Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-27 / 12. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELÓ A kóruson pedig felzokog az ősrégi bánatos ének, ahogy már több száz esztendő előtt is énekelték: »Kezdetik a mi Urunk Jézus Krisztusnak keserves kínszenvedése szent Máté evangéliumának írása szerint.« * Nagyosütörtök. A Nagycsütörtök az utolsó vacsorának emléke, amelyen Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, megmosta lábaikat s az Oltáriszentséget rendelte. A mise fehér színben kezdődik, mert ez az Oltáriszentség színe. Glóriára felharsan az orgona, a harang, még egyszer diadalmasan felzugnak, hogy azután rájuk boruljon a gyász némasága. A mise után a püspök követve isteni mestere megindító parancsát, ki az utolsó vacsora alkalmával imádandó alázatosságában szegény tanítványainak lábai elé térdelt, s mint az Üdvözítő a 12 apostolnak, a püspök 12 szegénynek mossa meg a lábát s leheli rá a csókját. Minő vigasztaló és felemelő tanulság az anyagi világ tülekedésében s az anyag s a por egekig érő felmagasztalásában. Még a szent olajat, a bérmálás, keresztelés s a haldokló betegek szent olaját is ilyenkor szenteli meg a püspök. Azután szétbontják az oltárokat, a templomot megfosztják ékességeitől, délután felzokognak Jeremiás keserves siralmai : mindenütt gyász, szomorúság, bánat, a halál színei, mert a getszemáni kertben vér borítja az isteni szent arcot, s Judás a hóhérokkal közeleg, hogy a mestert kínra és halálra vigye. Nagypéntek. Fenn vagyunk a Golgota ormán. Tüzesen süt le a déli nap heve a kopár sziklákra, melyet ellepett a kiváncsi tömeg zugó áradata. Egyszerre a tömeg feje fölött megjelenik a keresztfa, rajta drága szent gyümölcsével, Jézus szenvedő testével. Hátat fordít keletnek és Jerusalemnek, jelezve, hogy vége a pogányok és a zsinagóga hatalmának s kezdődik a kereszténység a kereszt jelében. Karjai kitárva, hogy az egész világot keblére ölelje, szent testén ragyog az öt piros rózsa, drága 5 szent sebe. A halál, mely kioltja az emberi életet, szintén ott halad a kálvária lejtőjén. Délután 3 óra felé jár. Jézust elborítják a szörnyű kínok és kimondhatatlan fájdalmat kell érnie. Végre lehajtja fejét s kiadja lelkét. Hogy adja vissza a jegyes isteni vőlegényének halála fölött érzett fájdalmát?! Oh valóban semmi sincs a világon mi oly fájdalmas lenne, mint az Egyház nagypénteki szertartása. Fekete gyász az egész templom. Nincs ott az örömnek egy halavány sugara sem. A pap miséje is csonka, az énekek mintha zokognának, a csengetyű helyett fakerepelő szól, az oltárok megvannak fosztva minden ékességtől s a pap nagy gyászában a földre fekszik. Miután elénekelték a Passiót, kibontják a keresztet. Alig van szív, mely el ne facsarodna, szem, mely könybe ne volna, mikor a pap énekli: »íme a keresztfa, melyen a világ üdve függött«. A sir öblös szája is várja áldozatát, mert Krisztus testét este felé egy bus csapat nyugalmas szent sírjába helyezi. A mi szent sírjaink fölött ott ragyog az Oltáriszentség. A szent ostya színén keresztül felénk szál az Üdvözítő áldásos tekintete s mintha azt súgná: »Ne féljetek, én meggyőztem a világot«. * Nagyszombat. A nagyszombati szertartások igen élénkek. Már kora reggel a templom oldalán finom füst oszlop emelkedik a légbe: tüzet szentel a pap. Ennek lángjával gyújtják meg aztán a templomban az örök lámpát meg a gyertyákét. A tűzszentelést követi a 3 ágú gyertyának és a húsvéti nagy gyertyának szentelése az »Exultet ének hangjai közt. Az öt tömjén gerezd Jézus a szent sebét jelenti, melyből a világ üdve fakadt. Keresztelő vizet is szentelnek ekkor annak emlékére, hogy hajdanta a katekume- neket vagyis a hitujoncokat ekkor vették fel az Egyház kebelébe a szent keresztség által. Azután jő a sz. mise, amelyben már felhangzik a Krisztus feltámadásán érzett öröm diadalkiáltása : az Alleluja! A feltámadási misét tulajdonkép vasárnap hajnalban kellene tartani, de a sok visszaélés miatt szombat délelőtt tartják meg, este pedig azt a hódoló felvonulást, a feltámadási körmenetet, melyben Krisztus feltámadása feletti hitünket valljuk meg az egész világ előtt. A nagyszombáti feltámadási misének igen kedves vonása, hogy Glóriára megszólal a harang s az orgona. Minek tovább töprengeni s bánkódni, hisz feltámadt s újra él a mi Reménységünk, ki maga az Ur Jézus. A mise vége Magnifikátba Mária dicsénekébe olvad bele. Evvel az egyház a szent Szűz előtt is kiakarja fejezni hódolatát, aki sz. Fiának szenvedését s a megváltás keserves munkáját vele egészen megosztotta. így olvad föl az Egyház kebelén a legmélységesebb gyász a legédesebb vigasztalásokba s mennyei örömökbe. Apróságok, A legnagyobb szálloda Chicagóban van. 1172 szobája várja a vendégeket. A japán szerelmes legény egy rózsatövet ültet szerelmese ablaka alá. Minden nap megnézi, hogy mi lett a sorsa a virágnak. Ha a leány is húzódik a legényhez, minden nap megöntözi, gondozza a virágot. Ha pedig nem, hagyja elhervadni. Ez a japán szerelmesek virágbeszéde. isa A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, em b a ■ Vidéki. Kemény annak a tudós embernek a szava és súlyos, mint a só. — Hja kérem, azért, hogy valakinek betörték a fejét, még nem következik, hogy igazat mondott. Különben ma nem is szoktak ilyen esetekben fejet törni, hanem perelni. — B. p. Szívesen teszünk eleget a keringőre való felhívásnak. — ÖnképzSkörí tag. Fejük idővel. De várjunk. Majd ha lehúzzuk — a seprűről. — Cs. L. — a. A bizonytalanság nyugtalanságot fiadzik. Ez pedig nem éppen kellemes. De a türelem, rózsát terem. — Jótékony asszony. Azokat a lelketlen teremtéseket szomorú gúnyosan a menyország udvari szállítóinak is nevezik. — Koboz. O magának is vaj van a fején. Meg aztán üveg házban lakik. Jó lesz nem hajjigálni. És a nap alá nem állani. A tehetetlen düh meg mindig nevetséges. A nevetség pedig öl. Hát hagyjuk. Hadd egye Katona szerint »Bánk-Bán«-ban önmagának a halált. 2) Magasabb raffinériák vannak benne kifejlődve. 3) Mosoly — előnyben/részesül.
