Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-18 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ ■ ■ VASÁRNAP. SH A rózsa eredete. A rózsaágat egyszer bárányka rágicsálta, Csak kedvtöltésre tette, megsérteni nem kívánta. A rózsaág ezért a báránytól büntetéskép, Kis gyapjucskát lecsípett, maradt neki elég még. A kis gyapjút az ág most erősen tartogatta, És jött a csalogány és fészkét rakni óhajtá. Szólt: Add nekem a gyapjút és kis fészkem, ha kész lett, Majd eljövök s hálából dalolgatok te néked. Megkapta, elvivé és amint eljött, dalára Örömtől és gyönyörtől rózsa termett az ágra. Rückert után: Csicsáky Imre. Az ezüst menyegző. Réges-régen, amikor az első házaspár a »holta- miglant« és »holtodiglant« esküdte, mikor két szerető szív először igy beszélt: — Téged, csak téged és egyedül... — És mindig. És örökösen és hűségesen ... leszáll a magas égből a Hűség angyala. És hozott az égből két virággyürüt. A virággyürük olyanok valának, mint — a kör, mint a karika. Folytonos, megszakítás nélkül valók. Emberi elgondolás szerint — végtelen. És a házaspár őrizte ezt a virággyürüt. Nagyon őrizte. Huszonöt esztendőn át, száz esztendőnek negyedrészében őrizte. Mikoron pedig elérkeznék a negyed század esztendő az ő örömmel is, búval is vegyes házaséletükben . . . ime a legeslegelső percben szinte döbbenettel veszik észre, hogy a virágfüzér gyűrű elhervadt. Már-már szomorúság, a múlandóságnak öröm- telen búja borul leikükre, mikor egyszerre csak két angyal jelenik meg álmukban. Az egyikre ráismernek. A »Hűség« angyala volt. Az a régi, kedves angyal, a ki nekik negyedszázadnak előtte a virágfüzér gyűrűt hozta. Szinte átakarják ölelni. Mert érzik vala, hogy megifjudnak e percben. De szemükben mégis könnyekkel, szivükben szomorúsággal mégis elébb igy panaszkodnak neki: — Oh, Hűség angyala, nézd a virágkoszom gyűrű elhervadt. Ifjúságunk, ez a gyönyörű kor is eltűnt, elszállt. Hajunk fehérré lett, mint az ezüst... — Lássátok, szólott a Hűség angyala mosolyogva. ügy látszik, mintha a virágfüzéres gyűrű, amellyel sziveteket a szereietben összekötöttem, el- t hervadt volna. Pedig nem. Csak a szeretet tüzében ezüstté, drága, nemes ezüstté változott. Nézzétek! Elhoztam tehát nektek az ezüst menyegző szép, virágát, a hűségnek, a kitartó szeretetnek és türelemnek rózsaszálait, amely tövisek közt, tehát szenvedések kohójában tette ezüstössé a ti fejeteket. De szivetekben virul a boldog emlékezet öröme, az áldások gyümölcse és a munka jutalma. És ekkor rámutat a Hűség angyala az Emlékezet angyalára, a ki vele szállt-lebbent az égből le. És az Emlékezet angyala beszélni kezd. Beszéde úgy hangzik, mint az ezüst csengése . . . tisztán kedvesen . . . — Menjetek újra el az Isten oltárához. Tartsatok ezüst menyegzőt. És mondjátok megint és újra: — Téged, egyedül és örökre! — Mindig ... — Hűséggel, örök szeretettel. És vegyétek kezetekbe az emlékezet szép virágát... az majd beszél, regél nektek ifjúságról, szépségről, jóságról, örömről, búsongásról, viharról és szép napokról, megbocsátásról és türelemről, múltról, jelenről és jövendőről, Szólott az angyal, az Emlékezet angyala. És kézen fogta a Hűség angyalát. És mikor szállnaklebegnek ének hallatszik. Szépen csengő ének, mint az ezüst csengése. És visszhangzik, mint a visszhang, amely huszonötszőr szórja vissza a búgó hangokat. * * * A házaspár pedig odaborul Isten szent oltárához. ügy, mint egykor .. . huszonöt esztendőnek előtte. És hangzik a szó. Messze szépen, mint száll az ének a nemes ércen. És hallják gyermekeik, a kik körültérdelik — veszik. Szemük tele fényes, ezüst könnyel. Lelkűk nemes, tiszta reménységgel. * * * És gyűlnek a tűzhelyre sokan. Jó emberek. Ifjak Leányok szép virágfüzérbe’ egybe. Mikor pedig Isten szolgája ezüst serleggel kezében újra áldást kér, könyörög — az ezüst menyegzős pár és mindannyiak lelke előtt, mintha egy harmadik angyal lebegne-fénylene. A Reménység angyala. És ennek az angyalnak feje fehér, mint a leesett hó. Kezében aranysárgára érlelt arany kalászt tart. Szemében pedig — a reménység tüze ég, mint a gyémánt, mely villan-csillan — a titkos jövendőbe, arany és gyémánt menyegzőbe. Mester. Mennyit szerzett Kolombus Amerika fölfedezésével? Amikor Peary legutóbbi északsarki utazásáról visszatért és a világot meglepte azzal a büszke kijelentéssel, hogy fölfedezte az északi sarkot, nemcsak hirt és dicsőséget aratott, hanem sok pénzt is. Naplójánák és útleírásának közléséért Angliában és Amerikában óriás összeget fizettek. Sven Hédin is, amikor visszatért legutóbbi ázsiai expediciójáról, valósággal tenorista-tiszteletdijat szedett fölolvasásáért. Shackleton hadnagy pedig, aki délsarki expedíciójára egész vagyonát elköltötte, fölolvasásaival és följegyzéseinek a kiadásaival költségeinek legnagyobb részét már visszaszerezte és minden valószínűség szerint szintén nyerni fog az üzleten. A modern fölfedezők tehát, ha válalkozásuk sikerrel jár, mindig számíthatnak rá, hogy áldozatkészségükért, fáradságukért és nélkülözésükért a világ busásan kárpótolja őket. Nem igy volt az régente Egy francia folyóirat Kolombus-ról megállapítja, hogy az egész nagy világrész fölfedezéséért, amelyen ma sok száz millió ember lakik, a nagy földfedező körülbelül száz korona hónapi járadékot kapott. Két hajónak a kapitányai évi 720 korona fizetéssel voltak szerződtetve, matrózai pedig 10 korona gázsit kaptak hónaponta. Az egész expedíció fölszerelése nem egészen 12.000 koronába került, az útra elvitt élelmiszerekre pedig körülbelül 2500 koronát költöttek. Kolombus első útja hét hónapnál tovább tartott, 1492 augusztus 3-án indult el és 1493 március 4-én érkezett vissza. Ekkor megtérítenék összes kiadását, amelyet előbb sajátjából fedezett. Számlájának végösszege 17.600 koronát tett ki.
