Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-11 / 23. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1811 junius 11. 23-ik szám. \! 1:, Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-titca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 Ne gyed évre...................1 » A mi nálunk hihetetlen, de nem lehetetlen. m. Mikor a Csanádiak terve, hogy t. i. minden községben közkórházat akarnak állítani — a nyilvánosság elé jutott: egyik fővárosi újság körülbelül igy irt: — Szalma láng. Ismerjük mi az ilyen nagy öblü terveket. Fellángolás — és örök időkre való kialvás. Kár igy Írni. Mert ha mást nem látunk ebben a szép és nem is kivihetetlen eszmében: látunk igenis a nagy alvás után való felébredést. Látunk energiát, akarást. És látunk egy eszmét útra indulni. És meg vagyunk győződve, hogy útjában sok embert, községet, megyét, sőt talán magát a kormányzatot is — gondolkozásra lógja bírni. És ez nálunk sok. Több annál, a mi volt. A mi még most is van ezer és száz községben. Mert, miről van szó? A modern embernek itt nálunk is van egy hibája, talán mániája, bizony hóbortnak is beválik. Mindenben nagyot, pompásat, modernt, kiválót, óriást, drágát, fényeset, kápráztatót akar. A kezdetet nem ismeri. A fokozattól borzad. A fejlődés törvényét keresztül akarja ugrani. Egyszerre mindent. Pompát, tündöklőt, nagyarányút — fényeset. Itt vagyunk mi az országházától keresztül minden intézményeinkkel. A lukszus politika vezet intézményeink megalkotásában. Azért vagyunk nyakig az adósságunkban. Hát, mikor a Csanádiak eszméjéről, a falusi kórházakról beszélünk: nem értünk mi palotákat, világvárosi klinikákat. Bizony kifejezhetlen, boldog érzést kelt bennünk annak gondolata is, ha a faluban épülne egy egyszerű ház, a hol néhány, több kevesebb ágy van elhelyezve. A hol a fényt a tisztaság, a lukszust a jó, egészséges levegő teszi. A hol a hirtelen betegségbe eső emberek fedelet, ágyat és a mi fő gondos ápolást nyerhetnének. Oh, a ki a mi falvaink nyomorúságait ismeri, a ki — intelligens, vezető emberek is tudják, hogy katasztrófa esetén egy ilyen ház, egy tiszta ágy, gondos, ápoló kezek mit érnek, azok szeretettel, sőt áldozatkészséggel, fáradozással fognak hozzá ez eszme megtestesítéséhez. Nem kell a jó levegőhöz — palota. Nem kell a beteg tiszta ágyához lukszus. Nem kell egyetemi professzor a jó ápoláshoz. A józan okos ész, az emberbaráti érzések, az altruizmus, a prevenció (megelőzés) mind ... mind felérnek sokszor a nagy tudománnyal. ’Iszen a mi betegünk nagy százalékát nem az orvos, nem az orvosság menti meg, hanem az idejében foganatosított és folyton éber, jó, gondos, betegápolás. Hát olyan lehetetlen dolognak tartanók azt, hogy minden község számára épüljön valami egyszerű ház, melybe néhány tiszta betegágyat helyezzünk el. Olyan nagy dolog az, hogy abban adjunk lakást és esetleg szerény ellátást pl. gyermektelen házaspárnak, kik a kórház gondnokságát elvállalják?
