Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-04 / 22. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Hát ’iszen igy van ez mindig és mindenütt a hol nagyobb segélyt osztanak. De azt még sem gondoltuk egészben, hogy olyan hiteles jelenségekről olvassunk, illetékes fő emberektől halljunk, mint amiről az ököritói segély akcióknál előfordultak. Halljuk, hogy volt olyan segélyezett ember, a ki addig a kocsma lakója volt, mig a segélyzett összegből az utolsó garasig tartott. Akkor aztán az élete is utána ment. Halljuk, hogy egyesek mire vesztegették a segélypénzt. Mások pedig a hitelszövetkezetekbe helyezték, oly nagy szükségük volt a rögtön való segélynyújtásra és a lapoknak, vészes kongatásaira. A hitelszövetkezetekbe való elhelyezés még dicső dolog ám. Nem is azért hozzuk fel, hogy rosz- szaljuk. Hanem azért, hogy bevilágítsunk abba a felvetett eszmébe, hogy igenis a segítség egy részét ki lehetett volna kapcsolni. És Ököritón létesíteni belőle egy közintézményt. Akár kórházat, akár mást. Vagy kamatoztatni a kikapcsolt részt addig, mig állandó és áldásos intézmény megalkotásához lehetett volna fogni. — Az az emlék, mely Ököritón, a halál falujában a szerencsétlenség emlékezetére áll: szép. Helyes is. De nem intenzív. Nem eléggé reális. Gyümölcsöző. Az időkkel dacolni fog talán addig, a meddig. Az embereket figyelmeztetni fogja erre a megrázó katasztrófára. De aztán rövidesen elmúlik. Talán az sem lesz, a ki ápolja, fentartsa. Mig, ha egy szeretet háznak, kórháznak vagy dologháznak vagy kulturháznak alapjait vetik meg — valóra vállt volna az, a mi nálunk hihetetlen, de nem lehetetlen. Szerencsétlen napok. Érdekes kézírást találtak a minap egy kis görögországi faluban, egy elsárgult lapot, a melyre alig olvashatóan föl vannak jegyezve az év szerencsétlen napjai. Különösen érdekes az a följegyzés azért, mert úgy látszik, hogy egy régebb nyomtatott műből van kiírva. Az Írásból és papirosból Ítélve, a kézírás a a múlt század elejéről való. A följegyzés igy kezdődik: Negyvenkét nap van az egész esztendőben, a mely szerencsétlen a mint egy görög iró bizonyítja. A ki ilyen napon beteg lesz, az nehezen gyógyul meg. Azután következik a negyvenkét nap fölsorolása. Januárban van a legtöbb szerencsétlen nap. Hat nap van áprilisban. Öt júniusban és októberben csak kettő. A többi hónapokra átlag négy szerencsétlen nap esik. Azután igy folytatja a kézírás. A gyermek, ha ilyen napon születik, nem marad sokáig életben, vagy ha megmarad szegény és nyomorult lesz. Ilyen napon nem szabad barátságot kötni, semmi nagyobb dologba kezdeni vagy utazni. Három nap van, a mely különösen szerencsétlen. Ezek április elseje, mert ezen a napon született Judás, az áruló Agusztus elseje, mert e napon kergette ki az ur az ördögöt a menyországból, és december elseje, a mikor Szodoma és Gomora elpusztult. A ki e napok valamelyikén születik, gonosz halállal hal meg, vagy gyalázatot hoz a világra és ritkán lesz öreg. Persze, merő babonaszáj ez. Jó mondások. Aki három lépést tesz érted, tégy te hatot érte. Messze ér az igazság keze. Minden nagynak kicsiny a kezdete. A rózsa. — Egy kis csevegés a virágok királynéjáról. — Pünkösd a virágok ünnepe. Különösen a virágok királynéjának — a rózsának — szép, bájos ünnepe. Rendszerint olyan időszakra esik már a pünkösd, a mikor a virágok királynéja — a rózsa — legdíszesebb palástját veszi fel. Legszebb ruhába öltözködik. Legbájosabb, kedvesebb, sőt elragadó színe, illata, pompája, büszkesége, nyájassága . . . mind-mind hozzájárul, hogy királynői méltóságát éreztesse nem csak virágtársaival, de az emberekkel szemben is. A rózsa mellett a többi virágok is díszbe öltözködnek már. Megjelennek ők is egész pompájukkal. Tele szórják a főidet, a kerteket tarkaságukkal, szerető szépségükkel, szomorúságukkal, reménységükkel . . . ezer féle tarkaságukkal. így hódolnak ők királynőjüknek, a Rózsának* Mint bájos udvarhölgyek szoktak a királynénak. * * * Alig van virág, melyhez annyi rege, virágrege fűződik, mint éppen a Rózsához. Se szerük, se számuk. És ezek a regék nagy része általában azt akarják éreztetni, hogy bizony a Rózsa se’ könnyen jutott szépségéhez, bájához, királynői méltóságához. Hogy miként a tenger gyöngyének sokat kell ‘szenvednie, mig a tenger fenékére érve . .. értékessé, igaz gyönggyé változik. Tehát szenvedés, könny között születik, úgy a Rózsa is szenvedések árán jutott bájaihoz, méltóságához. Hogy nem az az igazi szenvedés, ahol vér folyik. Az, ahol könnyek oszlanak, fakadnak. A rózsa is sokat, nagyon sokat szenvedett. Sok volt az irigye. A rágalmazója. S hogy mily szúrásokat, szenvedéseket kellett kiállania, mutatják a tövisek, melyek közt rügyezik, fakad, bimbózik és virul. Persze, most ezek a tövisek már védelmezői lettek. De először ő, a Rózsa vérzett, szenvedett miattuk. * fc % Tömérdek a Rózsának megjelenési alakja. Soksok féle Rózsa van. Sőt miként minden időszaknak meg van a maga szellője, csillaga, bogárkája, úgy minden időszaknak meg van — a maga Rózsája is. Sőt minden hónapban is (havi) rózsa változtatja, újítja az ő virulását. Tavaszi rózsa, pünkösdi rózsa, őszi rózsa, havasi rózsa, vad rózsa, nyári rózsa — és ki tudja elsorolni mi minden féle Rózsát ismerünk. Hát még sziliéiben, mi pompa, mi változat, mi káprázat. Illatában szintén felülmulhatlan báj, változat. Nincs virág, melynek oly sok pompás, díszes, kápráztató ruhája lenne, mint a Rózsának. Szerkezetére is legtökéletesebb a virágok közt. Csudásak a szirmai. A kelyhe, az egész megjelenése
