Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-09 / 14. szám
MAGYAR FOLDMIYELŐ 7 iK bei djsaq? 553 S3S3 Magyar képviselők Rómában. Rómából jelentik: Rómában nagy előkészületeket tesznek és fényes ünnepség keretében fogadják a magyar vendégek ideérke- zését. A magyar országgyűlés tagjainak jubiláris ünnepségre velő kirándulásához a politikai klubok kültagjai közül is sokan csatlakoztak. Rerzeviezy Albert, a képviselőház elnöke a társasággal együtt érkezik Rómáha és többen, köztük az elnök is, nejüket is magukkal viszik. A magyar-horvát tengerhajózási társaság ama csoport részére, mely Ancona felé utazik, legjobb hajóját bocsátja rendelkezésre. A római ünnepségek lezajlása után a társaság egy része külön kirándulás keretében Nápolyba utazik, hazautaztában pedig Firenzét és Veneziát tekinti meg, ahol a megfelelő előkészületeket szintén megtették. Mint értesülünk, a "magyar országgyűlés tagjainak a jubiláris ünnepségekre Rómába történő kiránduláshoz, amennyiben a szállókban biztosíthatók lesznek további helyek, a képviselőházi elnöki hivatal újabb jelentkezéseket is elfogad. — Húsz évig ártatlanul a börtönben. Amerikában Tóth Andrást ártatlanul halálra Ítélték, azután kegyelemből életfogytiglani (egyházra változtatták a büntetését. A két fia azonban nem nyugodott, idehaza pénzzé tették mindenüket, kimentek Amerikába, ügyvédet fogadtak és kiderítették apjuk ártatlanságát. Tóth András most — húsz esztendei súlyos börtön után — visszanyerte a szabadságát. A Harrisonban összeült kegyelmi tanács, mint Newyorkból jelentik, ártatlannak találta s az ártatlanul megszenvedett magyar embert szabadlábra helyezték. Az ügyének újabb tárgyalásán megjelent Homer Stewart dr., aki tanúja volt Braddockban annak a gyilkosságnak, amelynek elkövetésével a többek közt Tóth Andrást is vádolták s amelyért társaival együtt halálra, majd kegyelem utján életfogytig való börtönre Ítélték. Elment a tárgyalásra Patrich Guinn, a meggyilkolt Michael Guinn vasgyári munkavezető öcscse is. Mindketten úgy nyilatkoztak, hogy ártatlannak tartják Tóthot. Főlolvasták a tárgyaláson a lengyelfalvi Tóth Istvánnak a halálos ágyán eskü alatt tett hiteles beismerő vallomását, amely világosságot derített az ügyre. Tóth István, aki Braddockban részt vett húsz évvel ezelőtt a vasgyári munkások sztrájkjában, bevallotta, hogy ő volt Michael Guinn gyilkosa, de a gyilkosság elkövetése után elmenekült Braddockból és visszatért Magyarországra, ahol örökös lelkifurdalás közt élt annak a tudata következtében, hogy helyette, az igazi bűnös helyett, ártatlan rokona, Tóth András sínylődik a börtön fenekén. A tárgyalás után rövid zárt tanácskozást tartott a kegyelmi bíróság, amelynek végeztével fölolvasták Tóth András előtt a fölmentő ítéletet és nyomban szabadlábra helyezték. A börtönben mindenki »Little PraiiugAudy« (akis imádkozó Andris) néven ismerte Tóth Andrást. Azért hívták igy, mert majdnem minden szabad idejét imádkozással töltötte s többi rabtársait is mindig imádkozásra, istenfélelemre buzdította. Amikor a múlt csütörtökön megérkeztek a pittsburgi reggeli újságok a börtönbe s a rabok megtudták, hogy Tóth András kiszabadult, celláról-cellára szállt a nagy újság: — A kis imádságos András kiszabadul! Nem volt senki a fegyházban, aki ne örvendett volna Tóth András szabadulása fölött. Amikor az ősz magyar megjelent közöttük, vörösre szorongatták a kezeit s elhalmozták örömüknek minden kifejezésével és szerencse kivánataik- kal. Tóth András kimondhatatlanul boldog. Bár nem sok ideje van hátra, mert a börtön levegője gyilkoló hatással volt reá, mégis örül a szabadságának. Mint értesülünk, haza fog utazni Lengyelíalvára, hogy viszontláthassa hűséges feleségét, aki ősz anyóka lett, amióta Tóth András mögött bezárult a börtönajtó. — Nincs kolera. Lábatlan esztergommegyei községben, Csurgai János vasúti pályamunkás koleragyanus tünetek közt összeesett. A megyei főorvos és a járásorvos minden óvintézkedést megtett, a beteget elkülönítették valamint vesztegzár alá vették azokat az embereket is, akik vele érintkeztek, azután a beteg váladékát elküldötték Budapestre a bakteriológiai intézetbe. Preisz Hugó dr. egyetemi tanár, a kolera-laboratórium vezetője a napokban fejezte be a vizsgálatot s megállapította, hogy Csurgai János nem kolerás beteg. Erről az örvendetes hírről azonnal értesítette a lábatlani hatóságot cs a belügyminisztériumot. Mint értesülünk Csurgai bélhurutban betegedett meg s igy semmi ok sincs arra, hogy a Duna vizét most is fertőzöttnek tartsuk. — Szökés a fogházból. A nagybecßkereki fogházból páratlanul vakmerő módon szökött meg egy tizenkét évi fegyliázra Ítélt rab, Uzurov Szvelozár. Amikor az őr a többi rabbal az udvarra kisérte, hirtelen a kapunál termelt, kiugrott az ajtón és azt maga után bezárta. Ezután a szomszéd udvar magas kőfal kerítésén átvetette magát és elmenekült. Alig néhány percnyi egérutja volt, még sem sikerült elfogni. A rendőrség és a csendőrség a megszökött rablót széleskörben nyomozza. Életmentő papagály. A londoni Churchstree- ten egy bolt fölött az első emeleten lakott mr. Pett és családja. A napokban éjnek idején egyszerre kétségbeesett kiáltás verte fel a családot álmából. Egy papagály, amelyet az előszobában tartottak, kiáltotta szemtelenül : — Apa, gyere ki! Apa, gyere ki! Természetesen nyomban fölkeltek megnézni, mi baja van a papagálynak s akkor észrevették, hogy az alattuk levő boltból sürü füst tódul föl a felsőbb helyiségekbe. A papagály ilyenformán életmentőjévé lett a családnak, amelyik a füstben biztosan megfuladt volna. A bolt és a bolt fölött levő lakosztályok teljesen elégtek. Bismarck karácsonyi pipája. I. Vilmos császár és Bismarck között nagyon benső viszony volt. Vilmos császár épp azért megragadott minden alkalmat, hogy kancellárját figyelemben részesítse és erre mindig alkalmul szolgált a karácsony. Különösen a német birodalom alapítása utáni első karácsonyi ünnepen nyilvánult meg eklatáns módon a csácsár barátsága. Egy német diplomata közlése szerint az 1871. évi karácsony estéje Bismarck házában következőképpen ment végbe: A Bis- marck-család éppen a nagy szalonban ült, ahol a karácsonyfa volt felállítva, amikor a cselédség közt hirtelen mozgás támadt és még mielőtt megkérdezték volna, hogy mi történt, megnyílt az ajtó és belépett rajta a császár. A császár meg akarta lepni a kancellárt és azért kocsiját nem Bismarck palotája előtt, hanem valamivel távolabb állította meg és hadsegédével gyalog ment a kancellár palotájába. Természetesen nagy volt a meglepetés és az öröm Bismarck családjában, amikor ilyen magas vendéget üdvözölhettek körükben. A császár mindenkinek ajándékot hozott, Bismarckhoz pedig ezt mondta : — Magának kedves Bismarck saját magamat hoztam. Azután elbeszélgetett a családtagokkal. Amikor elbúcsúzott, mosolyogva igy szólt Bismarckhoz : — No de azért maga is kap valamit ! Azzal zsebébe nyúlt és egy kis tokot húzott elő, amelyben egy szép tajtékpipa volt. Bismarck még akkor este kipróbálta és elnevezte »karácsonyi pipádnak a kedves ajándékot. Hl A SZERKESZTŐSE & TELEFONJA, sa s a ■ Hu olvasó. Legyen férfi. A férfi pedig nem lép — oltárhoz hurcolt menyasszony mellé. »Nagy és kerek a világ...jut is, van is még elég virág.« — Proletár. No arra ugyan nem igen büszkélkedhetik. A vasfejüek nem igen szeretik — a napot. Tudom, hogy csapdának hajította ide ezt a kérdést. De ön marad a lében, ha azt hiszi, hogy beleharapunk.
