Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-11 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ O Okkal-móddal sokaa segíthetni, Nem kell fejed mindjárt falba verni; Ha segíthetsz, ne busuly, láss hozzá, Ha pedig nem, remélj s megnyugodjál. ■ ■ vasárnap, b a aa ess bb Magyar ember arany A B G-je. A Adjon Isten jó napot magyar nép, Ráadásul kezem is fogadd még; Szorítsátok meg egyenként sorban, És halljátok meg, a mi egy két szóm van. B Barátságtok hét országra szóló, De ami sok, az soha sem volt jó; Higyjetek, de kötve, a komának, Ami sok a jóból is megárthat. C Célunk kettő, mennyei és földi; Aki helyét hűséggel betölti, Dolgozik és a jó Istent híja, Boldogság lesz itt is, ott is dija. D Dinom-dánom régi jó szokás, Hogy oda ülünk néha a pohárhoz; S miért nem ülnénk, van nekünk miért inni, Ki busult a földön annyit, mint mi? De aki a részegségre termett, Ne üljön a magyar ember mellett. F Ellenségtek ha igazat mondott; Harag helyett vele kezet fogtok. F Fogadásod szent legyen előtted; S meg ne nyugodj, mig be nem töltötted; Ne mondják, hogy magyar fogadja, Hej! de bezzeg eb aki megtartja. G Gazdálkodjál, mert több nap, mint kolbász, Prédaságból elpusztult már sok ház. M Hited, Hazád! köszönj e két névnek, Ellenségük legyen ellenséged; Fiad rájok legelőbb tanítsd meg S ha kell, értök véred sem kíméld meg. I Iskolába küld fiad és lányod, Ne tedd többre ludad vagy bárányod, Ezekből csak úgy is juh meg lúd lesz, S a zsidó majd fiaidon túltesz. J Jogaiból gyáva aki enged, De a másét szint-akép tiszteljed. K Káromkodás olyan réges régen, Nehéz átok a jó magyar népen, Ha még soká Isten ellen vátünk, Elfogy elfogy gazdaságunk vérünk. Jj Liliom a kert legszebb virága; De még szebb a leány ártatlansága. M Mond ki, amit szived lelked érez, Ez illő az igaz magyar néphez: Lépes mézzel ha édesgetnének, A feketét még se mond fehérnek; Mondd ki hited, el ne add cserébe, Mindjárt hogy ha meghalnál is érte. JV Nemességed ha apádtól kaptad, Nem irigylem, megtarthatod magadnak; Ki érdemét, mint a tenger gyöngyét maga termi Az a nemes ember. P Pénz a világnak szekérkenője, Nem is árt ha jócskán van belőle, De ha azt a becsületért adják, Tedd elejbe a koldus-tarisznyát. It Részvevő légy felebarátodhoz, Mit tudod a holnapi nap mit hoz: Ha magyart a magyar nem segíti, Nem nyújt neki vigasztalást senki. 8 Sok a beszéd s a lárma minálunk, S ha tenni kell a kuszkóba állunk; Majd zörög az asszony meg a rokka, A férfi a dolog végét fogja. 8» Szegény, aki rongyosan jár s éhes S izzadni jár mások ekéjéhez; De szegényebb az, aki a kincsben, Csak úgy fürdik, de nyugalma nincsen. T Türelem a magyar tudománya Sok ezer baj tanította rája; Tűrni tanulj s légy jó reménységben, Éjjel után hajnal kel az égen. V Utánozd, ki jóra tanít té^ged ; Ne nézd azt: horvát-e vagy német. V Visszavonás nemzetünk nagy átka, Ne szakaszsza gyűlöletre, pártra, Tartsunk össze, ha mind egyetértünk, Úgyis lesz még elég ellenségünk. Z Zavarosban könnyű a halászat, A bitangok zavarban halásznak, Neki visznek szájukkal a vésznek S szemeikkel a haszonra néznek. Zs Zsidó korcsmák országunk széliében, Három verdung az icéjük éppen; Viz a boruk, méreg pálinkájuk, Egészséged s vagyonod az áruk: Aratáskor elviszik a búzád, Fiaidról a ruhát lehúzzák. Isten tudja, hogy hány bününk van még, Ő mentsen meg tőlük jó magyar nép. Közli: J. F. népbarát. Amerikai diákeskü. A Newyork American szerint az Egyesült-Álamokban a diákoknak legutóbb le kellet tenniök a kővetkező esküt: »Esküszöm, hogy szándékosan nem pusztítok el sem fát, sem virágot. Unnepiesen megfogadom, hogy nem fogok sem a villamos kocsi, sem bármi más közhelyiség padlójára köpni. Esküvel Ígérem, hogy nem okozok kárt épületekben és kerti sövényekben. Nem szemetelek áz utcán és a nyilvános helyeken. Udvarias leszek minden emberrel szemben. Védeni fogom az állatokat. Becsülni fogom a más tulajdonát, úgy mint a magamét. Fogadom azonkívül, hogy hű és hasznos polgára leszek az államnak.« Ezt az esküt jó volna letétetni a mi diákságunkkal is, sőt némileg bővíteni is lehetne az eskümintán.