Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-27 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 2 Közeledik a Halley-üstökös! Egy amerikai csillagász # # az üstökösökről. A csillagvizsgálók tornyaiban lázas munka folyik. Éjjel, nappal dolgoznak a szorgalmas csillagászok és irányitják a teleszkópokat. A legújabb hírek szerint a csillagászok már látják a félelmes üstököst, amely egyelőre csak ködfolt képében’ jelentkezik. De nem sokára elérkezik az az idő, hogy szabad szemmel is látható lesz. Az üstökös most egyre távolodik a naptól és hatalmas csóvája március utolsó napjaiban bukkan föl és fogja beragyogni a sötétkék égboltozatot. Április húszadika táján teljes nagyságban látjuk a hírhedt üstököst. Lázban ég az egész világ, mert május tizen- nyolcadikán kell eldőlni annak, hogy fog-e katasztrófát előidézni a rettegett kalandor vagy sem. A csillagászok azt mondják, hogy nem kell félni, mert az üstökös feje semmiképpen sem ütköz- hetik össze a földdel. Ha a föld az üstökös csóváján haladna keresztül, nem lenne semmi baj, mert a mérges gázok nem egyebek mesénél. De ha mindjárt az üstökös feje ütköznék is össze a földdel, akkor sem lenne katasztrófa, — legfölebb tündérszép csillaghullásban lenne részünk. Tehát nem kell félni! Nem kell rettegni! Mert a Halley-üstökös csendes, szelíd égi vándor, aki nagy lármát csinál, de végül kisül, hogy gyáva fráter, aki nem mer kikezdeni a mi víhared- zett öreg golyóbisunkkal. 4 4 4 A Haward-egyetem egyik hírneves tanára, név- szerint: Pickering, amerikai csillagász, a föld és a különböző üstökösök pályáinak az egybevetéséből a valószínűségi számítás segélyével kiszámította, hogy a földünk minden 3—4 millió évben egyszer összeütközik valamelyik üstökös farkával, minden 400 millió évben pedig valamelyik üstökös magjával. A legutolsó ilyen összeütközés szerinte 700 évvel ezelőtt volt. Ez az összeütközés Amerikában történt volna, ahol akkor keletkezett Mexikóban a Coon-Butts nevű 45 méter magas és kráterszerü csucscsal biró domb, amely valóságos természetrajzi csoda. E domb Pickering szerint nem más, mint egy kisebb üstökös magja, amely a földdel összeütközött. Az egész domb körülbelül 1800 méter mélységig egynemű anyagból áll, azontúl azonban ugyanazok a geológiai rétegek terülnek, mint az egész vidéken. A domb körül mintegy 5 kilométert! sugáru körben igen sok meteor-kő található, amelyek Pickering szerint szintén abból az összeütközésből származnak. Azonkívül a világ legnagyobb meteorjai közül hetet a Coon-Butts vidékén találtak, amit szintén bizonyítékként sorol fel Pickering tanár. Csak az összeütközés idejének a kiszámításánál okoskodott kissé furcsán. Ennél a számításnál ugyanis arra a történelmi tényre támaszkodott, hogy 1029-ben Egyiptomban rendkívül fényes hulló csillagokat figyeltek meg a nyugati égboltozaton és ezek a hulló csillagok állítólag Mexikóban értek a földre. Hogy Egyiptom és Mexikó földrajzi fekvése között több, mint 400 fok a különbség és hogy igy az Amerikában lehulló meteorokat aligha lehet látni Egyiptomban, azt Pickering tanár, úgy látszik, teljesen figyelmen kívül hagyta. Eresz alatt.... A magyar nép, akit szerete- tébe fogad, azt kinótázza. A fecske madár kedvence a magyar népnek, van is róla annyi nóta, hogy se szeri, se száma. Megénekelték őszi távozását, tavaszi visszatértét. A falu csendes életében az egyik épen olyan esemény, mint a másik. Amikor a kis vándorok útra gyülekeznek és szomorú csipogással sorakoznak a távirati huzalokon és a faluvégi fákon, bizony elszomorodik mindenki. Egyszerre kihal a ház, ha az eresz alól nem hallatszik többé a csicsergés, a levegőben nem suhannak tova a feketefrak- kos madárkák. De a fecske a hűség madara: ismét visszatér az elhagyott fészekbe. A tavasz ünnepélyes bevonulása hiányos volna, ha kíséretéből hiányoznának a vidám kis madárkák. Nincs is türelmük bevárni, mig a tavasz elért ide, ők már előre sietnek. Hajtja őket türelmetlenség, hogy meglássák a szeretett vidéket, a régi fészket, az elhagyott hajlékot. Oh mily boldog csicsergéssel üdvözli a régi ismerősöket. Odaülnek az eresz alá és apró szemeikkel kíváncsian nézegetnek mindenfelé: meg vannak-e mindnyájan, nem történt-e semmi baj, semmi változás? Szeretik-e őt még? Hogyne szeretnék. Hangos örömkiáltással fogadja a ház apraja-nagyja. A fészek is meg van, csak egy kicsit ki kell tatarozni, puhává, meleggé tenni: hiszen nem sokára kicsiny fiókák fogják benne a csőrüket tátogatni. Már itt vannak a fecskék; már építik a fészket. Akinek az eresze alatt a fecske fészket rak, azt el kerüli a tűzveszedelem, a szerencsétlenség. Hozott Isten kedves madár! Csak űzd el a szerencsétlenséget a házunk tájékáról. Bizony ránk férne egy ilyen csoda hatalom, mert ismét fellegek tornyosulnak édes hazánk kék egén. Légy a tavasz hírnöke kis madár! Hadd legyenek már jobb napjaink. Hiszen úgy is reánk szakad ismét a rideg, komor tél, amely mindig elher- vasztja azt, ami jót, ami szépet a jobb idők alatt építettünk... Erkölosi bizonyítvány. Egy kis falucskában történt ez a jóizü dolog. A falu — egyik nem a legjobb hírnévnek örvendő — lakosa a községi előjáróságtól erkölcsi bizonyítványt kért. .A falu bölcs bírája ki is adta azt, a mely szól vala eképen: »Rekomendáció, azaz erkölcsi bizonyítvány. Mi alólirottak úgy is, mint X község elöljárói hivatalos készséggel, ezennel bizonyítjuk, hogy Kába Péter községünkben szegény sorsú és rendű férfiú mindig nagyon szépen, csöndesen és Isten ő szent felségének tetszőén viselkedett. Tisztéségben ette kenyerét, nem bántott senkit. De szavahihető emberek azt beszélik róla, hogy szegénynek enyves lett volna a keze. Amit a szeme meglátott azt a keze nem hagyta ott. Meg aztán nagyon verekedés volt, a mi i'gaz is. Egyéb erkölcseit nem ismerjük. Kelt X. községben. 19... Vén István kisbiró. Szabó György biró.«
