Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-03-20 / 11. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

5

SAZDAX VILÁGA.

EES OB ca

Népies állattenyésztésünkért.

A földmivelésügyi miniszter a minap nála tisztelgő gazdasági felügyelőknek sürgős feladatává tette, hogy vegyék munkába az elhanyagolt községi és közbirtokossági legelők jókarba helyezését, illetve, ahol egyáltalán, vagy pedig elegendő legelő nincs, támogassák az érdekelt gazdákat a megszerzésében. Ez intézkedés sokkal közvetlenebbül érinti a vidéki, de főleg a falusi lakosság érdekét, semhogy ne kellene vele behatóbban foglalkoznunk.

Az ország legtöbb vidéken valóságos szégyenét alkotják a közlegelők a mezei gazdálkodásnak. Alig van az országban, közlegelő, mely a javításnak, gondozásnak, egyszóval okos gazdasági kezelésnek még csak a színét is látta volna. Igaz, hogy a legrosszabb legelő is többet ér, mint ha egyáltalán nincs; de nagyban és egészben a meglevő közlegelők sem tudnak illően megfelelni fontos hivatásuknak. Pedig a mi viszonyaink között az állattenyésztés, de főleg a kisgazdák és birtoktalan falusi lakosok állattenyésztése a közlegelőt nem nélkülözheti. Ám vitatkozzanak rajta az elméleti tudósok, hogy kell e a jó állattenyésztéshez legelő vagy, sem, annyi bizonyos, hogy a mi népünk közlegelő nélkül kellő mennyiségű marhát tartani, egészséges és további tenyésztésre alkalmas állatokat felnevelni nem tud. Az az intézkedés tehát, melynek közlegelőink jókarba hozatala és a hiányzó legelő-területek pótlása lesz az eredménye, praktikusan veszi munkába nem csak állattenyésztésünk fejlesztését, hanem a falusi élet gazdasági erősödésének, tehát szociális békéjének biztosítását is. A mai állapot, amelynek közepette a közlegelők roszasága vagy hiánya a szegényebb elemekre nézve lehetetlenné teszi az állattartás, kihat népünknek nemcsak anyagi állapotára, de táplálkozására, tehát testi és lelki egyensúlyára is.

A magyar törvényhozás már 1907-ben megalkotta az állattenyésztés állami támogatásáról szóló törvényt, melyben módot adott arra, hogy a falusi kisgazdák úgy a legelő javításánál, mint megszerzésénél is igénybe vehessék az állami segítséget. Ugyn-e törvény amikor a kisebbek kivételével minden vármegyébe egy gazdasági felügyelőt állított, gondoskodott a végrehajtását mozgató helyi szakközegekről is. A törvény végrehajtását a közbejött politikai zavarok jóformán megakasztották. Az igy származott hiányokat és vétlen mulasztásokat pótolja most a földmivelésügyi minisztérium fent említett rendelkezése. Kívánatos, hogy e rendelkezés végrehajtásában ne csak a gazdasági felügyelők és közbirtokosságok, de a helyi élet összes vezetésre hivatott tényezői is közre munkáljanak. A dolog természetesen nem fog rögtönös eredményeket fölmutathatni. Századok mulasztását nem lehet egyszerre pótolni és igy a közlegelők kimerült talaja, elsilá- nyodott növényzete, általánosan, elhanyagolt kezelése sem fog egy-kettőre jóra változni. De bizonyos, hogyha évenkint csak egynéhány közlegelő kerül egy-egy vármegyében gondosan vezetett és ellenőrzött javítás és kezelés alá, néhány év alatt nagyot

javul gazdasági életünk mérlege. Hiszen a két három millió holdnyi legelőknek csak becsületesebb kezelése is mindjárt husz-harminc millió koronával gyarapíthatja a gazdasági hasznot. Az pedig sokszorosára rúg ennek az összegnek, amit a legelők jókarba hozatala, vagy pótlása az állatok számának és értékének gyarapításával eredményezhet. Érdemes tehát ezzel a dologgal komolyan foglalkozni és alig szerezhet magának bárki is nagyobb érdemet községével szemben annál, mint aki értelmes gazdaember létére odahat, hogy a közlegelők megjavításának és helyes kezelésnek gondos és aprólékos munkája mentői előbb meginduljon. Annál inkább meg kell és meg lehet ezt tenni, mert, ahol ez a munka túlságos nagy költséggel járna, az állam méltányos segítsége is igénybe vehető. Természetesen a gazdasági felügyelőknek lesz a gondja, hogy az állam csak érdemes munkát támogasson, de ilyen munka aztán meg is kapja a támogatást.

Ha statisztikát vezetnének az egyes községekben mutatkozó békétlenség, sőt számos kivándorlási eset okairól is, az a statisztika elég nagy számokkal utalna arra, hogy hány ember gazdasági egzisztenciája ment tönkre azzal, hogy marhája kiszorult a közlegelőről, vagy semmiképpen sem tudott legelőterülethez jutni. Igen sok községben valóságos harc folyik a legelőért. Mindez pedig nagyon természetes. A legszegényebb ember is tudja és látja, hogy egy- egy állat felnevelése, vagy pláne az állattenyésztés minden évben biztos bő hasznot ad. Tehát mindenki igyekszik egy-egy állatot tartani, de ez az igyekezete meghiúsul ha nincs olyan legelő-terület, amelyen az év hét-nyolc enyhébb hónapján az állat eléljen és növekedhessék. A szociális béke barátainak szempontjából tehát igen fontos tényezők a közlegelők. Közgazdasági tudósaink pedig azt mondják, hogy a nagy kivitel képességű, tehát igazán nagy világpiaci jelentőségű állattenyésztés számtalan jövedelmező iparágnak az erős alapja és e szerint sokszorosan hat az ország gazdasági gyarapodására. Mivel pedig a népies tenyésztés javarészben a közlegelőkre támaszkodik, minden megjavuló, vagy megszerzett legelő-terület egy-egy lépést jelent állattenyésztésünk hasznos fejlődésére nézve, Helyes tehát a fölmive- lésügyi minisztérium szóban lévő intézkedése, melyben nemcsak praktikus közgazdasági érzék nyilatkozik meg, hanem meleg érzés is falusi földmivelő népünk gazdasági boldogulása iránt.

*

A vetések állása. Minap tette közzé a földmivelésügyi minisztérium a gazdasági tudósítóktól beérkezettjelentések alapján összeállított vetés jelentést.

A jelentés szerint február hó második felében csekély kivételektől eltekintve többnyire száraz, nappal enyhe, éjjelenkint hűvös és március hó első harmadában száraz és verőfényes időjárás uralkodott, nagyobbrészben éjjeli fagyokkal, miáltal a már jobbára erőteljesen fejlődött őszi vetések további elő- haladásában némi visszaesés állott ugyan be, de talán éppen előnyére a növényzetnek, mert a vegetáció stagnálása folytán az éjjeli fagyok mindeddig a vetésekben nem és legfeljebb csak a korán metszett szőlőkben és korábban fakadt gyümölcsökben okoztak itt-ott valamelyes kárt.