Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-30 / 17. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nők ül a bársonyszékben. Ha ezt más után mondja, a nélkül, hogy okát tudná adni, vagyis betudna azzal számolni, hogy hát miért? Ha ő nem is kísérli meg, hogy annak okát belássa: hát bizony atyámfia ennek az embernek a beszéde, ha szavaz — a cselekedete — öntudatlan. Ha azonban odáig tud emelkedni, hogy annak a pártnak, vagy politikusnak szándékát, eszközeit, célját, sőt még bizonyos tekintetben következményeit is józan észszel fontolgatja, egybeveti, belátja; akkor már az ö állásfoglalása az öntudatosság felé közeledik, vagy el is éri. Maga általán a politizálás, a politika is akkor lesz tehát valaki számára öntudatos, ha belátja, okát tudja adni annak, hogy ha igy, vagy úgy cselekszik, igy vagy úgy beszél — akkor politizál. Nekünk tehát édes barátom mindenek előtt annak tudatára kell jutnunk, hogy hát — voltaképpen mi is az a politika1 Tudom, hogy vered a melledet: — Hohó, szopós púja nem vagyok. Régen tudom én ezt. Nem tudod! Millión és millión nem tudják. A legnehezebb dolgok közül való tudás ez. Nagy tudósok nem bírtak reá felelni sokáig. Ma is törik rajta a fejüket, eszüket. De azért még sem olyan ördöngős mesterség, hogy a gyomrába ne nézhessünk. Megpróbáljuk. Milyen nyár lesz ? A meteorologiai intézet vezetője, az idei tavaszi és nyári időjárásra vonatkozólag a napokban érdekes adatokat tett közé. Mint igen érdekes és várható időjárás szempontjából fontos jelenséget, fölemlíti, hogy az utolsó öt évben, vagyis 1906-tól 1910 ig a nyári hónapok jelentékeny, gyakran 3 — 4 foknyi hődeficitet mutattak föl. Az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet szinte azt a látszatot kelti, mintha az északi féltekén tar- tósabb hideg periódusnak néznénk elé. Azonban ugyanilyen jelenséget figyeltek meg 1836. és 1845. között és még fokozottabb mértékben 1887 és 1895 között. De még minden ilyen hideg periódusnak az volt a következménye, hogy a mintegy visszatartott hőmennyiség a hideg periódust követő egy-két igen forró nyáron váltódott ki és ebből a több évszázados tapasztalaton alapuló tételből önként folyik, hogy az idén, vagy ha az idén még nem is, akkor a jövő évben rendkívül forró nyarunk lesz. Mire jó. — Nézze csak, komámuram, mekkora bajusza van annak az embernek! — Hej, de jó bele lehetne kapaszkodni, ha verekedésre kerülne a sor. A gyermekek és a takarékosság. No bizony, magunknak sincs miben takarékoskodni. hát osztég mi a gyermekeket szoktassuk takarékosságra. ~ Pedig higvjétek el jó szülők, hogy ezer és ezer alkalmatok van arra, hogy azokat a kis gyermekeket is rászoktassátok a takarékosságra. És ezen alkalmatosságot üstökénél fogva kell ám megragadni, mert ezzel vetitek meg a leendő gazda vagy gazdasszony egyik legfőbb titkát a boldogulásra. Térjünk csak a való dologra. Gabona Mártonék egész háznépükkel künn vannak a mezőn. Hja, javában folyik a munka, most igazán igaz, hogy az idő pénz. Két gyermeküket, a Pistát meg az Esztert az óvodába, a gyermekmenházba küldik, mind a kettőjüknek hagyván annyi eledelt, mennyi estig elég elégséges. De mi történik? A fiú már délig mindent bepakol kis gyomrocs- kájába. A mig valamit tarisznyájában érez, annak nem hagy békét. Mikor aztán elfogy, akkor erőszakkal követelődzik, hogy adjon neki Eszter a magáéból . . . No lám, erre az esetre nagyon jó ha ügyelünk. Mert ha Pista megszokja, hogy a mije van azon mindjárt túl is ad, akkor fel nő és nem fogja tudni ama közmondásnak igazságát, hogy több nap, mint kolbász. Sőt mi több, könnyelműen fog bánni majd keresményével. És ha majd nem tudja a maga vágyait kellőképpen kielégíteni, erőszakosan a másét is elkívánja. Azonfelül más és sok irányban szoktathatjuk a gyermekeket takarékosságra. Ha a gyermekek, mint azt már kifejtettük, érezni fogják, hogy szüleik mennyi áldozattal veszik a ruhát, csizmát: jobban megbecsülik azt. Ügyeljünk azért, hogy a gyermek már korán vigyázzon holmijára; röviden, de szemrehányóan pirongassuk meg, ha könnyelműen bepiszkolják a ruhaneműt, könyveiket, vagy kárt tesznek valamiben. Érezze azt a gyermek, hogy ezzel szüleit kisebbíti meg, kik pedig keservesen keresik a garast. Mint mindenütt, itt is legjobban hathatnak a szülők saját példájukkal. A takarékos szülőktől majdnem mindig öröklik a gyermekek a takarékosság erényét. Az apa becsüljön meg mindent, a mit a jó Isten és saját munkája adott neki. Becsülje meg keresményét, a mindennapi kenyeret, a konyha hulladékot, a szalmaszálat, a csontot, a trágyát — egyszóval lássák a gyermekek, hogy a szülők előtt minden számon van tartva, minden értékes. Az a serdülő kis leány vegye észre, hogy édes anyja mennyi gonddal, számítással ossza be magának kamaráját, kenyerét, zsírját. Vegye észre, hogy törekszik az apa is, meg anyja is garast csinálni tisztességes gazdálkodással és takarékossággal. Lássák igen a gyermekek, hogy szüleik mily egyszerű ruhában járnak; a jó anya, mint ölt foltot-folt után. Hogy aggódik, ha adósságot csinálnak, hogy igyekszik a garasból forintot teremteni.
