Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-04 / 22. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 B B HÁZIASSZONY. BB A jó vaj. A jó és friss vajat arról ismerjük meg, hogy sürü és egyenletes, azonban nem feltűnően sárga. Ha keveset ujjaink között szétdörzsölünk, akkor rögtön fel kell olvadnia és tapintásra nem szabad sem magvasnak, sem száraznak, sem pépszerünek, sem nyúlósnak föltűnnie. Ha megnyomjuk, nem szabad sok vízcseppnek vagy vajtejnek kinyomulnia és ha meg van sózva, a só ne legyen sem rajta, sem benne fölismerhető. A jó vaj legbiztosabb jele, hogy a nyelven könnyen szétfolyik, ize enyhe és édes, nincs sós vagy keserű utóize és száraz, lisztes vagy éppen nyálkás maradékot nem hágy maga után. Az eladó vagy a kofa sokszor igyekszik a vaj súlyát értékeden anyagokkal, mint sóval, szódával, liszttel, burgonyával és hasonlóval növelni vagy rossz, régi vajnak cukkorrépával, sáfránnal vagy spárgabogyóval való megfestése, illetve tojásfehérjével való bedagasztása utján a friss vaj külsejét kölcsönözni. Az erősen megsózott vaj mindig egyenetlen szinü, sávos, a kés és a fog alatt recseg és sós izü. A szódával kevert vaj sávos, száraz, darabos, súlyához képest csekély a térfogata és némileg keserű izü. A liszttel vagy burgonyával kevert vaj száraz, foltos helyeket mutat és nem zsíros tapintású. A tojásfehérjével hamasitott vaj olyan szagu, mint az öreg vaj és főzés alkalmával a tojásfehérje pelyhes, összeálló tömeget alkot. Ha faggyút adunk hozzá, akkor a vaj sötét foltokat és sávokat mutat és sajátságos, kellemetlen, faggyuszaga van. A vaj mesterséges megfestésére úgy jöhetünk rá, hogy vízben hagyjuk hosszabb ideig állni. A viz fölveszi a festőanyagokat, mig a tiszta vaj sohasem képes a vizet megfesteni. Hogy vajat csak tiszta embertől vegyülik, ez ugyan magától értetődő dolog, azonban sajnos, nagyon is figyelmen kívül hagyják. Mint talán semmilyen más táplálószernél, a tisztátalanság, zsirnemü anyagokra átvive, az egészségre káros hatását nagyon is érezteti. Az olyan vaj, amely avassá vált, a következő módon változtatható át jóizü vajjá. Megolvasztjuk, lefölözzük és pirított kenyérhéjat mártunk belé. A kenyérhéj fölveszi magába a kellemetlen izt, mig a vaj jóizüvé válik. Gyümölcsfoltot a fehérneműből akkép távolíthatunk el legkönnyebben, ha azt vizben megáztatjuk és egy kénes gyufát meggyujtva, alátartjuk és utána tiszta vizben kiáztatjuk. Ugyanez az eljárás alkalmazható vörös bor által okozott pecséteknél is. Palacsinta almával. Egynegyed liter tejből készítsünk palacsintatésztát és süssük ki. Ezalatt hámoztassunk savanyu almát, vágjuk vékony szeletekre és pároljuk meg; tegyünk bele Ízlés szerint cukrot és egy kanálnyi baracklekvárt is. Aztán tegyük hülni. Vágjunk 7 deka héjazott mandulát és 7 deka mazsolát s ezt is keverjük, az alma közé. Töltsük meg vele a palacsintákat, vágjuk ketté, mártsuk felvert tojás és zsemlyemorzsába, süssük ki zsírban és cukorral meghintve adjuk fel. A mire sokan nem ügyelnek. A tisztaságkedvelő, rendes háziasszony gondja sok mindenre kiterjed. De van egy dolog mégis, a mire sokan nem ügyelnek. De ez is csak úgy történhetik, mert nem okosította meg őket róla senki sem. No hát most arról fogok Írni, hogy a gondos háziasszonynak miért kell és hogyan kell nagy gondot fordítani — az ágyak szellőztetésére. Megtörténik sok helyen, hogy mint felkelnek, nyomban megvetik az ágyat, a nélkül, hogy azt ki- szeltőztetnék. Nem jól van igy ! Mert az egészségre igen fontos ám ez a szellőztetés. Megmondom mindjárt az okát is. Az emberi testből kigőzölgés folytán tisztátalan- ságot váltunk ki Ezek szemeinkkel nem látható parányokból állanak, melyeket az ágy besziv. így nem csak az ágynemüeket teszik egészségtelenné, hanem a szoba levegőjét is megrontják. Hát már most, ha sokszor hónapokig nem szellőztetjük az ágyat, elképzelhetjük, milyen rosszul cselekszünk. Azért ajánlatos, hogy felkeléskor ne vessük meg mindjárt az ágyat. Hanem vessük vissza a takarót, az ablakot nyissuk ki egy órára. Mert mennél gyorsabban szellőzik az ágynemű és szoba, annál jobban egészségünkre válik ... Ilyen eljárás mellett fogjuk tapasztalni, hogy az ágy üde és szagtalan marad, a mi a jó alvásra is nagy befolyással lesz. Azt talán mondanunk sem kell a jó háziasszonynak, hogy az ágyneműt száraz és verőfényes napokban gyakran vigyük ki a szabadba. Az ásítás. Hippokrates és a többi régi görög orvos ugyan az egészségre nézve károsnak tartotta az ásitást, az ujabbkori orvostudomány azonban ellenkező nézetet vall, sőt egy lüttichi egyetemi tanár nemrég könyvet is irt az ásitás egészséges voltáról és a helyes ásításra vonatkozólag szabályokat állított fel. Az ásitás a tüdőre és a felső légutakra egyaránt igen egészséges hatású, de kevés ember tudja, hogyan kell helyesen ásítani. Az igazi, mély, testet üdítő ásitás a mell- és nyakizmokat egyaránt működésbe hozza. Épp ezért, hogy ezek az izmok szabadon működhessenek, az ásításnál a karokat szét kell tárni és azután hosszút és mélyet lélegzeni. Akinek gyönge a tüdeje és a mellkasa, az ásitási kúrával segíthet ezen a baján. A kúra abban áll, hogy az illető napjában töbször, nyolcszor-tizszer egymásután ásít jó hosszan a föntebb leirt módon. Mivel azonban az ásitás, mint látvány egyáltalában nem nyújt szépséges élvezetet, az ismertetett recepthez még hozzáfűzhetjük azt a tanácsot, hogy ásítsunk lehetőleg otthol. Jó biztatás. Egy faluban tűz ütvén ki, a falubeli birő ezen szavakkal biztatá a népet: »a ki oltani segít, kap öt forintot, a ki pedig nem, az huszonötöt!« KÖZEGÉSZSÉG.
