Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-04-23 / 16. szám

MAGYAR FÖLDM1VELÓ

3

Csalán.

Utam egy falun vezetett keresztül. Éppen vasárnap volt. Nem akartam elkerülni a templomot, tehát betértem. Megjegyzendő, hogy az a falu nagyon hires pedig arról, hogy az asszonyok igen cifra öltözetet hordanak.

Mint nagyon sok faluban, úgy itt is szokásban van hogy összeharangozás előtt a templom előtt állottak meg a férfiak és tanakodtak az időjárás, vetés, aratás, szüret stb. fölött.

Az egyik férfivel beszédbe elegyedtem s ettől tudtam meg ezeket, miket itt elmondok.

A mint az első asszony elhaladt mellettünk, ki igazán nagyon cifrán volt felöltözködve, emberem hunyorított balszemével és a fülembe súgta »üti cifra, házi ronda, kívül juj, belül pfuj !«

— Hogyan érti ezt? — kérdém.

— Ugv uram, feleié a férfi, — ha véletlenül ez asszony házába kerülne és leülne valahova, tudom nem állana fel, mert odaragadna a piszokhoz. Aztán látná meg ő kegyelmét dologtevő napon, azt gondolná, hogy az az asszony nem mosakodott két hónapja.

— Ez öreg hiba — feleltem vissza. Alig hogy e szavakat kimondottam jött egy másik még jobban kicicomázva mint az előbbi. Kíváncsian vártam, miféle megjegyzést fog erre magyarázóm tenni ?

Alighogy elment az asszony mellettünk, a férfi fülembe súgja: »Uri pompa, koldus konyha«.

— Hát ezt hogy érti — kérdém.

— Csak úgy — feleié, hogy az az asszony úgy jár mint egy páva, pedig otthon a betévő falat is néha oly nehezen kerül meg. Mikor Miska szomszédom elvette, egy szép telke volt, de már az egészet elcicomázta az asszony. Nem megszólásból mondom, de a tegnap is egy fél kenyeret kért a feleségemtől kölcsön, aztán a lisztet is hitelbe veszik már, pedig messze van még az aratás, dehát az istentelen pompának meg kell lenni.

Punktum.

Az angol királyné a dohányzó nőkről.

György angol király alig dohányzik valamit, felesége, Mary királyné pedig még soha sem vett cigarettát a szájába s nem szenvedheti a dohányzó nőket. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy el ne Ítélje nyíltan azokat a nőket, kik cigarettára gyújtanak. Még walesi hercegnő volt, mikor egy amerikai milliárdos ebédjén vett részt, ahol összegyűlt ekkor az egész angol arisztokrácia. Ebéd után a jelentkező hölgyek majdnem mindnyájan rágyújtottak, ami a hercegnőnek egyáltalán nem tetszett s nem tetszésének úgy adott kifejezést, hogy különválva a dohányzóktól egyik kíséretében levő hölgygyei beszélgetett állva. Természetesen senki sem mert addig helyet foglalni, mig a hercegnő állva maradt. Húsz perc telt el ... s a hercegnő még mindig nem ült le. Végre a ház úrnője észrevette a célzást, a kandallóhoz ment s tűzbe dobta cigarettáját. A többi hölgy is azonr ual követte a példát s Mary hercegnő ajkán diszkrét gúnyos mosoly lebegett egy pillanatig. Az eset óta egyetlen nő sem mer cigarettára gyújtani a királyné jelenlétében. * *

Jó mondások.

Nagy konyha megeszi a kis boltot.

*

Nehéz betegségnek Isten az orvosa.

*

Nem akarónak a könnyű is nehéz.

■ ■ vasárnap, aa

Ez az ... a mi minket ide köt . . .

— Eredeti elbeszélés. —

Irta: Bodnár Gáspár.

(Utánnyomás tilos.)

I.

Az uj asszonyt, a kedves és szép menyecskét első csalódása éri. Nem úgy történik valami, a hogyan ő szépen, kereken kiszínezte. Boldog jegyben- járásakor megszőtte.

A komaasszony éppen ömlő könnyei közt találja. Majd zokogásban tör ki a magát boldogtalanságba beleheccelő uj asszonyka. Es emigyenbeszél:

— Higyje el, Trézsi komám asszony,szeretnék meghalni. Ebben a pillanatban meghalni.

— Már ? csípte meg szúró tekintetével az asszon}’. Nagyon korán.

— Meg is halok, bömbölte tovább a menyecske. Inkább a térítőn, mint igy, ebben a házban. A térítőn.

— Oh, lelkem angyalom. Lesz még rosszabbul is. Éppen úgy, a mint nekem volt . . . jobban és rosszabbul. Miért, mert hát az élet kereke is olyan. Hol fel a talpa, hol pediglen le. Azért bizony hát élni szerettem. Élni akarok. Éltem is. Élek is. Te is úgy leszesz.

— Én meghalok! Én nem akarok élni — fűlt el zokogásban a menyecske.

II.

Bölcsőben gyönyörű kis baba ring. Az anyaság minden bűbájával és fönségével bearanyozott képű anyja ringatja. Éppen e pillanatban úgy mosolyog az a kicsi ártatlan------e pillanatban, mikor

Tr

ézsiné asszony, komaasszony bevetődik.

. Ott áll ő is — a bölcsőnél. És látja a baba mosolyát.

— Nini, az angyalkákkal álmodik.

És a komaasszony arcvonásait is keresztül ragyogja — a késő őszi verőfény.

— Meg akarsz-e halni? húgom asszony, veti oda a kérdést az anyának. És szemei olyan szúrósak, olyan égetők . . .

— Hát már a jó Isten csak addig éltessen, mig ez a kis angyal megnő. Legalább enni tud. Enni kér. Aztán haljak meg. Bizony nem birom.

— Nem birod-e ? huzla-vonta a szótakomám- asszony.

Az anya pedig komaasszonyának kebelére borult. És sirt. Nagyon sirt. De könnye nem nehéz. Több, súlyosabb abban a boldogságnak könnyei.

III.

Pufók vidám gyerek jő haza a Berény házba — tűzhelyre az iskolából. Kövér, mint egy földre szállott boldog angyal. És odaszaladt apja-urához. Átöleli és ugv dicsekszik:

— Legjobban feleltem. Azt mondta a tanító ur.

Aztán az anyjához szalad. Azt is átkarolja. Azt

meg is csókolja.

— des anyám, ha majd én nagy leszek, akkor veszek én neked szép ruhát.