Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-04 / 22. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELÖ B OLVASÓKÖR. B Késő bánat. Elbeszélés. — Irta: Bodnár Gáspár. — (Folytatás.) Csakhamar előkerülnek: Szerelemhegyi Tivadar, Dalfi Endre, Csató Géza — és a többi, X város fiatalságának virágai. Oh, mily szép is az a mai fiatalság! Mily csínnal, ízléssel öltözködnek, mennyi eleganciával hajlongnak, mily finomsággal csókolnak kezet! Oh arany fiatalság, be szép is vagy te a mai időben. Az estély indulóban. Éppen az asztalhoz kezdenek ülni, mikor Laci is belép. Szerény megjelenése, egyszerű csinos ruházata, magas, szép testtartása bizonyos figyelmet ébresztett a társaságban, bár nem mindenütt egyformán. Szerelemhegyi Tivadar ur kitűnő alkalmatosságnak találta a mesterlegény jelenlétét arra, hogy szellemsége és élcelő képességének már egyszer valahára hasznát vehesse. ügy van az az életben. Mentői üresebb fejű valaki, annál inkább igyekszik olyan társaságot keresni, hol a vezérszerepet viheti. Szerelemhegyi ur megkezdette szellemes ötleteinek bő áradatát kiönteni. — László ur — kiált az asztalfőről Szerelemhegyi ur, — tudja-e, hogy nemsokára egy olyan gépet találnak ki, hogy a csikót beleteszik s pár perc múlva mint a legpompásabb parádés ló ugrik ki hámostól és kantárostól egyetemben. Laci kissé elkomorult, de pár perc múlva visszanyerte bátorságát s imigyen vágta vissza a szellemes ihletet: — Az nagyon szép uram. De hallotta e, hogy egy másik gép is készülőben van. Olyan gép lesz ez, hogy abba a diurnisták, ha belefeküsznek, néhány év múlva mint miniszteri tanácsosok kerülnek ki. A társaság majd megpukkant nevettében. Töt- tössy végrehajtó ur nyomban két tele pohár bort küldött le torkán az ötltees szerencsés volta miatt s nem átallotta kijelenteni, hogy ő rögvest megho- zattja azt a gépet, ha mindjárt vagyonába kerül is. Micike elkomolyodott . . . Nem szerette a tréfát; félt, hogy ennek nagyon komoly oldala lehet. Szerelemhegyi úr is elhallgatott, de feltette hogy ezért megbosszulja magát a mesterlegényen. Vacsora végeztével tánc következett. Micike csak úgy repült Szerelemhegyi karjai voltak az ő szárnyai. Laci egy ablaknál állott és hosszasan elmerengett. — Nézze csak, hogy olvadozik a legény úr — suttogott Szerelemhegyi. — Szegény fiú, — válaszolt Mici. — Mici kisasszony, — folytatá Serelemhegyi, — én féltékeny kezdek lenni. Micike nevetett, hogy szemeiben ragyogtak a jó kedv kőnycsepjei. — Hát előzze meg, — vetette oda könnyedén a leány. — Tudja, hogy a papa Lacinak a pártján van? — Esküszöm, hogy enyém lesz. így szólott erőltetett érzéssel Szerelemhegyi s forrón szivéhez szoritá a leány kezeit. Mici néma maradt és hitt. Lehetetlenség, hogy az érzelmek ekkora melegsége, az eskü szavai őt valaha cserben hagyják. Mig ezek történtek Laci is táncra perdült. Meg kell adni, hogy szépen és csinosan táncolt. Mily kedves jelenség az, mikor az egyszerű legény szépen és illedelmesen tud táncolni. Az illem és tisztesség határai közt maradva, egész megjelenésével elárulja, hogy a munkás ruhája alatt is nemesen érző szív dobog. Az ő táncosnője Bari Irma volt, egy szerény, de kedves iparosleány. Nagy külömbség van e két leány között. Irmának szülei, ha nem is szegények, de nincsenek olyan jó módban, mint a Micikéje. Irma korán megismerte az élet bajait s talán több keserűség jutott ez ideig számára osztályrészül, mint öröm és vigalom. De azért ő megelégedett volt. Vágyai nem terjedtek tovább annál a kis körnél, hol élete napjai munkában folytak; ez a szerénység, a szívnek e megbecsülhetlen nyugodalma egész valóján elomlóit. Laci csak most ismerte meg e leányt igazán. S midőn ismerni kezdette, önkénytelenül az összehasonlítás ébredt fel lelkében. Milyen más is ez a leány! Menyire hozzá illő, mennyire betölti vágyait. (Folytatjuk.) sas A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, sm a 0 a Kath. Polgár. Bizony nem tudok arról számot adni, hogy ki mondotta. De bizonyos, hogy sokszor olvastam, hallottam pl. ilyen formában: »Ha Pál apostol korában volt volna újságírás, ő még a szerény sátorfa-csinálás jövedelmét is a sajtóra áldozta volna«. (Heti Szemle 1906. ápr. 4. 14. sz. »Súlyos igazságok« ) Azt hiszem azonban, hogy Pro- hászka szelleme csillog benne. Pázmány Péter Kalauza valóságos zsurnalisztikája annak a kornak. Csekélységem mondotta egy szabad előadásakor, hogy Pázmány Péter, ha ma közénk jöhetne, bizonyosan ujságiró és—nem felolvasó, de szabad előadásokat tartó élő zsurnaliszta volna. — Budapest. No, no! A hirtelen nevetésből is lehet visszakomolyodni. Sok ember arra büszke, a mit — el szeretne érni. — B. B. Tessék annak a lapnak beküldeni. Mi más lapnak ügyeivel nem foglalkozhatunk. 2. Mikszáth mondotta, hogy szemita az, ki a zsidót túlságosan szereti; antiszemita pedig, a ki nem eléggé szereti. — Előfizető. Azt ajánlom, hogy a végrendelettel közjegyzőhöz forduljon. Ez a legbiztosabb és legmegnyugtatóbb. — Vidéki kaszinó. Deák Ferenc bizony vallásos ember volt. Tessék csak elolvasni azoknak az uraknak pl. e kis epizódot: »Egyszer az öreg úrral a temető felé sétáltunk. Bement. Én követtem. A keresztnél megállottunk. Az öreg levette kalapját. Rövid, buzgó imádságot mondott. Ajka nem mozgott. Csak a lelke imádkozott. Azután meghatottan távoztunk.« (Tarányi Ferenc »Budapesti Hírlap« 1909. 86. szám.) Bravó! Komoly birkózó és edzett, nagy athléták soha se’ szánják el magukat a »salto mortaléra«. ^\ /y /) MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
