Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-04 / 22. szám
MAGYAR FOLDMiVELÖ 7 mm mi uJsAci? m m {£3 Ű23 50 Régen volt, mikor a magyar — igazán jókedvű volt. . . Csudás lelke, aranyos kedve is volt a magyarnak régen. Mikor más nap sütött az égen. Azt mondják azok a bizonyos öregek. Akik mindig mások és mások, de azért mindig jobb időkről mesélnek-beszélnek. Mintha az az idő, a mi elmúlt mindig jobb volna, mint a mi valójában — van. * # * A magyar nép igaz természete, tiszta, eredeti jó kedve ... az egész lelke csakugyan a kereszténység sátoros ünnepein bontakozik ki. A karácsonyt, a husvétet talán egyetlen nép sem aranyozta úgy meg, mint — a magyar. A pünkösdöt meg éppen tele szórta virágokkal. Telisden tele fűzte pompázó, kinyúlt rózsákkal. ’Iszen még a magyar, egészséges, duzzadó egészségre is azt mondja: »Olgán, mint a kinyílt pünkösdi rózsa«. * * * Régen... nem is olyan nagyon régen járta ám a Pünkösdi népmulatság is. Eredeti dolog ám ez a mulatság. Én láttam egy ilyen kedves játék lefolyását. Sose’ felejtem . .. Talán egyike a legszebb magyar népünnepnek. Királyt választanak. De még minő komolysággal. Milyen lelkiismeretességgel. Odaadással. Nos, és diadallal rózsakoronázzák aztán a megválasztottat — királlyá. Egész ünnep alatt a megválasztott király parancsol aztán. Törvényt szab a fiatalságnak. Bünteti. Kegyelmet osztogat. Csak egy a bökkenő . . . Hogy királyságának nagyon hamar vége van. Amolvan pünkösdi királyság volt az ő királysága. De emléke fennmarad. Milyen király volt. Kegyetlen? Igazságos? Tekintélyes. Lágy. Erős. Jószívű. Hogy adta ... és a többi. Azt mondjátok erre, hogy gyermekjáték. Hogy pujaság. Oh nem. A nép hamisithatlan, eredeti lelke, lelkének vonásai villannak meg a játékban. Ez emlékezetben. Ez ítéletben. Apró, de érdekes jelenségei, mik nélkül a népet soha de soha igazán megismerni nem lehet. Azért nincs ma a magyar népnek igaz jó kedve, a milyen volt, mert már az egyszerű, az igaz, a naiv, az ártatlan, az izgalmatlan nem tudja kielégíteni. Pedig a leányban pl. az egyszerűség, az igénytelenség, a tiszta, ragyogó derű — a legékesebb bájok egyike. * * * Hát még a magyar nép költészetében, dalaiban hogy és miként, de hogy és miként ragyog az ő lelke, lelke derűje. A napsugarak cicáznak ebben a dalokban. A virágok mosolyognak, kacagnak, sírnak, kérnek, dicsérnek, korholnak, elbájolnak. Madár-dal csattog, hogy csak visszhangzik tőle kebel, tűzhely, erdő, liget, mező. Hej, nincs is oly dala talán egy ünnepnek se’, mint a pünkösdnek. Éneke van. A karácsonynak. A husvétnak .. . de dala, nótája ... a pünkösdnek van — igazi. A természet nagy templomának éneke a pünkösdi dal. Sik a puszta, se halma, se erdeje, Sugár, magas a toronynak teteje . . . Sugár torony kilátszik a pusztába, Harangoznak piros pünkösd napjára. Pünkösd napján, nem is máskor, de nem ám máskor teremhetett az a szép nóta is: Nem anyától lettél, Rózsafán teremtél, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél: Orcáid rózsái Ha enyém volnának, Égő szivem mellé Tűzném bokrétának. # * # Mily szép! Mily kedves megnyilatkozása a nép lelkének, kedélyének. Mintha minden sora egy egy kinyilt. kedves rózsa lenne. Ezek a rózsák ma már korán . .. talán már bimbózás előtt . . . hervadnál: . . . hullanak. Mester. — A király bucsuzása. Királyunk ő felsége több heti tartózkodás után e hó 1-én búcsúzott el szép Gödöllőtől, hű magyar népének szerető köréből. Egészségesen, lelki ifjúságban és testi ruganyosságban. Isten hozza vissza közénk az ősz királyt mentői elébb . . . — A politikai események. A képviselőház folytatta a kultusztárca tárgyalását, mely még körülbelül tiz napig eltart. Szombaton kezdődött a pünkösdi szünet. Ezúttal rövid vakációt kapnak a képviselők: négy napot. A kormány azt hiszi, hogy junius husz-huszonötödike között véget ér a költségvetés tárgyalása és a Ház még júniusban megkezdheti az appropriációs vitát. Újabb indemnitást nem kér a kormány, mert az appropriáció is költségvetési fölhatalmazás és egészen mindegy, hogy ezt vagy az indemnitást tárgyalja-e a Ház. A vallás és közokt. költségvetés tárgyalásakor beszéltek: Kelemen Samu, Apponyi Albert gróf, Rakkovszki István képviselők. Természetes, mi csak társadalmi szempontból szólhatunk e beszédekhez. De annak idején, sorjában és rendjéhez majd szólunk is ám. — Fenyeget ismét a kolera. — Egy gráci postahivatalnok meghalt kolerában. — A kolera-veszedelem, mely a téli fagygyal megszűnt, ismét fenyeget. Egy gráci postahivatalnok Velencében üdült, ott szerezte a kolerát, mely, midőn már betegen hazatéri Grácba, elpusztította őt. Lehet, hogy ezt a riasztó hirt hamarosan nyakon csípik. Megcáfolják. Lefújják. De ’iszen nem zörög a fa levél, ha szél nem fújja. Jó lesz ébren lenni! Nemcsak hatóságoknak, de egyeseknek is. Ismételjük, a mit télen oly sokszor mondottunk, irtunk: A kolera semmitől sem fél úgy, mint a vigyázattól, a tisztaságtól, óvatosságtól. A megelőző, gyors és alapos intézkedésektől. És soha se bátrabb, vakmerőbb, mint ott, ahol készületlenségre és rémületre talál. — A katonák aratási szabadsága. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amelyben tudatja, hogy a közös hadseregnek földmivelő és mezei munkás- osztályhoz tartozó tényleges állományú legénysége az aratás és egyéb fontos mezei munkák végzésének idejére három hétre szabadságolható. Az ily kérelmek legalább egy hónappal a szabadság megkezdése előtt a rapporton adhatók elő, — Egy 107 éves ember halála. Mátészalkáról Írják: A napokban meghalt Feldmann Sámuel, a megye legöregebb lakosa. Feldmann most töltötte be 107-ik évét s egész életében vasegészségnek örvendett. — Hamis pénz. Szolnokról Írják : A rendőrség csalás miatt letartóztatta Medgyesi László szolnoki lakost. Medgyesi László karcagi és medgyesi hiszékeny emberektől ötvennégyezer koronát csalt ki azzal, hogy három annyi hamis pénzt ad érte. Valószínű, hogy országos banda élén áll. — A szénégetők tűzhalála. Máramarosszi- getről Írják, hogy a Kővágó hegyen levő egyik kunyhó, melyben szénégetők laktak, csütörtökön éjjel kigyuladt. A kunyhóban tartózkodott Mis Vaszili és Gábor Ferenc szénégető munkás és mindketten a tűzben lelték halálukat. — Őskori lelet. Lajtakáta községben az országutat javító munkások ásás közben egy őskori sírra bukkantak. A teljesen ép állapotban levő csontváz gugguló helyzetben volt a sírban. Az érdekes csontvázat a Nemzeti Múzeumba szállítják.
