák, a vendéglősök. Mihelyst a magyar ember erre a térre megy, már antiszemita. Már kiveszi a falatot azon emberek szájából, a kik pedig könyedén játszanak milliókkal és milliókkal. Hát legyünk igazságosak. A magyar ember lelkében nem megölni kell az önbizalmai, hanem felébreszteni és nevelni. Az olyan jóslásokkal, hogy 30—50 év múlva csak minden 30—50-ik ház leszen keresztény, bizony hogy túllövünk a célon. Vagy igy, vagy úgy! De mindenkép túllövünk. Mert vagy teljes apáthiába, nem- bánomságba, (lesz a hogy lesz) kergetjük a népet; vagy felébred és rajta lesz, (ki tudja hogy és mikép lesz?) hogy ez meg ne történjék. És ez is baj lehetne. Hát éppen azért nagyon meg kell rágni a szót. Nem csak azt, a mit kimondunk. De azt is különösen, amit leírunk. * * * Az a kár, hogy a kik magyar népről, magyar faluról, magyar népiélekről írnak — sok-sok mindent ismerhetnek. Csak éppen a magyar falut, a magyar népleiket nem ismerik. így történik aztán, hogy színpadon, Írásokban, füzetekben, hírlapokban, könyvekben torzképeket adnak, bizony sokszor szándékosan a magyar nép leikéről, falusi életéből. Az árnyékot alapszínnek rajzolják. A fán nem látnak mást, csak sebet, férget és satnyulást. Nem a maga egészében ismerik a mi népünket. Hanem kiragadnak egy-egy bűnt, egy-egy gyengeséget és azt viszik a piacra. Mintha bizony más népnek nem lennének hibái, vgy gyengéi, sőt bűnei. Gyógyítsunk, ápoljunk, neveljünk. De ne ostorozzunk mindig, napról-napra. Ha kell, ha nem kell. Ott is, a hol dicsérnünk kell. Mert igazságtalanok és nagy károkat okozók leszünk. Mester. H GA8SDÁK VILÁGA. B E3 ESS £13 Védekezés a szőlő peranosporája ellen. Irta: Máté László kir. gazdasági szaktanár Szatmáron. A peranospora vagy szőlőragya hazánkban 1880-ban lépett fel először. Azóta majdnem minden évben pusztít és sokszor óriási károkat okoz. A pe- ranosporát apró gombák idézik elő, melyek a szőlő minden zöld részét megtámadják, bár először rendszerint a leveleken jelentkeznek . . Téli-csirái a lehullott, korhadó levelekben húzódnak meg. Tavasszal azután könnyen rákerülnek a bontakozó rügyekre, fakadó hajtásokra. A mint a szőlő levelein vagy zöld részein megtelepedett csirák nedvességhez jutnak, már egy har- matcseppben is, azonnal kicsiráznak; csiraszálakat növesztenek, melyek behatolnak a levelek belsejébe vagy a zöld részek szövetei közé. A levelek és a zöld részek szövetei között fejlődik ki a peranospora tulajdonképeni törzse. Itt találhatjuk meg a sejtek között húzódó színtelen szálait, melyek a leveleket kiszívják, elszáritják. A hol a gomba befurakodott, a levélen apró, sárgászöld szinü foltok keletkeznek. A foltocskák napnak fordítva áttetszőek, mintha beivódott olaj- cseppektől keletkeztek volna. Később a sárga foltok megnövekednek, vörös-barna szint öltenek, a levél kijukad, majd végül elszárad. A peranosporás levelet könnyen felismerhetjük még azon fehér gyepecskéről is, melyek a levél fonákján jelentkeznek. Ezen fehér foltocskák a pe- ranosporának szabadba nyúló, ágbogas szálaiból állanak, melyeken szaporodó szerveit: apró nyáricsiráit termeli. A nyári csirák mert igen nagy számban keletkeznek és oly aprók, hogy már a legkisebb szellővel utrakelnek, ellepik a szőlő minden részét. Jut belőlük a levelekre, a hajtásokra, a bogyókra, a ko- csányokra. Ezután ha az idő esőre fordul, jelentkezik is a peranospora levélen, fürtön, hajtáson egyaránt. A fürtökön felléphet virágzás előtt, virágzáskor, a kötődött zöld bogyókon, de még az érendő bogyókon is. Különösen fogékonyak lesznek a fürtök a be- 'I tegségre, ha virágzás idején nedves borongós az idő. Kártétele a zsenge fürtökön hasonlít az elru- gáshoz, mert a peranosporás fürt gyümölcsöt nem kőt. Közelebbi vizsgálatra azonban itt is megtaláljuk jellegzetes fehér szálait, melyek a kis fürtöcskéket sokszor annyira ellepik, hogy egész fehérek lesznek a peranosporától. Kitörnek a peranospora fehér szálai a kötődött bogyókon is, ha még azok zöldek. Midőn már a bogyók érni kezdenek, héjuk szívós lesz és ellentállanak a peranosporának. Ebben találjuk magyarázatát, hogy az éredő bogyókon fehér kivirágzása ritkább jelenség. Ilyenkor sem mentek azonban a fertőzéstől, mert a fürt tengelyén, elágazásain és a bogyókat hordozó kocsányokon keresztül fertőződhetnek.
