Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-30 / 17. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1911 április 30. 17-ik szám. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. .1 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : B(MAR GASFÁil Előfizetési árak: Egész évre ........................4 koron». Fé l évre.............................2 Ne gyed évre...................1 » A politika. i. (B. G.) Mindennapi közmondás, hogy politikai nemzet vagyunk. Valóban úgy vagyon. A mi országunkban a mindennapi kenyeret, mint az árnyék követi — a politika. Politizál itt mindenki. És politizálnak mindenütt. Politizálnak még — a gyermekek is. Azok kis köztársaságában, világában is van „jobb-párt'4, meg „bal-párt44. Vagy olyan, amilyen pártok. Ok is választanak követet. A mi nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyarnak úgyszólván vérébe, csontjába ment már — a politizálás. Pedig ha hirtelen feltennők a kérdést, hogy hát: Mi a politika? Bizony, hogy száz ember közül 90—80 hebegni fog. És nem tud megfelelni erre a kérdésre. Arra, a mivel naponként foglalkozik. A minek annyi és annyi ember rabja. A ;mi olyan szöges szenvedélyekbe viszi az embereket. Sokszor testvérharcokba keveri a testvéreket. Elválasztja a. legjobb barátokat. Idegenné teszi egymással szemben az egy hazát szeretőket. Azt mondják sokan erre, hogy ’iszen nem is szükséges azt tudni. Megmondani. Elég, ha cselekszi. Elég, ha gyakorolja. Hát nem úgy van! Magyar ember nem tökkel ütött ember. Van neki józan esze. Természetesen járó, hajló gondolkodása. Belátása. Megfigyelő képessége. Tud ő, ha rávezetik igen talpraesett Ítéletet is formálni. Miért legyen, maradjon hát a magyar ember öntudatlan gép. Utánzó majom. Papagáj. A kit betanítanak, vagy a ki eltanul egy-egy kifejezést. És azt utánmondja. Utánkiabálja. Sőt harsogja. Miért legyen, maradjon éppen abban öntudatlan gépiességben, a mi neki vérében van. Ami neki úgyszólván mindenné'pi kenyere. Ha már egyszer a jó Isten ezt a népet megáldotta, vagy talán megverte a politizá- lási hajlammal, hát ne csak ösztönből csele- kedje, gyakorolja. Tegyük reá nézve igenis öntudatossá ezt az ösztönt, ezt a hajlandóságot. Mert édes barátom úgy áll a dolog, hogy kétféle képpen lehet valamit cselekedni. öntudatlanul, vagy öntudatosan. Ezt az öntudatlanságot nem olyan értelemben kell venni, hogy pl. valaki eszméletlen állapotban, vagy lélekjelenlét nélkül cselekszik valamit. Cselekszik józan fővel. Értelemmel. Jó kedvvel. Kényszer nélkül. És azért meg sem tudja benső, igaz okát adni, hogy miért cselekszi. Talán csak azért, mert örökölte apjától. Mert látta, hogy más is úgy cselekszik. És megszokja, megszokta ő is. öntudatosan az az ember cselekszik, a ki okát is tudja, hogy miért cselekszi. Be tud számolni azzal, hogy miért tesz igy, vagy úgy — és nem másképpen. No tehát most vigyük reá ezt a dolgot — a politikára . . . Például: valaki azt mondja, mert ma mondani nagyon népszerű dolog, hogy a magyar csak akkor lesz boldog, ha ez, vagy az a párt győz, ez, vagy az a miniszterei-
