Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-03-27 / 12. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

7

ezt a jövőben vetett ama reményben, bogy a király és nemzet egyetértése és kölcsönös bizalma az alkotmányos élet zavartalan menetét és az ország jólétének fejlődését biztositandják.

Fogadják önök köszönetünket, buzgó fáradozásaikért és az országgyűlés tartamának nagyobb részében kifejtett eredményes tevékenységükért. Fogadják és vigyék küldőiknek őszinte királyi üdvözletünket.

Ezen jelen országgyűlést feloszlatjuk és bere- kesztettnek nyilvánítjuk.

— A trónörökös vadászaton. Eszékről Írják : Mailáth László gróf dolnji-miholjáci szalonkavadászatain Ferenc Ferdinánd kir. hercegen kívül Rnnimerskirch Károly báró huszárszázados, a kir. herceg kamarai elöljárója, továbbá Mailáth László gróf és neje, Mailáth József, György és Nándor grófok, Mihalovics volt főispán és Schwartz csendőrszázados vettek részt. A trónörökös félkilenc órakor indult el gyönyörű időben a Kosselnicki-Lug erdőségbe és csak késő este tért vissza Miholjácba. Az ebédet Mailáth László gróf adta az erdőség közepén, kinek a trónörökös köszönetét mondott fáradozásaiért.

— A mit senki se hisz el. A miniszterelnökségi palotában a minap tanácskozás volt, mely háromnegyed óráig tartott, de többen ott maradtak s két óráig bizalmasan tanácskoztak. Az újságírók türelmetlenül várták a tanácskozás végét s eleven képzelődéssel színezték ki, hogy micsoda nagy dolgokx-ól lehet ott szó. Két órakor vége volt a tanácskozásnak s Klein Ödön osztálytanácsos, a sajtóiroda főnöke bement a miniszterelnökhöz.

— Kegyelmes uram, az újságírók várják az értesítést. Mit jelentsek nekik ?

— Mondja nekik kedves Klein, hogy folyó ügyekről tanácskoztunk.

A tanácsos elképedt!

— De kegyelmes uram, ezt senki se fogja elhinni. Tíz órától kettőig!

— Nem baj — felelte Héderyáry mosolyogva — csak ennyit mondjon nekik.

Klein tanácsos tehát kiment és savanyu arccal tudatta :

— Uraim, folyó ügyekről volt szó. Se több, se kevesebb.

— Ez képtelenség! Ez abszurdum! — kiáltják az újságírók. Négy óra hosszat ácsorgunk itt hiába.

— Majd megtudom én mindjárt, — szólt egy német lap szerkesztője s maga ment be a miniszterelnökhöz.

— Excellenc ! Kegyeskedjék megmondani nekem, hogy mit tárgyaltak a mai minisztertanácson.

— Folyó ügyeket, — felelte Héderváry rendületlenül.

— De Excellenc, ez lehetetlen. Senki se hiszi el.

— Ezt már Klein tanácsos is mondta nekem — szólt a miniszterelnök nevetve és ezzel vége volt a kihallgatásnak.

— A tanyai magyar repülőgépje. Szegedről Írják : Egy tanyai ember jött tegnap a városházára. Letakart holmit cipelt a hóna alatt nagy óvatos vigyázattal. Megkérdezte, hogy lehetne a polgármesterrel beszélni, mert ő mutatni akar valamit a nagyságos urnák. Biczók Sándor, feketeszéli gazda erre le is emelte a kendőt a különös holmiról. Egy repülőgép modellje volt, fából a hajója vászonból a négy vitorlája és kormánylapátja. Szépen kidogozva a legapróbb részletekig. A motor helyén verklinyél, amely egy kis kereket forgat. Ezen a keréken egy kis átalvető szij, amely spulnicérna karikájára csavarodik. Ha a verkli- nyelet forgatják, mozgásba jön a cérna meg a karika s a ráerősitett rudacskák, amelyek aztán a vitorlákat mozgatják. Ez a Biczók Sándor repülőgépe s hat év óta dolgozik rajta.

— Sokat álmatlankodtam, amig igy megcsináltam — mondotta Biczók Sándor.

— Ha nem sikerül neki, akor hiába élt, — tette hozzá a kísérője, egy feketeszéli szomszédja.

A polgármester még nem látta a tanyai ember nagyon érdekes alkotmányát, melyet a nélkül készített, hogy az aviatikusok modelljeit valóságban vagy képben látta volna.

i

— A tűz áldozatai. Nagyváradról Írják, hogy Budu- rásza községben nagy tűz pusztított, a melynek emberélet is áldozatul esett. Tizenöt ház leégett. Az egyik házban, a mely tüzet fogott, aludt Nocz Gábor molnár a családjával. A gazdát és két gyermekét megmentették, de a felesége és két leánya bennégett.

— Lucheni bűntársa. Néhány napal ezelőtt letartóztattak egy Charles Ernest Kepler nevű anarchistát, aki azzal dicsekedett, hogy cinkostrása volt Lucheninek, Erzsébet királyné gyilkosának. A most érkezett amerikai lapok hoszasan közük Keppler vallomását, amelyből a következőket közöljük :

— Erzsébet királyné meggyilkolásáról tudtam. Lucheni lázasan vallotta meg nekem tervét s én egyáltalán nem igyekeztem őt lebeszélni szándékáról. Muzsikusnak öltözködtem a merénylet napján s a gyilkosság színhelyétől nem messze állottam. Határozottan mondhatom, hogy Lucheni az én beszédem hatása alatt ölte meg a királynét. A szörnyű merénylet engem is borzalommal töltött el. Tudtam, hogy Genfben mozgósítani fogják a katonaságot és a rendőrök minden gyanús alakot le fognak tartóztatni s ezért öltözködtem én muzsikusnak. így könnyedén kijutottam a városból.

A rendőrfőnök jelentést tett a washingtoni kormánynál és most meg fogják tudni európában, hogy mi igaz Kepler elbeszéléséből.

Jól számit!

Vándorló: Korcsmáros ur, hogy egy adag mártás? Korcsmáros: A mártást nem kell külön fizetni. Vándorló: Hát a kenyeret ?

Korcsmáros: Azt sem.

Vándorló: Akkor hát adjon hat adag mártást és nyolc kenyeret.

ISIÍEBS'ÜEE-TARA.

Virágvasárnap.

Színhely : Jerusalem ez a büszke ragyogó keleti város. — A házak tömkelegéből méltó- ságosan emelkedik ki a fehér márvány templom az Isten dicsőségére emelt emberi művek remeké. A hófehér falak csillogva verik vissza az- izzó nap sugarait s az oszlopcsarnok hűs árkádjaiból gőgösen hordja szét tekintetét talán egész Jordánig a farizeus és a sadduceus.

De mi az? Amott a keleti kapunál hangos üdvözlő rivalgás száll fel a levegőbe. »Hosanna I Dávid fiának! Áldott ki az Ur nevében jő.« Vemhé- nek a hátán ül az Istenember; szelid tekintete végigsuhan a hóditó tömeg felett, mely friss pálma hajtásokat szór lábai elé s szőnyeget tereget az útra.

Minthogy nálunk nincs pálmaág, barkát, a tavasz eme első hírnökeit szenteli meg a pap. Ezer kar tartja fel a szürke ágakat, melyre mint harmat hull a szentelt viz s mint finom szürke fátyol száll a tömjén füst. Aztán megindul a templomból a körmenet; friss tavaszi szél csípi az arcokat, mig fönn a toronyban a harangok busán hirdetik a Jézus szenvedésének kezdetét. Mert ma még Hosanna, de holnap már feszítsd meg! Most még derűben s ragyogó szelidségban látjuk Jézus arcát, de lelkünk előtt már megjelenik a kínokba merült isteni fő, amelyet keresztül-kasul szánt a fájdalom s elborít a vér...