Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-20 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 bi sn.i újság? an (SB EMI B8 SZEMLE. A március tizenötödiki nemzeti ünnep. A márciusi nemzeti ünnepet az egész országban kegyelettel és lelkesedéssel ünnepelték meg. Különösen polgárság és a tanuló ifjúság vette ki részét a lelkesedésből. A nagy közönség körében lefolyó ünnepségek hangulatát, jelentőségét mi sze- retnők mélgiteni, bensőbbé, tartalmassá tenni. Még mindig a frázisok özöne járja. Pedig inkább arra kellene törekedni, hogy az igazi alkotmányos érzést ápoljuk. A jogok mellett hangoztassuk a kötelesség nagy, nemzet fentartó eszméjét is. Különösen most, mikor mindenki olyan féltékeny a maga jogára. Mikor a fékezhetlen privát ambíciók az önérdek régiójába ragadja az embereket. A közérdek, az »ingyen* való munka és kötelesség már csak a multté. Virágvasárnap. Virágvasárnapnak nevezi a magyar nemzet ezt a vasárnapot. Mikor az Üdvözitő virágok, zöld lombok közt vonul be Jeruzsálembe, melynek pusztulását jövendölve — sírásban tör ki a Megváltó. Az idén csakugyan megérdemli, hogy Virágvasárnapnak nevezzük. Mert bár korán beköszönt, de már a tavasz első virágai ugyancsak tarkítják, díszítik a kerteket, mezőket. A fák rügyben. A természet megindult, mintha csak fehérbe, gyümölcs virágba akarnák vonni a földet. Pótolni azt, ami fehér takarót a tél elfelejtett hozni. Csak aztán a korai tavasz, a lelkek megindult reménye, a hozsanna egyszerre szomorúsággá ne válljék. Mint a szent hajdanban a hozsannát kiáltó nép — egyszerre virágkoszoru helyett töviskoszorut készít az Üdvözitő nemes fejére. Mert a hozsanna után — következik a Nagy hét. A Kálváriának szomorú napjai. És a Kálvária lépcsőin, utain látjuk ma is a hívők millióit, a kik csalódottan, mint a kivándorlók keresik Krisztust. Aki bár a keresztfán meghal, de él ma is. És uralkodik a népnek és nemzetek szivében. Bécs (Grosa-Wien) gyásza. A szomszédban, Ausztriában mélyen gyászolnak. Meghalt egy ember, akit nem nagy messze világitó észtehetség emelt ki kortársai sorából. Hanem önerejü küzdelme, mellyel nagy méltóságra jutott: a világvárosnak, Bécsnek polgármesterségére. És amely méltóságban rajongó szeretetet és gyűlöletet tudott egyesíteni mindaz iránt, ami az ő kedvelt városát naggyá teheti és ami ennek az eszmének útjában áll. A nép embere volt. A bécsi népé. Köztük találta magát legjobban Ö reájuk tudott hatni igazán és ezen hatással tudott emelkedni és tekintélyt, félelmet szerezni felső körökben is. Minket annyira gyűlölt, talán jobban, mint amenyire övéit és saját céljait szerette. Rajongó volt az övéinek szeretetében és elke- keseredett, igazságtalan, vastagon elfogult a magyarság megítélésében és gyülölésében. A magyar nemzet mindig lovagias nemzet volt. Tudta mélányolni ellenségeit is. Ha abban az ejlen- ségben látta az embernek általános nagy, szép vonásait. Itt, Lueger koporsójánál is fékezi a keserűséget, ami lelkében feltör, elnyomja emlékeit, hogy legyen ereje rámutatni: milyen izzó szenvedelemmel, az emberi természet visszaszorításával tudott Lueger egy eszméért élni, harcolni, még a túl világról is biztatni. Eszméért, mely igazságtalan, mely ábránd, mely mérhetlen gyűlölettel van bevonva. És nálunk fehér holló számba megy a nagy emberek száma, akik a nemzeti élet feltételeit bölcsen, okosan és tiszta eszménnyel szolgálni tudják. — A bécsi polgármester temetése. A népszerű polgármestert, Laugert, Bécs és az egész Ausztria részvéte, tüntető pompája közt eltemették. A temetésen a császár személyesen vett részt, az uralkodó ház majd minden tagja kíséretében. Mi, kikről az elhunyt polgármester még a túlvilágról is — végrendeltében — gyülölséges érzelmekkel emlékezett, lovagias magyar nemzethez méltóan tartózkodunk minden rekriminaciótől. — Gazdanapok Seregben. A Beregmegyei Gazdasági Egyesület most tartotta rendes évi közgyűlését Beregszászban az egyesületi tagok rendkívüli nagy érdeklődése mellett. A közgyűlés a titkári számadásokra a felmentvényt megadta, a vagyonmérleget, a múlt évi munkálkodásról szóló jelentést és a munkaprogrammot, valamint a folyó évi költségelőirányzatot elfogadta. Az egyesület elnökévé Horthy Gyulát, alelnökévé Czeiner Nándort, ügyészé dr. Füzesséry Gézát. A közgyűlés után Meskó Pál, a »Magyar Gazdaszövetség« titkára tartott nagy figyelemmel hallgatott előadást a gazdakörök szervezéséről és munkásságáról — Az „Első Magyar Általános Biztosító Társaság“ igazgatósága Werner Oszkár másodtitkárt, titkárrá nevezte ki s a társaság szatmári főügynökségének állandó vezetésével bízta meg. — Egy szál gyufa. Nyirbogdány határában levő Soltész-tanyán Berta János béres magárahagyta két és fél éves Margit nevű leányát, ki gyufával kezdett játszani. Az égő gyufától a disznóól tüzet fogott, mely átterjedt a lakóházra is és teljesen leégett. A kis leány a lángok között lelte halálát. A szülők ellen gondatlanságért megindították az eljárást. — Repülőgép Szegeden. Szegedről Írják: Tóth Ferenc szegedi asztalosmester, repülőgépet szerkesztett, mely a madárszárnyak működésének mintájára emelkedik a levegőbe. Tóth már 9 év óta figyelte a madarak repülését és ezen megfigyelésének alapján motor nélkül szerkesztette meg gépét. Tóth júniusban tervezi első nyilvános felszállását. — Tűzvész egy faluban. Sopronból jelentik : Betéd nagyközségben a minap éjjel kigyuladt egy szalmafedeles ház. A nagy szélvészben villámgyorsan terjedt a tűz, mely huszonnégy lakóházat és tömérdek gazdasági eszközt pusztított el, ezenkívül sok háziállat és baromfi lett a tűz áldozata. A tűz a lakosságnak épen legszegényebb részét sújtotta. Guary Bála, [a kapuvári járás főszolgabírója, sürgős jelentést tett Hájas Antal alispánnak, aki elrendelte a se- gitóakció megindítását. — A kifüstölt boszorkány. Déváról Írják : Szántóhalmán a falunk egy öreg javasasszonya egy beteg tehén meggyógyitása végett az istálóban tüzet rakott, hogy a tehenet megrontó boszorkányt kifüstölje. Közben az istálló tüzet fogott és a nagy szélben a szomszédos házak is csakhamar lángba borultak Számos ház és gazdasági csűr teljesen leégett. A kár igen nagy. — A furfangos cigány. Alsóbán és Felsőszék községében az 1900. évi október havában sorra hullottak el a disznók, amiből pedig a szegény falusi oláhok a mai drága világban szép summa pénzt reméltek kapni. Döglött disznóért azonban nem adnak semmit igy hát nem tehettek egyebet, minthogy húsát és bőrét a faluban tanyázó cigánynak adták, akinek olyan gyomra van, hogy még azt is beveszi. Nagy hálálkodások közepette köszönte meg a dádé az ajándékozott pecsenyét, — arról azonban bölcsen halgatott, hogy a különös disznóvészt ó idézte elő az által, hogy az állatokat, mialatt gazdáik hazuról távol voltak megéttete valami gyufaoldattal készített mérges anyaggal. Most a napokban Füzes községben is hasonló módon akart magának ennivalót szerezni, azonban rajtacsipték s átszolgáltatták a magyarvalkói csendőrőrsnek, amely alaposan kivallatta és ellene a szilágysomlyói járásbírósághoz feljelentést tett. A cigány — Renc Manák, aki a saját beismerése szerint is ily módon 15-nél több disznót pusztított el a múlt évi októberben — cselekedetéért bizonyára szigorú büntetésben fog részesülni.
