Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-11 / 23. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Magyar tűzoltók. — A magyar tűzoltó-szövetség jubileuma. — A magyar tűzoltók szövetsége fenállásuk 25. esztendejének jubileumát ünnepelték az elmúlt vasárnap — Veszprémben. A tűzoltó intézmény egyike s talán legföbbike azon intézményeknek, melyek nyomába áldás, közvédelem és a felebaráti szeretetnek leghatalmasabb, legkimagaslóbb erénye fakad. Jól mondta Veszprém püspöke, hogy ő a tűzoltók mindegyikében egy-egg valóságos hőst lát. Mert bizony bátorság, elszántság és nagy emberszeretet kell ahhoz, hogy valaki saját élete kockáztatásával, sokszor családjának feláldozásával védelmezze meg embertársának életét és vagyonát. Ez a bátorság, elszántság, emberszeretet minden időben jellemezte a magyar embert .Nem csoda, ha a mgyar tűzoltóság nem csak itthon, de a külföldön is diadalokat, csodákat arat. A tűzoltó intézmény fejlesztése körül nagy érdeme van a magyaroktól annyira szeretett, Istenben boldogult József főhercegnek. Apja fia a mi József kir. főhercegünk is, a ki e jubileum alkalmával is nagy érdeklődésének és lelkesedésének adott kifejezést. Királyunk ő felsége is -nagy elismeréssel van ez intézmény iránt, a mit azzal is bebizonyítani akart, hogy tűzoltó érdemrendet alapított a jubileum emlékére. Az ország minden részéről siettek tűzoltóink a Veszprémi jubiláris ünnepségre, a mely nagy lelkesedés és eszmék cserélése közt folyt le. Azt hisszük, hogy ez az összejövetel is . . . nagyban hozzájárul a magyar tűzoltó intézmény fejlesztéséhez. Mi másfél évtized óta folytonosan és különös kiemeléssel voltunk rajta és most is rajta vagyunk, hogy a magyar tűzoltó intézmény ne csak gyökeret verjen községeinkben, de virágozzék és áldásosán működjék. Egész cikksorozatokat irtunk a falusi tűzoltás érdekében és nem mulasztottunk el egyetlen alkalmat se, hogy népünket e legáldásosabb intézménynek a szociális intézmények közt — teljesen megnyerhessük. Most is mondjuk azonban, a mit mindig mondtunk : — A tűzoltóság nem parádé, nem parádés ruha és hivalgás. Munka. A munkák legszebbike. Hősiesség, bátorság. Az emberszeretet legmagasabb erénye. Hátha még szeretné. Egy vidéki vasútállomás pályaudvarán történt. Hosz- szabb ideig kellett a vonatra várakozni. Egyszerre csak bejön egy jóképű, csizmás, mentés atyafi, asztalhoz ül és egy pohár sört rendel. A sört egy hajtásra kiissza, aztán újat rendel. Félóra múlva már a kilencedik fordulónál tart. Mikor megrendeli a tizediket, a pincér nem tudja megállani, hogy nemodja: — Enye, de jól tud uraságod inni ! A magyar ember ránéz a pincérre, s aztán megvetően mondja: — Hátha még szeretném ! ■ GAZDÁK TILiGA. B E3 BBSS US A jégcsapás. A jégverések által látogatott tájak közt hazánk, sajnos, európaszerte az első sorban áll. Ez érthető is, miután hegy- és vízrajzi alakulatok és a kiima egyaránt mindenkép kedvezni látszanak a jégfelhők gyakori képződésének. Legalább biztosítási társulataink évente kifizetett kárbecsösszegei tanúskodnak arról, hogy a jégcsapás veszedelme a napirendről hazánkban soha le nem kerül. Az idei esztendő is bőséges jégpusztitást okozott már az ország nem egy tájékán. Habár junius és julius hónapok zúdítják a jégverés túlnyomó részét a növényzetre. Azért végzetes jégveszedelmek pusztítottak hazánkszerte az áprilistól októberig terjedő valamennyi többi hónapban is. A jégverést közvetlenül előidéző tünetek keletkezésének okait a meteorologia mai napig sem tisztázhatta teljesen. A jégfelhők külseje sem egyforma. Egyik-másik haragos sötétszürke, de akad közöttük vörhenyes színezetű is. Mégis jellemző tünetként megállapítható, hogy a jégfelhők szegély- zete szembeötlően szaggatott; csipkézett, a csipkézett részekkel aztán rendszerint lazán összefüggő esőfelhők állnak egybeköttetésben. Minél magasabban és forróbban tűz le a nap nyár derekán az ég zenitjéről, annál veszedelmesebb jelleget ölt a közben lezuhanó jégzápor. így legvégzetesebb pusztításokat okozhat az 1—3 órák között déltájban aláomló jégzáporok veszedelme. Ebben az időpontban rendkívül intenzív a jegecek képződése. Csodálatos sajnossággal, legtöbb jégcsapásunk a déli órák derekán zudul a termésre, mig a reggel ^s az alkony óráiban csak elvétve éjente pedig alig tapasztalhatunk jégverést. A növényzeten a jégverés által okozott szürkés-fekete foltok alakja nem egyforma. A lekoppanó jég alakja sem lévén egyforma, igy a jég sulyereje is különböző, tehát az ütés és a sebzés ereje sem lehet egyenletes. A jégverés okozta növényfoltok szegélye is egyenlőtlen s az a zöld, úgynevezett, klorofill-tartalmú növényrészeken különböző árnyalatú és nagyságú foltokat mutat. Minél fiatalabb és gyengébb a növényzet, annál határozottabb körvonalakat ád azon a jégverés által előidézett koppanás. Az érésnek induló növényben a klorofill üde, zöld színe fokozatosan halványodik, fakul; ebben az időpontban a növényzet szürkés-fakó normális színezete mellett a jégkár által okozott szürkés-fakó foltokat is nehezebb tüzetesen megállapítani akkor, ha a jégverés nem volt éppen olyan erejű, amely a növényzet között törött, zúzott, roncsolt is egyben. Ez esetben a gyakorlatlan laikus szem is tisztába jöhet a kárbecslés szomorú végeredményével. A még zöld növényzetnél a jégverés ereje megakasztja, sőt megsemmisíti az élő, zöld sejtekben a rendes nedvkeringést; a megakasztás helyén keletkező fakó foltocskák tanúskodnak arról, hogy a rendes nedvkeringés a növényben nincs helyén,
