Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-18 / 24. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A gyermekek és a tisztességtudás. Nem régen egy községbe vezetett ügyes-bajos dolgom. A mint az utca hosszában haladok, két szép, egészséges fiúcska közeledik felém. Mikor már majdnem közvetlen közelembe értek, levették kalapjukat és illedelmesen köszöntek. Igazán jólesett lelkemnek ez a tisztesség-tudás. Lám-lám, gondoltam, a földmives házban is lehet a gyermekeket tisztesség-tudásra nevelni. Azok a gyermekek engem sohasem láttak, azt sem tudták ki vagyok, de mert észre vették, hogy idegen úri ember van a faluban, megtisztelték és köszöntötték az idegent. Az nap még többször volt alkalmam tapasztalni, hogy ennek a községnek gyermekei igazán jól ismerik, hogy mi a tisztesség. Hát tudom én azt nagyon jól, hogy erre a dologra a kurátor uram, meg az urambátyám is azt fogja mondani. — A jó iskolának köszönhetjük. Mert a hol jó az iskola, ott a gyermekek is tudják, mi a tisztesség. Megengedem. Tudom nagyon jól, hogy a községekben, a szegény, egyszerű emberek gyermekeivel is csudát mivelhet a jó tanító. De azt is kimerem ám mondani, hogy ha a szülők ezen fáradságos, nehéz munkában nem segítik a tanító urat, hát csinálhat a tanító uram akár mit is, munkája bizony kárba vész. No megadta neki, fogják mondani. Hát a szülők csak nem járhatnak az iskolába, hogy a tanító urnák segítsenek. Nem is kell ám az iskolába menni, hogy segíthessünk a tanító urnák. Otthon, a szülei házban kell segítségére lenni. ügy van! A szülők a gyermekek első tanítói. A szülőknek kell először a tisztességre szoktatni a gyermekeket. A mint a gyermek nőni, fejlődni kezd, követeljék meg a szülők, hogy apja, anyja iránt tisztelettel viseltessék. A gyermek mikor felébred köszöntse a jó Istent, köszöntse apja-urát és édes anyját. így tegyen, mikor nyugodni tér. Sőt arra is szoktassuk, hogy a cselédek iránt is tisztességtudók legyenek. Ha a gyermek ezt otthon korán megszokja: akkor a tanító urnák is keze alá dolgoztunk. Mert az iskolában könnyebben lehet bánni az ilyen gyermekekkel. De a szülők kötelessége ez irányban nem végződik ám, mikor a gyermek már iskolába jár . . . Sose engedjük, hogy a gyermek otthon papjáról, tanitójáról vagy bár kiről is rosszat, nem illőt beszéljen. Mert ha a szülők elhallgatják, úgy egyszer csak a szülőkre is sor következhetik. De a mondó vagyok, hogy itt is, mint mindenütt a világon, sokat, sőt legtöbbet tehet megint csak a példa. Tisztességtudó szülőknek lesznek tisztességtudó gyermekei. A szülők mindig tisztelettel beszéljenek a fellebbvalókról a gyermekek előtt. Ha a gyermek látja, hogy édes apja-ura megadja a tisztesség módját az elöljáróságnak, az uraságnak, egyszóval annak, a kinek tisztesség dukál: hasonló módon fog cselekedni az életben ő is. Mily szomorú dolog az, mikor a családban folytonosan bántalmazzák azokat, kik állásuknál tapasztalataiknál, koruknál fogva tiszteletre méltók. A gyermekek vérszemet kapnak, megszokják a durva viselkedést, aztán mikor felnőnek, olyanok lesznek mint a rideg tél, melynek nincs melegsége, nincs virága, csak dermedtsége. Eszembe jut ez alkalommal egy megható kis történet. A falusi fiuk egy szegény öreg embert mindig gúnyoltak. Szegény öreg csak tűrte . . . tűrte, mig végre aztán panaszt emelt a fiuk szüleinél. Egy apának éppen kapóra jött az eset. Mert neve napja volt, fia jókor reggel előrukkolt, hogy édes apja-urát felköszöntse. — Az Isten éltesse — mondotta a fiú, hogy apám-uram soká-soká éljen. Az apa nagy szomorúan igy válaszolt. — Ha te édes fiam, késő öregségemben úgy fogsz viselkedni irántam oly tiszteletlen leszesz, mint az iránt az öreg bácsi iránt, a kit naponkint csúfoltok . . . akkor jobb, ha az Isten magához szólít. Az apa szavai megrendítették a fiút. És többé nem viselkedett tiszteletlenül az öregek iránt. íme atyámfiai, ilyen az a segítség, a mit mi a gyermekek nevelésénél, tisztességtudásra való szoktatásánál a tanító urakat segíthetjük. B. G. Az eső számokban. Mennyi víz esik le a föld felszínére eső alakjában? Ez a kérdés közönségesnek látszik, de a felelet meglehetősen meglephet mindenkit. Másodpercenkint átlag 15 millió tonna esővíz jut a földre, ami óránkint 53,000 millió, naponkint 1.271,000 millió tonna vizet jelent s éven- kint az egész föld felszínére eső viz 464 billió tonnát tesz ki. Egyenletesen elosztva ezt a mennyiséget, a csapadék 91 centiméter magasságban lepné el a földet Természetesen a csapadék nem egyforma minden vidéken s eloszlásában rendkívül nagy eltérések vannak. Akad olyan hely, ahol egész évben nincs eső, mig másutt az évi csapadék több méternyi magasságot is elér. Az esőben legszegényebb hely a Lüderitz-öböl, ahol évenkint alig 4 cm.-nyit tesz ki a csapadék, mig a Kamerun vidékén a legtöbb eső esik. Debundjában 10.15 méter, Bibundiában 10.7 méter az évi csapadék! Sőt Ázsiában még nagyobb esőkben bővelkedő hely is van, mint például Cserrapundsi, a Khasia-hegy tövében, ahol évenkint 11.63 méter magas eső esik s huszonöt évvel ezelőtt egyszer 23 métert is kitett az évi csapadék. Ezek a csapadékokban rendkívül gazdag meredek esésű hegylánc oldalában fekszenek, ahol a tenger felől fújó szelek minden felhőt odahajtanak, de a magas hegyek miatt tovább nem visznek. Európában nincsenek sehol ilyen abnormis csapadékkal megáldott helyek. Az eddig megmért legnagyobb csapadék az angol nyugati partokon fekvő Cumberland-megyében volt, ahol egy évben öt métert ért el a csapadék magassága. * * Idegen: Fiu-e, vagy leány testvéred Erzsók ? Erzsi: Még nem adtunk neki nevet! * — Mikor jobb adni, mint kapni? — Verekedés közben.
